Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012. január

legyen-meg-a-te-akaratod.jpg

Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:
Kovács  Sándorné

KÖNYVAJÁNLÓ

ANNO: ifj. Koppányi Gyula  2. rész

 

 

 

 

 

 

 

Az Ige üzenete

„…legyen meg a Te akaratod.” Máté ev. 6,10

Új év, új tervek és új remények. Tervezgetjük, hogy mit kellene elhagyni és véghez vinni. Álmaink közül melyiket közelíteni a valósághoz.

Pedig mást imádkozunk: legyen meg a földön is az Isten akarata, ne csak a mennyben! És ebben a hívőket is fel akarja használni, általunk is megvalósítani. Sokkal helyesebb tehát így az év elején úgy feltenni a kérdést, hogy mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Hiszen boldogságunk záloga az, ha megtaláljuk Isten akaratát az életünkben és teljesítjük azt. A saját útjaink már túl sokszor sodortak bajba és bűnbe ahhoz, hogy ezévben is elkövessük ugyanezt a hibát, mert ha engedetlenek leszünk, Istennek arra is van hatalma, hogy megvalósuljon az amit eltervezett, csak így kimaradunk a munkatársi örömből és akár az örök boldogságból is. Tudjuk azonban reformátusként, hogy Istennek terve van az életünkkel, és ha ebbe a tervbe belesimulunk, nekünk is jó lesz hosszútávon,- az üdvösségre való kitekintéssel mindenképp- tehát megéri tehát ezt megtalálni ezt az isteni tervet és elfogadni.

A következő kérdés a hogyan? Iránytűnek mindenképp ott van a Szentírás és a pillanatnyi élethelyzetünkre való alkalmazást segíti az igehirdetés, de a konkrét lépéseket az imádság csöndjében kapjuk meg. Ezekben az áldott pillanatokban világosodhat meg előttünk, hogy egy akadály kihívás, amelyet le kell küzdenünk, vagy elterelés, hogy másfelé induljunk. A hívő lét általános megtapasztalása az is, hogy Isten rendszerint a nehezebb utakra akar indítani, hiszen nekünk adott erejét így hamarabb és egyértelműben megtapasztalhatjuk és megtartó kegyelmével ilyenkor szembesülünk. Mindenesetre kegyelmes az Isten, hogy nem minden utunkba kerülő kihívást mutat meg egyszerre, hanem csak a soron következőt, hogy ne roppanjunk össze a teher alatt.

Inkább mondjuk ki szívből: legyen meg a Te akaratod! És békeségünk lesz.                 

Marti Miklós ref.lp.

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: Kovács  Sándorné

 

kovacs-sandorne-julika.jpg

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.”

Kedves igémmel, a 23. zsoltár első versével köszöntöm az Élővíz olvasóit, szerkesztőit. Megtisztelő számomra, hogy bemutatkozhatok gyülekezeti újságunk hasábjain.

Békésen, református családba születtem. Itt jártam általános iskolába, gimnáziumba. Szegénységben, szigorúságban, de szeretetben neveltek bennünket, öcsémet és engem a szüleink. Együtt laktunk az apai nagymamámmal, mert a szüleim tanyáját, földjét államosították. A nagymamám házába kellett költöznünk, de a házba, mire mi odaköltöztünk, már „lakókat” is költöztettek, ezért mi, öten egy szobában éltünk hosszabb ideig.

Ünnepek alkalmával rendszeresen mentünk templomba, vasárnaponként nem, de az „Imádkozzál és dolgozzál” életszabály követésére kaptunk példát. Az édesanyám tanított minket imádkozni, az Istennek hálát adni. Hittanórára jártunk, a békési református templomban konfirmáltunk. A hit útján járásra terelgetett minket áldott emlékű anyai nagymamám is, aki szelíd türelemmel, nagy szeretettel foglalkozott velünk, a testvéremmel, unokatestvéreimmel szintén. Fájó, de mégis szép emlékem vele kapcsolatban: a halálos ágyán is teljes békességgel egy szép református énekre tanított. Felnőtt fejjel tudom, hogy a nagymamámon keresztül Jézussal találkoztam.

