Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. január

2010.01.06

Kép   Az Ige üzenete
„…a reménység nem szégyenít meg…”

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL
Kovács Nóra
KÖNYVAJÁNLÓ:
A viskó

 

 

 

NYOMTATHATÓ VERZIÓ 

 

Az Ige üzenete

„…a reménység nem szégyenít meg…” Róm. 5,5.
         Kedves Református Keresztyén Testvérem! Minden új esztendő várása, érkezése valami izgalmi állapotot szül az emberi szívben. Van, amikor félelemmel, van, amikor izgalommal tekintünk előre, mert valamit várunk, vagy éppen nem tudjuk, hogy  mit hoz a holnap.
         Keresztyén emberként mindig kíváncsisággal szoktam kinyitni a Bibliaolvasó Kalauzt, vajon melyik Igét írták fel a szerkesztők annak könyvjelzőjére. Akik használjuk a Bibliaolvasó Kalauzt a Szentírás mindennapos olvasásához, ezzel az igeverssel  találkoztunk ott.
         Nincs ebben a mondatban benne Istennek a neve, nincs benne buzdítás, tanács, figyelmeztetés. Ez a ténymegállapító, kijelentő mondat mégis átmelengeti a szívünket. A mi reménységünk nem emberi teljesítmény, hanem mennyei ajándék. Reménységünket nem emberekbe, földi, múlandó dolgokba vetjük, mert akkor minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. Igaz reménységünk akkor lehet, ha élő, győztes, feltámadott Krisztusunk van. Ez a reménység, a belé vetett igaz, jó reménység nem szégyenít meg.
         Az Újszövetségben a reménység összekapcsolódik a hittel és a szeretettel. /I.Kor.13,13./ Ahhoz, hogy a reménységünk  élő, valóságos, majdan beteljesült legyen önmagunkra, de másokra nézve is, szorosan össze kell kapcsolódnia a Krisztusba vetett élő hittel és Istentől kapott igaz szeretettel.
         A reménykedő ember ugyanakkor megvigasztalt ember is. Bár nem tudjuk a jövendőnket, mert Isten hatalmában van, de éppen ezért nincs okunk a félelemre, mert nem embereknek vagyunk kiszolgáltatva. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál... /Róm.8,28./
          A kor emberének a szájából olyan sokszor hallani: a remény hal meg utoljára. Mily áldott valóság, hogy a keresztyén ember reménysége soha nem hal meg, mert valóságos, örök, igaz táplálója annak a mi Urunk Jézus Krisztus.
          Adjon a mindenható, örök, igaz Isten mindnyájunknak igaz reménnyel teljes, hitben növekedő, szeretetben megélt új esztendőt!

Vissza

Marti Márta ref.lp. 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:
KOVÁCS NÓRA

