Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 varázslás, vudu

 

Bevezető imádság

textus

igehirdetés

záróimádság, miatyánk

záróének

áldásvétel

 

 

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Mennyei Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

 

Istentiszteletünk kezdetén a 100. zsoltár 1. versét énekeljük!

A földön, ti minden népek,

Az Istennek örvendjetek

Előtte szép énekekkel,

Szolgáljátok Öt víg szívvel!

 

 

A 269. dicséretet énekeljük!

Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom.

Ő formált, s tudja dolgomat, lelkem ezzel biztatom.

E világ szép formája az Ő keze munkája,

Mit félek? – mondom merészen:

Istenem és Atyám lészen!

Öröktől fogva ismerte, hogy mire lesz szükségem.

Éltem határát kimérte, szükségem s elégségem.

Lelkem, hát mit süllyedezsz? A hitben mit csüggedezsz?

Egy kis bajt nem győznél-é meg? Hogy tántorítana ez meg?

Tudja Isten kívánságod. Ad is, mert csak Ő adhat.

De bölcs, Uram, Te jóságod. Tudja: sok elmaradhat.

Tudom: gondod reám nagy, mivel Édesatyám vagy.

Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

A valóságos igaz jót az Úr meg nem tagadja.

Nagy gazdagság és rakott bolt: nem fő jó, ritkán adja.

Ki az Isten tanácsát, megszívleli mondását,

Azt Ő lelkével serkenti, gondját is megédesíti.

E világnak dicsősége igen hamar elmarad.

Kit ma gondok sújtnak, holnap diadalt arat.

Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom,

Mert az igazaknak Atyja hű szolgáját el nem hagyja!


 

Mennyei Édesatyánk!

Köszönjük Néked, hogy ezen a napon is összegyűjtöttél bennünket! Köszönjük Néked, hogy a nyitott Szentírásból tanítasz bennünket ma is, naponként, áldunk a lehetőségért. Könyörülj rajtunk, Urunk, amikor Eléd jövünk a hétköznapok forgatagából! Köszönjük Neked az éltető esőt, és könyörgünk, Urunk, őrizd a mi javainkat villámcsapástól és más elemi kártól! Így könyörgünk, Urunk, hogy ebben az órában hadd tudjunk most teljesen Reád figyelni, a Te Igéd útmutatására, és hadd tudjuk a Te Igéden keresztül tekinteni mindazt, amiről hallunk. Legyen az bármennyire is szörnyű, vagy ijesztő. Mennyei Édesatyánk, Jézusért kérünk, hogy hallgasd meg imádságunkat! Szentlelked erejével végy körül bennünket! Ámen.

 

 Vissza

 

 

Isten igéjét olvasom Mózes V. könyvéből, a 18. fejezet 9. versétől, a 14. versig bezárólag, ekképpen:

 

„Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr, ad néked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek! Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló, vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző! Se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, ki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr. Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt! Mert ezek a nemzetek, melyeket elűzöl, jelmagyarázókra, és varázslókra hallgatnak. De nem engedi azt meg Istened, az Úr.”

Ámen.

/ V. Mózes 18.9-14./

 

 Vissza

 

 

 

Kedves Testvérek!

Az ígéret földjére bevonuló Izraelnek adja Isten ezeket útravalóul. Szellemi útravaló ez, olyan örökérvényű útravaló, melyről tudjuk, hogy az újszövetségi korba is kihat, hiszen a Jelenések könyvében is olvassuk azt, hogy Isten országának nem lehetnek részesei. „Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!” (Jelenések 22,14-15). Pedig azt gondolnánk, hogy ez egy korhoz kötött, régi-régi jelenség, amit már a felvilágosodás kora után élő ember teljesen elfelejtett, teljesen semmibe vett; mint a babonáskodásnak sokféle fajtáját, formáját elhagyta, kinőtte. Ha igaz lenne az az evolucionista álláspont, miszerint az ember folyamatosan fejlődik testi és lelki értelemben, akkor itt is meg kellene tapasztalnunk azt, hogy ebben hogyan fejlődünk. Azt látjuk, hogy ez a fejlődés sehol sincs. Valami egészen más van az ember életében, egészen mást látunk ebben a világban. Azt látjuk, hogy már apróhirdetésekben szerelmi oldás-kötésnek, rontás levételnek, és különféle hasonló szolgáltatásoknak a kínálása teljesen elfogadott. Bizony ez ma is velünk élő jelenség. El tudtuk volna ezt képzelni 40 évvel ezelőtt?

