Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


leander.jpg

Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: FÁBIÁN ERZSÉBET

ANNO: Bogár Dánielné (1838-1915)

TISZTÚJÍTÁS

Áldás a tanév kezdetén

CSABAI CSÍPŐS VERS

EGY MORZSÁNYI KENYÉR (2.rész)


 

 

 

Az Ige üzenete

 

„…neveden hívtalak el,szeretettel szólítálak, noha nem ismerél.”
 Ézs.45,4. Károli ford.

A nyári napsütés egy-egy virágnak, növénynek az életében mekkora változást, csodát tud tenni, maga a gyönyörűség! Az a leander, mely a templomunk bejáratát ékesíti egész télen csak jelentéktelenül meghúzódott a hűvös előszobában. A tavaszi, majd a nyári nap sugaraiban megfürödve gyönyörű virágokat hozott nekünk. Látványosan jó hatással volt rá a meleg napsütés. Ez a kép jutott eszembe, a fenti igevers kapcsán.

Valami hasonló történik velünk, emberekkel, ha engedjük, hogy a lelkünket Isten szeretete elérje. Amikor csak megszólít Isten, mindig szeretettel szólít meg. Talán már itt van mindjárt az első buktató, hiszen hogy szólítana már meg Isten szeretettel akkor, amikor megfeddi életünket egy-egy hibánk, hiányosságunk, bűnünk miatt, amikor nyomorúságot, bajt látunk az életünkben? De bármilyen élethelyzetbe is kerüljünk, tudnunk kell, hogy Isten szeretete nem változó, mint az emberé. Isten mentő szeretete diktálja azt is, ha megfeddi az életünket, hogy ne fattyak, hanem fiai legyünk. Oly sokszor pedig nem történik más velünk, csak annyi, hogy amit valamikor elvetettünk, azt most aratjuk.

De a szeretete sosem változik, ha figyelünk szavára, ha engedelmességgel követjük figyelmeztetéseit.  Ez a hitünk egyik alapja.

Ebben gyönyörködhet a mi szívünk, Ő a mi erősségünk, ez maga a csoda. Ha emberekben csalódunk is, soha ne ruházzuk fel Istent ilyen, vagy hasonló tulajdonságokkal, mert Isten nem ember, hogy hazudnék! Szívünket, lelkünket kitéve Isten szeretetének, emeljük fel tekintetünket Rá, az Életre!

Marti Márta ref.lp.

Vissza

           

 

 

                         

 ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: FÁBIÁN ERZSÉBET

fabian-erzsebet.jpg

Köszönöm a bemutatkozás lehetőségét, Istennek hála érte.1946-ban születtem Kárpátalján, Técsőn, nagyon mélyen hívő, református családban. Még a dédnagymamám tette össze kezeimet kisgyermekkoromban az imádkozásra. A szüleim nagy magyar érzelmekkel, református, Istenben hívő, kemény harcokat vívtak az akkori orosz kommunista hatalommal. Édesapám magas beosztású emberként különös erőfeszítéssel harcolta mindennapját és így, ebben a szellemben nevelkedtünk öcsémmel Fábián Gézával, aki hitbéli életével szintén bizonyította, hogy nem gyökértelenül bolyongunk ebben a világban. Nem szakadtunk le a szőlőtőről, míg Istenünk velünk, senki ellenünk. Mikor a nagybetűs életbe jöttek jó és rossz napok, mélységek és magasságok, mindennapi kisebb és nagyobb csodák, soha nem voltam egyedül, Isten mindig velem volt. Ezt is a nagymamám mondta: kislányom nem a teher nehéz, hanem a viselője gyenge! Ezért imádkozzál, hogy bírd vinni. Técsőn divatszalonban dolgoztam. 1979-ben települtem át Békéscsabára. A Csaba utcai szociális otthonban dolgoztam varrónőként. 30 évig szórakoztattam tangóharmónikámmal az idős embereket. Két fiam van, akiket hitben neveltem és hála Istennek 3 unokám is van. Kérem Istent, hogy munkálkodjon a családom életében, ajándékozza meg hittel a lelküket és Szentlelke soha ne hagyja el őket.