KépÖröm és megtiszteltetés számomra, hogy ebben a hónapban én mutatkozhatok be az Élővíz oldalain. Mindenekelőtt békés, egészségben és szeretetben teljes újévet kívánok minden kedves gyülekezeti tagnak a 2010-es évre.
Családom anyai ága, nagymamám istenfélő, ezer fájdalommal és lemondással járó élete mutatta meg nekem még gyermekkoromban az igazi hitet: három gyermekének elvesztése, csípőficama, szívpanaszai és szinte teljes halláskárosulása ellenére derűs, kiegyensúlyozott és mindenkit feltétel nélkül elfogadó drága lélek volt. Nagyszüleim, áldott emlékű keresztanyám, szüleim, öcsém szeretete vettek körül, így éltem már születésemtől kezdve Békéscsabán. Nagymamám sokat mesélt a múltról, s én gyerekként örömmel hallgattam hogyan folytak az iskolai órák a Horthy rendszerben, majd nagyapám folytatta élménybeszámolóját dániai fogságáról. Emellett édesanyám állandó előfizetője volt történelmi és kulturális magazinoknak, és mindennapjaink része volt a Kossuth rádió hallgatása. Így-szinte észrevétlenül- a történelem és a humán tudományok elkötelezettje lettem. Már általános iskolában is a történelem, a magyar és a nyelvek érdekeltek. Korán megtanultam angolul, középiskolásként spanyolul, így továbbtanulásom is ilyen irányt vett: az akkori JATE (ma Szegedi Tudományegyetem) spanyol-történelem szakán szereztem tanári diplomát. Kezdetben nem tanárként helyezkedtem el, hanem 2000 és 2002 között a Korona Könyvkiadó vezető területi képviselője lettem Békés és Csongrád megyében. A 2001/2002-es tanévtől pedig folyamatosan a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium történelem és mozgóképkultúra-és médiaismeret tanára vagyok, és úgy érzem, megtaláltam a helyem. Felelősséggel és elkötelezetten oktatom és nevelem a rám bízott diákokat, jelenleg osztályfőnökként a 7.b útját egyengetem. Sok közös élményünk van, sok örömet éltünk meg együtt. Fontosnak tartom a gyülekezet és az iskola jó kapcsolatát, hogy diákjaink otthon érezzék magukat mindkét helyen.
Úgy, ahogyan én is éreztem magam 1991. tavaszától, amikor is bekapcsolódtam a békéscsabai református gyülekezet ifjúsági életébe. Ó azok az ifik… Komoly, mély, és a mai napig tartó barátságok köttettek ott, énekeltünk kirándultunk, olvastuk a Bibliát, vitatkoztunk egymással, segítettünk egymásnak, majd végül konfirmáltunk. Többször voltam egyházi konferenciákon, legnagyobb hatást az újjáalakult Soli Deo Gloria mozgalom által 1993-ban szervezett balatonszárszói nyári diáktábor tett rám, ahol Csaba Ágival és Lengyel Krisztával voltam. Majd 1995-ben a Református világtalálkozón édesanyámmal voltunk Székelyföldön. Az utóbbi években pedig nagy örömömre részt tudtam venni a gyülekezeti csendes heteken. Igazi testi, lelki és szellemi feltöltődés volt minden egyes alkalom. Egyetemistaként sem szakadtam ki a békéscsabai gyülekezet életéből, megtartó erőként szolgált, biztos bázisként, ahol éreztem: örömmel és szeretettel várnak, s ahol a hitemet is megélhettem.
Nyitott ember lévén mindig kötődtem olyan közösségekhez is, ahol a tudásomat gyarapíthattam, vagy a kedvteléseimnek hódolhattam. Így kerültem ösztöndíjak révén először Spanyolországba (Santander), majd Prágába, a Károly Egyetemre nyelvtanulás céljából. 2005. és 2007. között iratkoztam be az Eötvös Loránd Tudományegyetem mozgóképkultúra-és médiaismeret szakára, ahol régi „szerelmem”, a film kapcsán szereztem tanári diplomát. Már gyerekkorom óta állandó moziba járó, igényes filmeket néző ember vagyok. Így kerültem kapcsolatba 2000-ben a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségével is, melynek 8 évig voltam tagja: az országos filmbarát találkozókon megismertük a magyarországi mozik és mozirajongók nagy részét. Így jutottam el a Magyar Filmszemlékre is, amelyeknek állandó látogatója vagyok azóta is, itt kutatom fel magam és diákjaim számára a minőségi magyar filmet.
2004 óta minden év nyarán kárpát-medencei történelemtanár konferenciákon veszek részt, amelyet a Rákóczi Szövetség szervez a határon túli és az anyaországi magyar anyanyelvű történelemtanárok számára. Olyan elcsatolt területeken élő magyar tanárokkal találkozhattam, akikkel szoros baráti és szakmai kapcsolatot alakítottunk ki. Tavaly tavasszal pedig iskolánkban is megalakítottuk a Rákóczi Szövetség helyi ifjúsági szervezetét. 
Férjemmel 2000-ben kötöttünk házasságot, már 1992 óta alkotunk harmonikus párt. Ő kereskedőként dolgozik, kedvenc időtöltéseihez néha én is tudok csatlakozni: közösen járunk síelni, túrázni, kerékpározni. Reménység szerint gyermekkel is megajándékoz minket az Úr.
 
„Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”. Pál levele a rómaiakhoz, 9. 16.
 
Köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra, gyülekezeti lapunk szerkesztőinek munkájára Isten áldását kérem, hogy még sokszor kezünkbe vehessük az Élővíz újabb és újabb számait.
Kovács Nóra

 

 

 

 

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Kép Wm. Paul Young: A VISKÓ

Immanuel Alapítvány, 2250 Ft

 A Viskó (The Shack) című könyv Wm. Paul Young páratlan sikert befutott regénye. A borítón és a könyv első lapjain keresztény közéleti személyiségek nyilatkoznak arról, hogy ez a történet milyen megújulást hozott hitéletükben, gyökeresen megváltoztatta és bensőségesebbé tette kapcsolatukat Istennel.

Még csak a könyv felénél tartok, de örömmel szeretnék csatlakozni e bizonyságtevőkhöz. „Én nem az vagyok, akinek gondolsz, Mackenzie.” – mondja Papa (Isten) több alkalommal is a főszereplőnek. Én is erre jöttem rá olvasás közben. Illetve rádöbbentem, hogy volt már olyan időszak az életemben, amikor Papát olyannak ismerhettem meg, mint Mackenzie Phillips azon a különleges hétvégén a viskóban.  Megtérésemkor, amikor – ahogy szokták mondani -, az „első szeretet tüze” volt a szívemben. Most újra megérintett ez az öröm, és olvasás közben gyönyörködöm Papa, Jézus és Sarayu (Szentlélek) szeretetében, hármójuk kapcsolatának csodájában.

A könyv tartalma röviden:

Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog egy sebzett szív számára. Mackenzie Allen Philips legfiatalabb lányát - Missyt - a családi nyaralás közben brutálisan meggyilkolják. Véres ruháit az oregoni vadon mélyén egy rozoga épületben (A Viskóban) találják meg. Négy évvel később - mély, gyötrő szomorúság közepette -, Mack (az apa) egy rejtelmesen és fájdalmasan gyanús levelet talál a levelesládájában - látszólag Istentől! Arra kéri őt, hogy térjen vissza a viskóhoz egy hétvégére. Viaskodva önmagával és saját józan eszével, egy téli délutánon mégis útra kel. Oda tér vissza, ahol a legsötétebb rémálom kezdődött el négy évvel azelőtt... Amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét!...

Szeretnénk minden felnőtt testvérünknek szívből ajánlani ezt a könyvet. A kisteremben megvásárolható és kölcsönözhető példányok várják olvasóikat.

Tar Krisztián

Vissza