Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. november

2010.11.15

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:  
Bokor József
BÚCSÚZUNK Pocsai Zsófiától
 

 

 

 

 

Az Ige üzenete

„ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá,
úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. „Rm. 5,18
Az örömhír egyik tömör megfogalmazását olvashatjuk itt: amit Ádám elrontott, azt Jézus Krisztus jóvátette.
Tehát Isten szabadnak nyilvánít bennünket és megkegyelmezett nekünk. Ezért az utolsó ítéletben is igazként állhatunk meg Ő előtte, mert jótállt és közbenjárt értünk. Istennek ez a mindent átfogó gondoskodása biztosít bennünket, hogy semmi olyan nem történhet velünk, ami érvénytelenítené felmentő ítéletünket. Miközben ezt a csodás helyzetet leírja, egyben szembesít a megváltás nélküli állapottal is. Ádám óta az ember fogantatásától kezdve egy olyan vonatra kerül, ami egyre messzebb viszi Istentől. Az ember nem tud megmaradni teremtményi mivoltában, hanem Istennek hátat fordítva Teremtőnek gondolja magát és a maga ura akar lenni. Az ember és az emberiség lázad Isten ellen, közben elvárja, hogy Isten könyörüljön rajta. Pusztítjuk és átalakítjuk a világot magunk körül és közben miértjeivel ostromoljuk az eget egy-egy katasztrófa láttán. Egyre többen már látják ugyan, hogy zsákutcában vagyunk, de úgy gondolják, mindig valaki másnak kellene visszafordulni, közben egyenest a pusztulásba rohanunk, hiába Ádámnak születtünk…
De a KEGYELEM megjelent, nem úgy, hogy kicsit könnyebb legyen, hanem, hogy egészen más. Krisztus hatalma Ádáméval össze sem vethető, utóbbi csak bajt, előbbi csak áldást tudott hozni az emberiség életébe. De mi kinek az örökösei akarunk lenni? Önmagában bízó és küszködő első embernek, vagy a föltámadott győztes Jézusnak? Ha Isten Fia életét ragadjuk meg, nekünk is életünk lesz! Az ő igaz volta tegye tisztává életünket, mert visszaforduni nekünk kell. Amen.
  Marti Miklós ref.lp.
 
 
 