Azt hiszem, amikor utoljára voltam a kolbászfesztiválon, láttam a standját az éppen ügyeletes boszorkánynak, varázslónak, jövendőmondónak. Nem tudom, hogy mi volt igazán a tiszte, a feladata annak a hölgynek. Elszomorító látni azt, hogy az emberi hiszékenység, az egyszerűbb utaknak a keresése hová vezet.

Isten igéje nyilvánvalóan beszél arról, hogy mi az élet útja. Isten igéje nyilvánvalóan elmondja a Tízparancsolaton túl, hogy az élet útja a bűnbánat, a megtérés, és az Újszövetség óta tudjuk, hogy a Krisztusban adott áldozat elfogadása. Isten igéje mindent elmond, amit fontos tudni nekünk a túlvilágról, mindent elmond, ami fontos számunkra az üdvösséghez. De nem tudunk mindent. A Szentírásból sem tudunk mindent. Mert az ember teremtett lényénél fogva egyszerre tartozik a láthatatlan, és a látható világhoz. Az ateisták azt mondták, hogy csak a látható világhoz tartozunk. De azért mindenki érezte, hogy van ott belül valami, ami megfoghatatlan.

Aztán jött a posztateizmus, az istentagadás utáni kor, amikor elkezd újra felelevenedni mindaz az ősi babonás, varázsló hitvilág, amely az emberiséggel egyidős. Valószínűleg az lehetett az emberi vallástörténet útja, hogy az ember, miután Istennek nemet mondott, elszakadt Istentől, az ördög fennhatósága alá került. És az ördögi fennhatóság alatt próbált különféle rítusokat találni arra, hogy miképp boldogulhatna ebben a világban, mert érezte, tudta, hogy szüksége van szellemi segítségre. Ezzel minden élő ember tisztában van. Valamilyen szinten tudja azt, hogy nem minden az ő erején, az anyagon, és az evilági dolgokon múlik. Meg akarjuk mindig spórolni ezt az utat, ami bűnbánaton, megtérésen, a Krisztusban adott kegyelem elfogadásán keresztül vezet. Megpróbáljuk megspórolni ezt az utat, és helyette más dolgokkal próbálkozunk. Erről szól az emberi vallásnak a története: hogy próbálgatjuk a technikákat és nem szabad lebecsülni ezeket.

Vannak, akik keresztény felsőbbrendűséggel azt mondják, hogy az egész becsapás. Hogy a halottidézés pl. holmi csalás. De valóban? Az endori boszorkányhoz betér Saul, aki előtte kiirtatja Izraelből a varázslókat, a halottidézőket. Mégis marad egy, felkutatják, megidézteti Sámuel szellemét. A teológusok, a kutatók a mai napig nem tudják egyhangúlag magyarázni, mi is történt ott akkor. De hogy valami történt - és erről elég nyilvánvalóan beszél a Biblia, el kell olvasni Sámuel első könyve 28. fejezetét ebben a tekintetben -, az egyértelmű. Valami olyan, amit nem tudunk felfogni. Azt is tudjuk, hogy mi lett a következménye. Önbeteljesítő jóslat. Ott, az a megjelenő Sámuel-szerű valaki azt mondta, hogy holnap velem leszel a holtak hazájában, és ez úgy teljesedett be, hogy másnap Saul az ellenségtől körbekerítve beledől a kardjába, öngyilkos lesz.