„Vénségetekig ugyanaz maradok,
Ősz korotokig én hordozlak!
Én alkottalak, én viszlek
Én hordozlak, én mentelek meg.” Ézs.46,4.

Vissza

 

 

 

 

TISZTÚJÍTÁS

A Presbitérium 2011. november 13-ára tűzte ki a tisztújító egyházközségi közgyűlés időpontját, mert mandátuma ez év végén lejár. Első lépésként Választási Bizottságot választott: Kató Judit, Kneifel Márta, dr. Kocsis Zsolt, dr. Kovács László, Kovács Sándorné, Lipták Lajos és Marti Márta. A megválasztottak fogadalmat tesznek. Náluk lehet a presbiterek személyére vonatkozóan javaslatokat tenni és a törvényi feltételeknek megfelelőket ők kérdezik meg a jelöltség elvállalásáról és  október 14-ig megteszik javaslatukat gondnok és presbiterjelöltekre.

Az egyházi törvények szerint az lehet presbiter, aki megkeresztelt, reformátusként több mint 3 éve konfirmált, rendszeresen jár istentiszteletre, él az úrvacsora sákramentumával és a választás éve előtti évben egyházfenntartói járulékot fizetett.

Vissza

 

 

 

 

GYÜLEKEZETI   ÉLET

Áldás a tanév kezdetén

2011-szept-aldas.jpg

Lassan hagyománynak tekinthető az iskolába indulók megáldása és az értük mondott imádság. Szikszai György évszázados imádságát hallva, talán a lelkészasszonnyal együtt is mondva a szülői szív sokadszorra is összeszorul az ismerős mondatok hallatán és a dolgok fontossági sorrendje is helyre áll, hiszen mi fontosabb annál, mint az örök boldogság? Ennek a tanévnek a kezdetén is azt kívánjuk a diákoknak: BOLDOGULJATOK!

 

Vissza

 

 

 

 

 

CSABAI CSÍPŐS VERS

a Csendeshéten előadta Nagy Péter, 8 éves fiú, aki néha mérgeskedett magában a héten,
s mivel a haragról olyan sok szó esett, a vers így megszületett:

 

Az én versem igen rövid
Elmondhatom, kérem?
Révfülöpön táborozva
Múzsacsókot kértem.
 
Ígérte is az én múzsám,
Hogy homlokon csókol,
De nem ér rá, hisz a tesóm
Most is neki bókol.
 
Így haragom egyre csak nő
Nézzék meg csak szépen,
Csendes héten mérges lettem,
S versemnek így vége.
 

Vissza

 

 

 

BUTYKA ZSOLT: EGY MORZSÁNYI KENYÉR

2. rész

 

-   Furcsa, nagyon furcsa. Felemelő, de ugyanakkor nyomasztó is, hiszen egyedül vagyok.

-  Nem vagy egyedül, mert veled vagyok. Ha egyedül jöttél volna fel idáig másokat letaposva, akkor valóban egyedül lennél. Rettegésben és magányosan, állandó félelemben attól, hogy jön valaki és letaszít innen, és akkor vége a dicsőségednek.

-   Igen így van, pontosan ezt érzem. Ezért is jó, hogy velem vagy. Így nem annyira nyomasztó ez az érzés.

-   Rád is vonatkozik, amit mondtam: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”.

Ádám zavarba jött, mert egyre ismerősebb volt neki a szituáció: találkozás a pusztában, út a templom felé és végül a hegy. De ott a Kísértő vezette végig Jézust ezeken a helyeken. Most pedig szó sincs kísértésről, hiszen útitársa minden szavából árad az evangélium. De még tartotta magát, még nem nyíltak meg a szemei.