 
ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:  Bokor József
 
Kép Isten kegyelméből, II. József engedelméből építetett a ház. Áldott légy ó Orosháza” Ezen idézet olvasható az Orosházi Evangélikus Templom keleti bejárata fölött. Ebben a templomban kereszteltek meg 1934 nyarán. Itt konfirmáltam 1948-ban. Szüleim mind apai, mind anyai ágon evangélikusok voltak. Vallásos nevelésben részesültünk, a napot, imádsággal fejeztük be. Az elemi iskola első öt osztályát egy tanyasi iskolában jártam, ahol egy tanító úr oktatta mind a hat osztályt.
Az ötödik osztály elvégzése után - a szokásokkal ellentétben - édesapám nem a polgári iskolába íratott, hanem a néhány évvel korábban alapított Orosházi Evangélikus Gimnáziumba. Napi 10 km-t gyalogoltam ezért az iskoláért. Majd az államosítás után a Táncsics Mihály Gimnáziumban és a főiskolán is mindenből jelesre vizsgáztam. Így 1955-ben kitüntetéses diplomát kaptam. Tanulmányi munkám csúcsa 1955 májusában a végzős tanárok országos matematika versenyén - a Szegedi Pedagógiai Főiskola képviseletében - első helyre rangsoroltak.
Kapcsolatom a református vallással és a békéscsabai református gyülekezettel: 1953. december 6-án a gólyabálról hazakísértem egyik évfolyamtársamat. Ő hithű református volt. Rendszeresen járt templomba, amíg ebből komoly baja nem lett. 1956. augusztusában a Gyulai Református Templomban kötöttünk házasságot, kértük Isten áldását életünkre. Egy gyermekünk született, Józsi, akit evangélikusnak kereszteltettünk, előzetes egyezségünk alapján. Ő matematika-fizika szakos középiskolai tanár, szakinformatikus. Unokáim Ádám, gazdasági informatikus, Dávid, gazdasági informatikus, rendszerszervező. Feleségem, Krizsán Julianna Piroska, a Petőfi Utcai Általános iskolában tanított matematikát (fizikát) negyven éven keresztül. A kereszténység nagy ünnepeire általában Gyulán, a református templomban emlékeztünk. A gyilkos kór 2005-ben támadta meg a szervezetét, és 19 hónapi küzdelem után „elszólította tőlünk őt az Úr” 2006. augusztusában.
A lelkipásztor felajánlotta számomra, hogy a temetésre válasszak igét. Én –némi töprengés után, minden bizonnyal magamra is gondolva- a Máté 5.4-t   
választottam. „Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (E lehetőséget ma is köszönöm.) Feleségem halála néhány nappal házasságkötésünk 50. évfordulója után történt. Koszorúmra ezt írtam: „Köszönöm az 50 gyönyörű évet” (Az Istennek, és NEKI).
A temetés utáni vasárnapi istentiszteletre elkísért kicsiny családom és néhány jó barátunk. Az istentisztelet után tudatosult bennem, hogy a gyülekezetben számos tanítványunk van. Együttérzésük, részvétük, közeledésük hozott végképpen a békéscsabai református gyülekezetbe. Azóta többször idéztem egyházi rendezvényeinken Ady Endre Az úr érkezése című versét, vagy csak az első versszakot:
„Mikor elhagytak /Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul  /Átölelt az Isten.”
Ez bizonnyal így is történt, de kellett ehhez családi neveltetésem, az egyházi iskolában végzett tanulmányaim, és a gyülekezet figyelmessége, befogadó készsége. Ezúton is megköszönöm a gyülekezet tagjainak figyelmességét, és azt a megtisztelő felkérést, hogy e hónapban szólhatok gyülekezetünk lapjában.
Befejezésként néhány történést pedagógus pályámról, 1955-1997-ig:
1955. július 1.-töl voltam a Petőfi Utcai Általános Iskola tanára, majd 1975-1995-ig igazgatója. 1964-1975 között a Szegedi Pedagógiai Főiskola szakvezető tanára voltam, majd szakfelügyelői munkát láttam el. Egyetlen általános iskola voltunk Békés Megyében ahol angol nyelvet is taníthattunk. 10 évig –mint a gyakorló iskola vezetője- a főiskolás hallgatók gyakorlati képzésének irányításában, vettem részt.
Nyugdíjazásomkor a „Békés Megyei Nap” című újság, munkám értékelésekor kiemeli következő felfogásomat. „Divatos pedagógiai áramlatoknak nem szabad kitenni a tanulók életének alapozó szakaszát.” Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata –az 1994-ben alapított- Békéscsaba Kiváló Pedagógusa címmel ismerte el pedagógiai munkámat.
A leírt történésekhez ezt teszem hozzá:”Soli Deo Gloria” „Egyedül Istené a dicsőség”
Gyülekezetünk iskolásainak üzenem: Kedves Gyerekek! Legyetek szorgalmas, igyekvő gyermekei szüleiteknek, nevelőiteknek! Tanuljatok meg minél előbb jól, értelmesen olvasni, de a matematika rejtelmeit is meg kell ismernetek! E két tárgy kellő szintű tudása nélkülözhetetlen lesz később számotokra.
Bokor József matematika-fizika szakos tanár
(
ny. iskolaigazgató)
 
 
 
 
BÚCSÚZUNK
„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg,…mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.”Jel.14,13.
 
Kép Pocsai Zsófiát szólította el közülünk a Teremtőnk november 4-én 74 éves korában, aki a diakóniai szolgálatba bekapcsolódva szolgált gyülekezetünkben.
Ápolónőként élte le az életét, amit nem csak szakmájának tekintett, hanem hivatásnak is.
Fiatalon megkereste őt Megváltónk és hitre jutva életének kérdése lett utolsó pillanatáig, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?  Isten akaratát kereste és igyekezett is azt mindig elfogadni. Így találta meg azokat az embereket, akik várták, hogy erős, Krisztusba vetett hitével támogassa őket betegségük elhordozásában, és a hit útján.
Így adunk hálát Istennek életéért, szolgálataiért.
       Marti Márta lp.

 

 

 

 

 
REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉRE KÉSZÜLTÜNK

2010. október 25-től minden este a reformátori alapelvek alapján.

Kép

SOLA GRATIA – EGYEDÜL KEGYELEMBŐL
A római optimista antropológiával szemben /az ember képes a jó cselekvésére/ vallja az ember totális romlottságát. Az üdvösségben csak kegyelem által lehet részesülni, nincs hozzájárulásunk!
SOLA  FIDE – EGYEDÜL HIT ÁLTAL
A kegyelem nem egy „dolog” vagy „tárgy”, amellyel az egyház rendelkezik és amelyet a sákramentumok az emberbe „betölthetnek”. A kegyelemben csak hit által lehet részesülni, ami első renden nem csak egy „objektív” valóságnak a bevallása, hanem a teljes ember odaadása és teljes bizalom Istenben.
Kép SOLA SCRIPTURA – EGYEDÜL A  SZENTÍRÁS
A teológiában nem az istenismeret áll a középpontban, amelyet filozófiai gondolkodással meg lehet szerezni, hanem az Isten irántunk való szeretete Jézus Krisztusban, amelyet csak a Bibliából ismerhetünk meg.
SOLO CHRISTO – mindez csak EGYEDÜL KRISZTUS által lehetséges.