Bizony, látnunk kell azt, hogy vannak Isten által lezárt területek, olyan területek, ahová nem szabadna belépni az embernek. És amikor varázslással, jelmagyarázattal, kuruzslással, idézéssel, vagy kártyavetéssel, jósokkal kerülünk kapcsolatba, akkor olyan területre lépünk be, amit Isten eltiltott. És nem azért tiltott el, mert az annyira jó lenne nekünk és valamitől meg akar fosztani, hanem azért, mert valamitől meg akar óvni bennünket. Tudni kell minden embernek, hogy aki az okkultizmusnak bármilyen területére téved, az egyszer és mindenkorra egy utat, egy csatornát nyit az ő szellemi életében a gonosz erők előtt. Lehet azt mondani, hogy én ezt nem tudtam, lehet mondani azt, hogy a javasasszony a ráolvasáskor a Szentháromságra, a szentekre hivatkozott, Miatyánkot mormolt, lehet sok mindent mondani, de az a tényeken nem változtat. Azt látjuk, hogy a vallások története ebből áll: az ördög ihletettsége alapján különféle technikák alakultak ki, amelyek működő technikák. Nem kell leírni, lebecsülni őket, hanem a maga súlyosságával együtt tiszteletben kell tartani. Még akkor is, ha rengeteg csaló akad közöttük. Látnunk kell, hogy ez az emberi út. Ebbe hasított bele Isten, amikor önmagát kijelentette. Azt mondta: ne az ördög adjon nektek vallást, hitet. Ne az ördög mondja meg, hogy milyen úton járjatok, hanem íme, elétekbe adom. Először csak egy nagyon kicsi népnek adta ezt, hogy vigye széjjel, sugározza szét ebbe a világba az evangéliumot, azt, hogy nem kell félni a teremtett dolgoktól (1Móz 1), hogy eljön majd egyszer, aki a kígyó fejére tapos (1Móz 3,15). Ezt a küldetést az ószövetség népe nem tudta jól elvégezni, ezért Isten Krisztusban minden nép felé kinyújtotta a kezét, és látjuk, hogy nagyon sok emberhez jut el az örömhír.

Nem szabad elfelejteni, hogy a kijelentés-vallás, mely szerint Isten kijelentette az ő imádatának az útját-módját, nem elegyíthető az alulról jövő, alulról táplálkozó dolgokkal. Nem véletlen, hogy Isten nagyon súlyosan és nagyon keményen leszámol azokkal a népekkel, akik Kánaán földjén élnek, mert a jómód, a bőséges föld és a jó termés borzasztó dolgokat hoz elő belőlük. Ilyeneket olvasunk, hogy fiait, vagy leányát áldozatul elégeti. Milyen istenség az, aki ilyet kér? Az Ószövetségben Ábrahám története erről szól: az élő Isten soha nem kér ilyet az embertől, hogy a fiát áldozza oda. Nem engedi Isten, hogy a gyerekét valaki megölje csak azért, hogy valami szellemi hatalmassággal jóban legyen. Isten megállítja Ábrahámot is, látva az elszántságát. Ábrahám ugyanis egy olyan világból jön, ahol az istenek ezt kérik: áldozd fel a fiadat. Sokszor megdöbbenünk az ábrahámi erőn. Hogyan volt erre képes? De neki ez teljesen elfogadható kérés volt, mert a körülötte lévő istenségek kultúrájában, ahonnan jött, ez teljesen természetes volt. Ez nem csak az Eufrátesz és környékének és Mezopotámia környékének vallásosságában van jelen, hanem más földrészen, az indián kultúrákban is jelen van az emberáldozat. Látjuk, hogy ez Izraelt is megkísérti. Amikor Moloknak elégetik gyermeküket, az állítólag úgy nézett ki, hogy egy hatalmas kemence-szerű szobrot csináltak, amit felfűtöttek, és ennek a kemence-szerű szobornak a kezeibe tették a gyermeket, ahol elevenen megégett, megsült. Borzasztó!

Azt mondja az Írás, hogy ne legyen (köztetek) varázslást űző, jelmagyarázó. Varázslásról beszélni akkor, amikor azt gondoljuk, hogy az ember már olyan sokat tud? Persze aztán rájövünk, hogy ez a sok tudás annyira nem jellemző. S ezen a ponton hadd kanyarodjak egy fő irányba, amit feltétlenül szeretnék a Testvérek előtt ismertetni. Ez pedig a vudu vallása. A közélettel foglalkozó ember a vudu szóval épp a politika területén találkozik, amikor különféle programokra azt mondják, hogy ez egy vudu program. Magyarul varázslás, és nincs mögötte semmi. De hogy mi is ez valójában, érdemes tudni.