A férjemmel (aki akkor még nem volt az) mindketten a Szegedi Kis István Gimnáziumban érettségiztünk, egy osztályba jártunk. A tanulmányait ő a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatta, én Szegeden tanultam tovább az Állami Védőnőképző Iskolában. 1971-ben végeztem, ekkor lettem védőnő. Kétsopronyban kaptam állást, és egészen nyugdíjazásomig ott dolgozhattam. Mekkora kegyelem! Hálás szívvel köszönöm Istennek, hogy megadta ezt nekem. Szívesen végeztem a védőnői munkát, bár nem volt könnyű, de szerettem az embereket, különösképpen a gyerekeket. Amikor lehetőségem nyílt rá, főiskolai oklevelet szereztem munkám magasabb szintű ellátásához. Azért is hálát adok Istennek, mert adott erőt, egészséget, hitet, türelmet, helytállást a munkám végzéséhez.

1974-ben kötöttünk házasságot a férjemmel, ő is kapott munkát a kétsopronyi TSZ-ben, 18 év után pedig a KITE Rt-nél dolgozott nyugdíjba meneteléig. Házasságunkból egy kislányunk született, aki már édesanya, a kis unokánk közel három éves, kistestvérét az év végére várjuk. Hálás szívvel köszönöm Istennek lányunk megőrzött életét, és kis unokánk épségben való megszületését. A gyülekezetből sok Testvéremnek is köszönöm, hogy imádságukban hordozták őket.

A gyülekezetbe kerülésünk a lányunk keresztelésével kezdődött, a lányom és a férjem is itt konfirmáltak, a férjem presbiterként itt szolgált egy ciklusban. A gyülekezet szeretettel fogadott bennünket, bátorítást, hitbeli erősödést, vigasztalást kaptunk mi ebben a templomban lelkipásztorainktól és a gyülekezet tagjaitól is. Köszönöm Uram, hogy őket adtad a mi útainkba!

2012-jan-arcok-2.jpg

Pontosan nem emlékszem, mikor kapcsolódtam be a gyülekezeti gyermekmunkába, arra viszont emlékszem, hogy ódzkodtam a feladat vállalásától, mert képzetlen vagyok, keveset tudok. Csaholcziné Kádár Mariann nagytiszteletű asszony bátorított, és megígérte, minden segítséget megad ahhoz, hogy felkészüljek az alkalmakra. Így lett igen a válaszom. A mindenható Isten munkálja bennem, hogy alkalmas legyek betölteni ezt a szép szolgálatot! Tanulva tanítom a gyerekeket Isten igéjének az üzenetére, és amikor nekik is, nekem is felragyog a megértés, öröm és békesség árad bennem.

A 25. zsoltár 5. versével imádkozom az élő Istenhez, és ezzel zárom bemutatkozásomat:

„Vezess hűségesen, és taníts engem,
Mert te vagy szabadító Istenem,
Mindig benned reménykedem.”

 

Ámen:

Kovácsné Julika

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 

 

2012-jan-konyvajanlo.jpg
John Eldredge
EPOSZ – Isten története (Koinónia, 2011)
Első felvonás
Örök szeretet

„Volt egyszer egy király és egy királynő, akik nagyon szomorúak voltak, mert nem lehetett gyermekük. Volt egyszer egy gyönyörű lány, aki együtt lakott gonosz mostohatestvéreivel. Történt egyszer, karácsony estéjén. Nagyon régen egy távoli galaxisban. Az igazán jó történetek mind így kezdődnek.

Vágyat ébresztenek bennünk, hogy régmúlt dolgok iránt érdeklődjünk, csillapíthatatlan kíváncsiság fog el, hogy betekintést nyerjünk letűnt korokba. Mert Isten szívünkbe helyezte az örökkévalóságot (Préd. 3,11).

A Szentírásban kétszer találkozunk azzal, hogy „Kezdetben”. Ott van az ismert rész a Genezis könyvéből: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”. Ez egy kulcsfontosságú mondat. Az Eposz azonban nem ezzel kezdődik. Már rég benne vagyunk a Történetben, amikor ide jutunk. Ez a Harmadik Felvonás. Kezdetről van ugyan benne szó, de az emberi történet, a földi élet kezdetéről. Robert Alter héber tudós szerint ezt a mondatot pontosabban így lehetne fordítani: „Amikor Isten elkezdte megteremteni az eget és a földet”.Amikor Isten elkezdte megteremteni az általunk ismert világot. Előtte mi volt? Ennek a fejezetnek voltak előzményei, olyan események, amelyekről tudnunk kell. Ha szeretnénk megtudni, hogy mi volt minden idők előtt, nos akkor …”

Nos akkor lapozzunk a könyv 23. oldalára. Lehet, hogy nem fogjuk tudni letenni.

Tar Krisztián

Vissza