Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. január

2011.01.14

ANNO: A Lorántffy zsuzsanna leánygimnázium
GYÜLEKEZETI ÉLET:  ADVENTTŐL SZILVESZTERIG

 

 

Az Ige üzenete
„Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom…Jel4,11”
       A Bibliaolvasó Kalauz szerint ez a mennyei istentiszteleten elhangzó dicsőítés a 2011-es év igéje. Annak az Istennek mondják ezt, aki Teremtő és uralja, féken tartja a káoszt az üvegtengeren.
Ő méltó erre, de az Ember, a tékozló fiú, a bibliai katona csak azt mondja, mondhatja: nem vagyok méltó…. nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem, hogy hajlékomba jöjj….mert mi a Te kegyelmedre szorulunk.
Ezért legyen tied Istenünk minden! Ne a miénk, ne a négy mennyei élőlényé csak a Tied. Ami neked jár, az bennünk kísértést vált ki és torzítja lényünk. Láttuk régen is a győztes csaták vezéreit és ma is a vakuk és színpadi lámpák fényében fürdőzőket. Nem a teremtménynek való a dicsőség, megbetegíti azt.
Tisztesség és nagyrabecsülés is Neked jár, mi már rég eljátszottuk azt. Még a tisztának gondolt szándékainkról is rendre kiderülnek: nem azok. Mert az érdek és vágy annyi mindent elfertőz és a forrás, az emberi szív már nem az, aminek Te teremtetted: elrontottuk vagy elrontották? Pedig de szeretjük, amikor értékelnek, de mit is? Amit tőled kaptunk, azaz a Te bennünk végzett munkádat.
KépDe a hatalom és az erő. A képesség arra, amit más nem tud, vagy nem bír: ez emel föl igazán és ….despotává tesz. Míg Te a hatalmaddal fenntartod ezt a világot, amit az ember rendre a káosz felé taszít, míg Te mented a menthetetlen embert így karácsony után is.
Teszed a csodát azokban, aki megelégszenek a dicsőség-tisztesség-erő Benned lévő hármasából reánk sugárzó fénnyel: idén is áldunk téged Urunk és Istenünk!
Marti Miklós ref.lp.

 

 

 

 

 
ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: 
Tóth Mártonné, Kati
Kép    Köszönöm a lehetőséget, nagyon jól esett a váratlan felkérés.
   Apai ágon békéscsabai evangélikus, hagyományőrző családba, anyai ágon gyulai református családba születtem. Leánygyermekként drága jó édesanyám vallása szerint ifj. Koppányi Gyula tiszteletes úr keresztelt meg. Apai nagyszüleimmel együtt éltünk, szép emlékeket őrzök róluk. Ők alkalmanként jártak templomba, mi édesanyámmal gyakrabban. Édesanyám sokszor beszélt nekem Istenről, szerettem hallgatni, ő tanított imádkozni és a keresztyén értékrendre. Ő volt nekem a szeretet és a béke szigete, ez az érzés mai napig kísér.
    A hatvanas évek elején konfirmáltam, de hamarosan elkerültem Békéscsabáról tanulmányaim miatt és elszakadtam a gyülekezettől és vallásomtól. Sokszor elgondolkodom azon, hogy sok fiatal, - köztük akkoriban én is – csak magában bízik, nem tart igényt Isten segítségére, nem osztja meg gondjait és örömeit vele. Drága édesanyám néhányszor szelíden hívott a templomba, de én nem tartottam fontosnak. Utólag látom, milyen sokat veszítettem, és bánt, hogy gyermekeinket nem hitben neveltük.
   Egy prédikációban hallottam és másokkal együtt én is megtapasztaltam, hogy akkor fordulunk Isten felé, amikor nagyon mélyen vagyunk és komoly megpróbáltatások érnek. 5-6 évvel ezelőtt én is életem mélypontján kezdtem újból néha templomba járni és apránként megtapasztaltam a vigasztalást. Egyre nagyobb vágyat éreztem az ige hallgatására és a lelki feltöltődésre. Sokszor úgy éreztem: az ige nekem szól, lassan le tudtam tenni a saját elgondolásaimat, rátaláltam a helyes útra, ill. visszataláltam. Kinyitottam a családi bibliát, és azóta sem csuktam be. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem az én kezdeményezésem, hanem az Úr nyújtotta a kezét felém, és bizonyos vagyok benne, hogy édesanyám sokat imádkozott értem úgy, ahogy most én gyermekeimért.
    Éreztem, hogy csupán a vasárnapi istentiszteleteknél többre van szükségem, így a gyülekezethez is hamarosan szerettem volna kötődni. Soha sem felejtem el, amikor háziasszonynak jelentkeztem a harangszentelés alkalmával. Kissé bizonytalanul kopogtam be a lelkészi hivatalba, de a tiszteletes asszony annyira kedvesen és a maga természetességével fogadott, hogy mindjárt mondtam: a keddi bibliaórára is szeretnék eljárni. Akkor nem is gondoltam, hogy a bibliaórák mekkora erőt, hitet és bibliai tudást adtak és adnak: az őszinte beszélgetések, a lelkészeink vezetése, a társak segítsége, befogadása.
   Egy külső élmény is hozzájárult a hitem erősödéséhez. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Iskolában /ahol 17 évig szakmai tantárgyakat tanítottam/karácsonyi pohárköszöntőjét az egyesített iskola igazgatója Marton József, a gyülekezetünk presbitere tartotta. Két szó köré építette fel jókívánságait: áldás és békesség. Akkor értettem meg elhomályosult szemekkel: nekem ott a helyem, ahol ezt a két csodálatos szót mindenki érti és gyakorolja.
    A hit gyakorlása sok mindent megváltoztatott az életemben, pl.: hogy tudok őszintén hálát adni Isten apró és nagy ajándékaiért. Nagy ajándék volt életemben, hogy férjemet, egy jó embert rendelt mellém, akivel nagy szeretetben, békességben, megértésben élünk, segítve egymást. Két gyermeket is kaptunk: fiunkat és lányunkat, akik nem mindig a mi utainkat járják, de most már ezt is el tudom fogadni. Köszönetet mondok az aranyos unokáinkért is, akik sajnos távol kerültek tőlünk.
    Az elmúlt év sok megpróbáltatást hozott. Édesapám halála és azt követő bonyolult családi ügyek elrendezése. Naponta kértem az Úr segítségét és útmutatását és azóta is köszönöm, hogy békességben rendeződtek ügyeim. Nagyon sokat jelentett számomra a mátraházi csendeshét. Több éve készültem, de apukám betegsége miatt nem jutottam el. Sok megerősítést és feltöltődést kaptam és testvéri közösséget. 
Nagy öröm és felelősség számomra, hogy a tavalyi évtől szolgálhatok a diakóniai körben és látogathatom a rám bízottakat.
    Szeretek a vasárnapi istentiszteletekre időben érkezni. Azokat a padsorokat keresem, ahol édesanyámmal ültünk. Nézem, ahogy lassan megtelik a szeretett templom, érzem, végleg ide tartozok. „Istené a dicsőség!”- szokta mondani tiszteletes úr, amikor megköszönjük az igehirdetést – igen – és Istené a hála, hogy a mi lelkészeinket rendelte a gyülekezetünk vezetésére.
      „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három: ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” De nem csak beszélni kell a szeretetről, hanem cselekvő szeretetre van szükség. Áldás, békesség!
Tóth Mártonné, Kati