Elindultak lefelé a hegyről. Ádám egyre nagyobb bizalommal követte. Élni kezdett benne valami. Egy kis növényke, amely csírázni kezd. Próbálta az értelmével megragadni az érzést, de nem jutott vele dűlőre. Végül rájött, hogy ezt csak hittel lehet megragadni. Hitt abban, hogy Jézust követi. Öröm költözött a szívébe és bízni kezdett abban, hogy nemsokára megérti az élet lényegét.

Leértek a faluba és bementek a templomba. A kis falusi templom fehérre meszelt falaival, csúcsán a betlehemi csillaggal üresen állt. Az úrasztalához mentek, és alaposan átnézték. Az úrvacsora óta már többször takarítottak, de Ádám az asztal lába mellett észrevett egy morzsát. Örömmel vette fel, és adta Jézusnak.

-         Ennyit találtam a kenyérből. Ez elég lesz?

-   A te hitedből is elég egy morzsa, hogy rámismerj. Miként az élet is több, mint evés és ivás, úgy az Úrnak ismerete is több, mint elméleti tudás. Az életet tudós ember meg nem magyarázza, de aki hisz az Emberfiában az ingyen megkaphatja.

Ádám zokogva hullott térdre:

-   Én Uram, én Istenem! Látlak és hiszek. Eddig nem láttalak és nem is hittem. Meg tudsz-e nekem bocsájtani?

-   Már azelőtt megbocsájtottam, mielőtt eljöttünk ide. Az én Atyám nekem adott, tehát juhom vagy. Ezért jöttem utánad. A Gonosznak nincs hatalma rajtad többé. Íme itt van az élet kenyere. Vedd el és egyél! – mondta Jézus, és felé nyújtotta a falatnyira szaporodott morzsát.

-    Te vagy az én kenyerem Jézus.  A Te szavad nekem igazi étel és igazi ital, ahogy megmondtad. Ezért voltam éhes állandóan, mert ezt nem értettem. Ez a morzsa vezetett rá. Egy kis morzsa elég arra, hogy tudjam, milyen az egész kenyér. Ugyanígy belőled is elég volt ennyit látnom, hogy lássam magam előtt egész dicsőségedet. Valóban nem csak kenyérrel él az ember, de Istennek minden igéjével is.

-   Örülök, hogy megláttad az élet kenyerét. Akkor már tudod, hogy mi az élet.

-         Uram, Te magad vagy az élet!

-   Akkor én most elmegyek, de nem hagylak el. Veled leszek minden nap. Vigyázok rád, hogy azt tedd, amit kérek tőled. Mert amit kérek tőled, az mind a te javadra szolgál.

2011-szept-szentlelek.jpg

Ádám látta, ahogy Jézus feléje indul. Látta, ahogy tekintete az övébe fúródik. Végül már csak ezt a két szemet látta jönni egyre közelebb, majd úgy érezte, hogy valami átmegy a testén anélkül, hogy érintené. Furcsa, áramütésszerű zsibbadást érzett a fejében. Egy pillanatra a lélegzete is elállt és rádöbbent, hogy Jézus most hozzáért. Nemcsak testileg, de lelkileg is.

Reggel volt, mire magához tért a furcsa álomból. Minden tagja erősen fájt, de a feje csodálatosan tiszta volt. Észrevette, hogy a nap besüt az ablakon, s az ablak előtti magas fenyőfa leghegyén egy feketerigó fütyörészett vidáman. A kedves madárdal őszinte örömmel töltötte el. Könnyűnek és boldognak érezte magát.

Visszagondolt az álmára, amelyben valami nem stimmelt. Túlságosan is valóságos és életszerű volt ez az álom. Fülében csengett Jézus szava: „Megláttad az élet kenyerét!”

Soha ilyen tiszta szívvel nem mondta még el a reggeli imádságot, és soha még ilyen bizonyosan nem hitte, hogy Jézus valóban él.                            (Vége)

Vissza

 Első rész