Mindenütt jelen van, azokban az amerikai országokban, ill. főleg Haitin, ahol Afrikából behurcolt rabszolgáknak a leszármazottai élnek. Ez gyakorlatilag a nyugat-afrikai vallásnak, sámánista vallásnak egy furcsa leképeződése. Ezen lehet legjobban szemlélni a mágiát, a varázslást. Ebben a vallásban, az ő hitvilágukban föltámasztott hullák szerepelnek, akiket zombiknak neveznek, és akik felett a vudu pap uralkodik. Mivel ezek a zombik mindenféle emberi akarat nélkül valók, a pap akaratát követik. Ebben a vallásban van az, amit vudu-babaként ismerünk, amikor különféle előírások szerinti anyagból, előírt módon készítenek babákat, majd elkezdik azokat tűkkel szurkálni, nyakára hurkot tesznek, hogy a kiábrázolt emberre, akinek próbálják megszerezni a haját, körmét, bármijét, ezzel valamiféle rontást okozzanak. Hitük szerint ezzel halált lehet okozni a másik embernek.

A fekete mágia legsötétebb bugyraiba vezet el ez a vallás. Istenségeik között (Loanak, vagy Orixannak nevezik őket) van istensége a tengereknek, a parasztoknak, a termékenységnek… A halálnak egész légiója van. Mondhatnánk inkább az istenség helyett, hogy démonok. Minden rítus előtt szükséges, hogy állatáldozatot mutassanak be. Megkérdezik az állatot, hogy beleegyezik-e a leölésébe. Kicsit humoros módon az állat elé eleséget tesznek. Ha elfogadja, akkor beleegyezett, ha nem fogadja el, akkor gyorsan keresnek egy másik áldozati állatot, és ennek a vérével végzik a különleges, kívülről igazán nem megismerhető, nem feldolgozható szertartásaikat. Csupán annyit tudunk ezekről, hogy a szertartásokhoz a véren kívül egy bizonyos tökkereplőt használnak, és a dobok garmadáját.

(Nagyon sokan ellenérzéssel viseltetnek a mai dobközpontú zenével kapcsolatban, amelyben hasonlóképpen az erőteljes hanghatással az extázisig tudják juttatni embereket. Hiszen azok az ősi okkult ritmusok jelennek meg benne, amelyeket itt is lehet látni.) A szertartásban a felpörgetett, sokszor kábítószeres befolyásoltság alatt lévő papok, papnők, ill. maguk a résztvevők azután különféle mozgásokba kezdenek. Akit a Dambala száll meg, az kígyószerű mozgásba megy át. Akit Agve, az pedig az evezősökhöz hasonló mozgásokat végez. Olyan világ ez, amelyről keveset tudunk, és jól is van ez így. Döbbenetes, hogy vannak olyan ősi pogány dolgok, amik semmivel, sem tűzzel, sem vassal – Haitin megpróbálták egyébként – nem lehet kiirtani az emberi szívekből. Mert azok a csatornák, amelyek megnyíltak, nagyon nehezen zárulnak.

Most, amikor itt ülünk a templom padjaiban, nekünk is sok minden felidéződik a korábbi, megtérésünk előtti életünkből. Van, akinek a kártyavetés, van, akinek a szellemidézés merül fel, van, aki jósoknál volt. Sokféle terheltséggel élünk mi is ebben a világban. S kérdés, hogy mi a megoldás. Van-e ez alól a hatás alól menekülés? Jó nekünk azt tudni, azt kimondani, hogy igenis van. Van, mert „Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és földalattiaké” (Fil 2,10). Csak ez által van megmenekülés, ez által van szabadulás az embernek. Ne tévesszen meg hát senkit az, ha különféle okokra, különféle nevekre, akár az élő Istenre hivatkoznak az átokmondók, szellemidézők, jövendőmondók, halottidézők, mert ez utálatos az Isten előtt. Éppen ezért lássuk meg azt, hogy bizony az a világ, amelyben Isten kijelentése nélkül megpróbál élni az ember, az a világ élhető ugyan, de nem juttat el az örök életig.

Adjon nekünk erőt, hogy egy név van, amely megtart mindnyájunkat, és ez a név Jézusé, olyan név, amely minden név felett való. Ez a név az, amely kész és képes a mi életünknek minden korábbi szellemi szennyét megbocsátani és eltörölni. Sokszor, amikor bűneinket vesszük számba, leragadunk a testiségnél, az indulatnál, és elfelejtjük, hogy a szellemi dolgokat is le kell tenni a krisztusi kereszthez, hogy valóban szabadok lehessünk. Ne vágyakozzunk olyan területre, ahol lelki fertőzöttséget, betegséget, nyomorúságot tudunk összeszedni. Nem véletlenül tiltja az Isten ezt tőlünk. Azért, mert meg akar védeni. Azért, mert szeret bennünket. Ámen.