Marti Márta lp.
 
 
 
 
 
Megváltás tündérmese stílusban
 
A csendeshét egy napján a Hajnalvándor utasaival a Hangok szigetére érkeztünk. Itt laktak a gyügyük, akik kinézete és gondolkodása annyira szokatlan volt a narniai legénység számára, hogy csak nagy üggyel-bajjal tudtak valamit a saját világukról elmagyarázni a számukra. Az ifis csapatok feladata itt az volt, hogy válasszanak ki a gyerekcsoportból egy kisfiút vagy kislányt és találjanak ki a számukra egy történetet az ő nyelvezetükön, melyen keresztül megérthetik a megváltást. Az egyik történetet most közreadjuk:
Kép „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy Király, aki egy hatalmas felhő-palotában élt. A népe gyönyörű tündérekből állt. A Király legnagyobb ellensége egy hatalmas, gonosz sárkány volt. A sárkányt csúnya trollok szolgálták, akik álruhában a tündérek között éltek, és rosszra tanították őket.
A sok rossz tett hatására a tündérek egyre halványabbak, szinte láthatatlanok lettek. A Király a sok gonoszságot látva elszomorodott, és nem tudta elviselni, hogy népe szenved, tündéreinek már szinte csak árnyéka maradt. A nagy Királynak egyetlen reménye a Fia volt, Maximilián herceg. Leküldte Őt a tündérek közé. A tündérek ügyet semKép  vetettek rá, tanításai miatt sokan megharagudtak rá, végül elüldözték. Maximilián rájött, nincs más választása, mint hogy az ősellenséget, magát a sárkányt győzze le. Elindult hát a csapdákkal őrzött útvonalon a sárkány földalatti kastélya felé. A sárkány már várt rá, hogy személyesen küzdjön meg vele. Hosszú, kegyetlen csata kezdődött. Végül a sárkány alattvalóival együtt menekülni kényszerült. Azonban a Herceg súlyos, 2000 éven túl gyógyuló sérüléseket szerzett. Kezeit, lábait, oldalát átszúrták, végül kimerülten összerogyott és meghalt. 3 nap és 3 éjjel feküdt élettelenül a földalatti kastélyban.
A következő napon viszont nagy örömünnep kezdődött a földön, ugyanis a tündérek újra láthatóvá váltak, tisztaságuk, jóságuk visszatért. Sejtették, hogy mindezt a Hercegnek köszönhetik. Keresni kezdték mindenhol, de nem találták. Még az üres sárkánykastélyt is átkutatták, de hiába. Abban reménykedtek, hogy majd egyszer a felhő-palotában köszönetet mondhatnak Neki.”
 

 

 

 
 
 
 

 

Kép

MI AZ, HOGY POMO? Ki vagyok én?
POMO = posztmodern
1. rész
 
„Elöljáróban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy teljesen normális élet élhető úgy is, ha valaki semmit nem tud az olyan dolgokról, mint például a PoMo. Azonban alaposan össze lehet veszni kedves, jóindulatú barátokkal, ha nem értjük, sőt még csak nem is érezzük, mi ez az új korszakféle. Vajon miért lehet más az az ember, aki egyébként ugyanabban hisz, mint én? Hogy lehet az, hogy eltérő viselkedésünk, stílusunk ellenére mégsem az ellenségem az, akit nehezen tudok elviselni? Szóval vannak ilyen és ehhez hasonló rejtélyek, amiknek a megfejtéséhez esetleg érdemes leülni egy bögre forró kakaóval, és átolvasni egy ilyen, határozottan unalmasnak tetsző fe­jezetfüzért.
Kép Egy konferencián váratlanul, több száz ember előtt feltették nekem a kérdést: „Mit jelent az, hogy posztmodern? Foglalja össze pár pontban." Lemerevedtem. Összezagyváltam valami butaságot. Rájöttem, hogy nem tudok válaszolni, mert maga a kérdésfeltevés hibás. Körülbelül annyira értelmes, mintha azt kérdeznénk valakitől, milyen színű a szivárvány. Azt kellett volna kérniük: „Meséljen nekünk, leülünk és hallgatjuk..." Sokféleképpen próbálták megfogalmazni a színét ennek a szivárvány­szerű korszaknak. Talán meglepő, de a legtöbb meghatározás alig hasonlít egymásra. Úgy tűnik, maga a tanulmányozó, elemző, pontokba foglaló tudományos nyelv alkalmatlan arra, hogy meg tudja ragadni ezt a világot - ami egyébként még mindig kialakulófélben van, mondhatni alaktalanul gomolyog körülöttünk. A PoMo ember bizonyos abban, hogy nem szabad a valóságot tanul­mányozással, elemzéssel, pontokba foglalással lepkegyűjteménybe rajzszegezni, mert így mintegy megöljük benne az életet. Ezért magát sem hagyja egyszerűen definiálni. Te is nyakig benne vagy már, hacsak nem börtönben élsz. A későbbiekben mindezekről bővebben is lesz szó.”
Kerekes Szabolcs: Mátrix közösség (Harmat, 2010)                 (Folyt. köv.)
 