Vissza

 

  
 
GYÜLEKEZETI ÉLET:  ADVENTTŐL SZILVESZTERIG
 
Adventi családi délután
 

Surányi Zoltánnal egy berekfürdői konferencián ismerkedtünk meg. Különleges hivatása van: élménypedagógiával foglalkozik. Olyan lelkes és annyira profi, hogy alig lehetett bejutni a szemináriumaira a túljelentkezés miatt.
Kép
Advent első vasárnapján gyülekezetünk is megismerhette Zoltánt és azt a csodát, ahogy különleges, tréfás játékaival örömteli, felszabadult közösséget formált a félszegen érkező gyerekekből és az őket kísérő „mit sem sejtő” szülőkből. A kisebbek a gyülekezeti teremben, a fiatalok a templomban kaptak ízelítőt az élménypedagógia fantasztikus eszköztárából. A Surányi-házaspár, a lelkipásztoraink és a gyülekezeti segítők irányításával a napkeleti bölcsek felkészülését, utazását, megpróbáltatásait és célba érkezését, örömét játszottuk el, éltük át. Amikor közösen megérkeztünk, a gyerekek és a fiatalok közös ajándék festményt készítettek az Úrnak. Csodálatos élmény volt ez a nap!
Kép
 
A fényképek megtekinthetők:
 
 
Gyülekezetünk gyermekei zenés karácsonyi műsorral kedveskedtek
KépMindenki sajnálhatja, aki dec. 24-én nem hallgatta és nem látta a gyülekezetbe járó gyermekek szolgálatát. Erre a szolgálatra a gyerekek azzal készültek, amiben maguknak is örömük volt. Zenéléssel, énekléssel, versekkel. Köszönet nekik, dicsőség Istennek!
 
 
Közös Szilveszter a Gyülekezeti Házban
 
Immáron harmadik alkalommal rendeztük meg gyülekezeti szilveszterezésünket. A felajánlásokból származó finom szendvicsek, sütemények és forralt bor gondoskodott a bővölködésről. A mintegy húsz résztvevőt számláló alkalmon idén is „ki mit tud?”-dal szórakoztattuk egymást egy helyszínen összeállított műsorterv alapján. Az elején komoly és elgondolkodtató művek és történetek hangzottak el, a második részben pedig a jókedvé volt a főszerep. Éjfél felé közeledve mindenki húzott egy igés kártyanaptárt, amelynek üzenetét mindenki megfogalmazhatta a közösség előtt, majd imaközösségben együtt borultunk Isten elé; hálát adtunk és áldást kértünk, majd a Himnusz közös eléneklésével és pezsgővel kívántunk egymásnak áldott új esztendőt. Volt aki még maradt, hogy a konyhában is a rend kezdje az új évet.  Köszönet érte!                                                   
Marti Miklós

KÖZLEMÉNY

Kérjük, adójának 1+1 százalékával támogassa a Református Egyházat és gyülekezetünk alapítványát! Köszönjük!A Magyarországi Református Egyház technikai száma: 0066A Reformációért Alapítvány adószáma: 18376706-1-04

Vissza