 

 

 Vissza

 

 

 

 

Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk!

Könyörgünk azért a sok-sok emberért, aki úgy érzi, hogy meg van átkozva és meg van rontva. Urunk, könyörülj rajtuk, és add, hogy ne az ördögi praktikákhoz folyamodjanak, hanem hadd találják meg a Tehozzád vezető utat. Azt az utat, amelyen keresztül megtapasztalhatják a teljes szabadítást. A szabadítást mindabból, ami kész és képes megnyomorítani az emberi életet. Urunk, segíts nekünk, hogy ne csak a testi, indulati, mulasztási bűnök miatt érezzünk lelkiismeret furdalást, induljon bűnbánatra a mi szívünk, lelkünk, hanem, Urunk, segíts meg, hogy felismerjük azokat az ördögi dolgokat is, amelyekkel akarva-akaratlanul kapcsolatba léptünk tudatlanságunk okán, vagy kíváncsiságunk miatt. Urunk, kérünk, őrizz meg ezektől. Őrizz meg attól a vágytól, hogy ezekkel újra és újra kapcsolatba kerüljünk. Könyörülj rajtunk, Urunk, és segíts, hogy tudjuk elhagyni, megbánni mindezeket, és Úr Jézus Krisztus, töröld el ebbéli bűneinket is, és töröld el ezekkel a bűneinkkel együtt azoknak szellemi hatását is, hogy ne nyomorítsa az meg a mi életünket, hogy valódi szabadságra jussunk el. Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk, így kérünk, hogy könyörülj mindazokon, akik tudatosan, vagy tudattalanul az ördög imádására szegődnek el. Urunk, légy az ő szabadítójuk. Kérünk, Urunk, légy velünk is, mi akiknek kijelentetted Önmagadat, mint Atya, kijelentetted magad, mint Fiú, és kijelentetted magad, mint Szentlélek.

Szentháromság Egy Isten, végy lakozást bennünk, és légy a mi életünknek irányítója. Így hozzuk Eléd gyülekezetünk beteg tagjait. Így hozzuk Elődbe azokat, akik az időjárás miatt nem tudtak, nem mertek elindulni. Urunk, Te pótold ki nékik ezt az alkalmat! Urunk, kérünk, légy a mi vezetőnk a hazafelé vezető úton. Légy velünk, és kérünk, hogy áldd meg a mi életünket, hogy valóban jó illataid lehessünk.

Köszönjük, Urunk, hogy szellemi értelemben is nyitogatni kívánod a mi szemeinket. Add, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is! Lássuk meg a különféle ajánlatok, csodák mögött az utat! Adj, Urunk, nékünk olyan látást, mint Pálnak, aki a jövendőmondó lányról észrevette, hogy az igazság kiáltozása ellenére démoni lélek van benne, s kiűzte azt (ApCsel 16,16). Urunk, könyörgünk ilyen látásért, hogy meglássuk, mi az, ami szellemileg tiszta, és Tőled való, és mi az, ami az ördögtől való, még akkor is, ha a világosság angyalának öltözik.

Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk, légy a mi őrizőnk, de ne csak a miénk, hanem szeretteinké, családjainké, s így kérünk, légy őrizője a mi gyülekezetünknek, s add, hogy valóban szabadok lehessünk mindnyájan! Ámen.

 

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, s bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

 

 

 Vissza

 

 

 

A 380. ének 1-4 versét énekeljük!

 

Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege

Mert nem árthat néked senki gyűlölsége.

Noha e világnak rajtad dühössége,

De nem hagy szégyenben Krisztus Ő Felsége

 

Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy

Az Atya Istennél bizony, te kedves vagy,

Ő Szent Fia által már te is fia vagy,

Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy!

 

Hogyha te igazán a Krisztusban bízol,

Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol!

Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol:

Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol!

 

Akármint halásszon az ördög utánad,

Az ő tagjaiban dühösködik rajtad,

Mind tőrrel, fegyverrel siessen utánad,

Ha Krisztusban bízol, higgyed, az sem árthat!

 

 

 Vissza

 

Az Atyának kegyelme, a Fiúnak szeretete és a Szentlélek közössége maradjon mindnyájan mivélünk! Ámen