  

Kép

Mansfeld
  Mottó: „Nem az a szabadság, hogy azt teszi az ember, amit akar, hanem hogy nem kell megtennie, amit nem akar.”
Író-rendező: Szilágyi Andor; forgatókönyvíró: Szilágyi Andor, Füredi Zoltán
operatőr: Medvigy Gábor; Szereplők: Fancsikai Péter; Nagy Ervin;  Eperjes Károly; Maia Morgenstern; Blaskó Péter

Kép

    1958. A tizenhét éves Mansfeld Péter a forradalom Széna-téri emlékeitől "megfertőződve" a felkelés újraélesztéséről és bebörtönzött sógora kiszabadításáról ábrándozik. Barátaival és a nála idősebb Blaski Józseffel elkövetett gyerekes csínyeik, kamaszos balhékkal és apró köztörvényes bűnökkel keverednek. Sorsuk akkor pecsételődik meg, amikor elrabolnak egy őrségben álló rendőrtörzsőrmestert.  A fiúk vizsgálati fogságba kerülnek.

      Mansfeld Péter, hogy mentse a már életkora szerint súlyosan büntethető Blaskit és a többieket, a kihallgatások során mindent magára vállal. Kihallgatóinak, Fenyő főhadnagynak és Szautner hadnagynak minden alkalommal szembesülniük kell a megkínzott Mansfeldből áradó elszántsággal és erővel.

A kezdetben szimpla kis huligánként kezelt fiú ügye, Bánkuti ezredes "magasabb szempontokat" közvetítő telefonjai következtében, egy társadalomra veszélyes ellenforradalmár ügyévé alakul át. Fenyő főhadnagy kételkedése a fiú ilyen fokú bűnösségében felettese, Bárányos ezredes szemében az államrend iránti elbizonytalanodás jele.
Anyja, a fodrászként dolgozó Mansfeldné a kornak megfelelően kilincsel "protekció" után. Kétségbeesett küzdelme azonban egyre kilátástalanabb. Egyedül a fiú kijelölt ügyvédje, dr. Gárgyán próbál neki segíteni.
További információ: www.mansfeldpeter.lap.hu (életéről)
                                   www.mansfeld.hu (a filmről)
 
 
 
 
 
GYÜLEKEZETI ÉLET
 
Konyhaklub kirándulása
 
Kép November 2-án egy nagyon ér­dekes kirándulásban volt ré­szünk. Egy különleges helyen, a debreceni Egyetemi Templomban láthattunk a Kontraszt kiállítást, ahol szó volt házasságról, alkohol­ról, drogról, gyerekvállalásról, hazaszeretetről és felelősségről. Néhol megdöbbentő de minden­féleképpen hasznos és tanulsá­gos dolgokat láthattunk, hal­hattunk és olvashattunk. Ezek­nek levezetésére a csendszobában volt lehetőségünk. A kiállítás után Debrecen egy kis részét volt szerencsénk megismerni.
Kovács Réka
 
 
Presbiteri munkanap
 
Idén októberben került sor a szokásos presbiteri munkanap megtartására. A kialakult szokásnak megfelelően, idén is a lelkipásztor házaspárral együtt tevékenykedtek presbitereink. 

Kép

Kivágták a játszótér melletti, életveszélyessé vált, kiszáradt, öreg jávorfát, fölfűrészelték, majd a gallyakat is összevágták. Ezen kívül még a játszótér fából készült mászókáját gomba mentesítették.
A közös munka tovább erősítette a presbitérium összetartását.
Gál László
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.