Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. május

2010.05.06

Arcok a gyülekezetből
Képíró Tibor
ANNO:  Református egyházalapítás Békéscsabán (3.) 

 

 

 

 

Az Ige üzenete 

     „Nekem az olyan böjt tetszik… Ha senkire nem raksz jármot, nem mutogatsz újjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod…az Úr vezet majd szüntelen.”Ézs.58,6-14

      A böjti időszakból már két hét eltelt. Vajon az elmúlt időszakban megmutatkozott-e életünkben az, hogy böjtben élünk? Csináltunk-e valamit másképpen, tettünk-e többet vagy kevesebbet, mint máskor, vagy éppen úgy   telt el, mintha nem is böjtben élnénk?
       A református embertől viszonylag távol áll, nem föltétlen illeszkedik a kegyességébe a böjtölés. A lexikonok úgy fogalmazzák meg a böjt fogalmát, hogy bizonyos ételektől, vagy mindenféle táplálkozástól való tartózkodás. Jézus maga is 40 napos böjttel készült az Ő küldetésének betöltésére, szolgálatára. Innen is származtatják a mi 40 napos böjtünket.
       Az Ige, /érdemes az egész szakaszt elolvasnunk/ olyan böjtről ír, ami Istennek tetsző. Érdekes módon ez nem az evésről vagy nem evésről szól. Természetesen nem elvetendő a böjtnek az ételektől való tartózkodási formája sem. De soha ne csapjuk be és ne áltassuk magunkat különböző divatos, az egészséget szolgáló szokásokkal, hogy mi azok által mennyit böjtölünk. Ha nem eszünk, attól még nem böjtölünk.
         A bibliai böjthöz szorosan kapcsolódik az imádság és az önvizsgálat. Amikor a kedvtelésünk, a magunkkal foglalkozás helyett Isten előtt állunk meg kérve az Ő tisztító, bűnbocsátó irgalmának a kiáradását magunk és mások életére.
         Tevőlegesen pedig Isten iránti hálánk jeleként megkereshetünk egy perifériára szorult családtagunkat, a gyülekezeti közösségből valakit odafigyelésünkkel, meghallgatásunkkal, időnkkel, türelmünkkel, imádságunkkal, hogy Istennek tetsző böjti időnk legyen húsvét ünnepére készülvén..                                                           

 Marti Márta ref.lp.

Vissza

 

 

 

 

 

Arcok a gyülekezetből: Képíró Tibor

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.” (Pál I. Kor. 13,13.)

Kép Bemutatkozásom alkalmával, kedvenc igémmel, és sok szeretettel köszöntöm gyülekezetünk tagjait, valamint az Élővíz szerkesztőit. 
1970-ben születtem, sarkadi református család második gyermekeként, bátyám – feleségével együtt – Budapesten él és dolgozik, igazi ünnepnap, amikor hazajönnek, és a család együtt jön Istentiszteletre. 
Korábban tíz  évig angoltanárként dolgoztam a templom szomszédságában található Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskolában, majd jogi tanulmányaim elvégzését követően az ügyészi pályán helyezkedtem el. Jelenleg a Békés Megyei Főügyészségen dolgozom, mint a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyész. 
Mivel két  éves koromban Békéscsabára költöztünk, engem minden – tanulmányaim, barátaim, élményeim – ehhez a városhoz köt. 1982-ben – némi „korengedménnyel” - ebben a gyülekezetben konfirmáltam, néhai Szabó Géza tiszteletes Úr lelki iránymutatása mellett, és immár negyedik éve presbiteri tisztséget töltök be a gyülekezetben, valamint a presbitérium jegyzői posztját is örömmel vállaltam. Nem titok, amikor 2006 őszén felkértek, vállaljam a presbiter jelöltséget, először hezitáltam, mivel kétségeim voltak, hogy a „péteri mértékkel” mérve méltó vagyok-e a tisztségre. Aztán úgy gondoltam, vállalom a megmérettetést, mert lehet, hogy az Úr éppen a szolgálaton keresztül akarja életemet jobbítani, és utólag már örülök, hogy így döntöttem. 
Az életben nagyon fontos, hogy egyensúlyra törekedjünk. Szabadidőmben a világgal való egyensúlyomat legszívesebben a természetben, a hegyek közt, lábamon bakanccsal, hátamon túrazsákkal keresem, míg belső egyensúlyomat Isten házában, a testvérek között találom meg. 
Mivel családom mindkét ágán hitüket gyakorló református felmenőkkel büszkélkedhetek, így számomra kisgyermekkorom óta természetes vasárnapi program volt az Istentiszteletek látogatása. 
Talán  éppen emiatt csak kamasz koromban kezdtem el igazán elgondolkozni azon, mit jelent számomra a keresztyéni értékrend. Azt is megvallhatom, mélyebb hitre csupán az utóbbi nyolc-tíz évben jutottam, amihez – talán sok más testvérem is hasonlóról tudna beszámolni - kellettek próbás élethelyzetek.
 
„Jertek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket      (Hóseás próféta könyve, 6,1.).
Istenben bízni ugyanis nem azt jelenti, hogy a Mindenható megóv bennünket a bajoktól, hanem azt, hogy ha életünket mindennapjainkban is áthatja a keresztyéni hit, akkor krízishelyzetekben sem maradunk magunkra, mert az Úr segít cipelni „keresztünket”. Ezt szebben elmondta egy - a Presbiter közelmúltban megjelent számában található - Dag Hammarskjöld (néhai ENSZ Főtitkár) idézet: 
„IGENT MONDANI ISTENRE  = igent mondani sorsodra, önmagadra. Ha ez megvalósul benned, bármennyire is vérzik a szíved, lesz erőd, hogy meggyógyulj!” 
Testvéri üdvözlettel: 

Képiró  Tibor

 Vissza

 

 

 

Meghallgatott imádság 

Kép 2009. október 1-jén hajnalban az ügyeletes orvos a kórházba utalta Tárnok Ferenc öcsémet, ahol az intenzív osztályra került súlyos állapotban, ahol 10% esélyt mondtak az orvosok az életben maradására.
Felesége minden nap meglátogatta, és sokan imádkoztunk a családban és a gyülekezetekben érte.
Az állapota kezdetben nem javult, pedig az orvosok mindent megtettek. Amikor a gégemetszést elvégezték, nehezebb lett a helyzete a lekötött láb és kéz, kisebesedett száj, vérző torok és felfekvéses sebek miatt.
Édesanyánk október 1-jétől az ápolási osztályra került, és mindig várta László fiát, csodálkozott, hogy miért nem látogatja meg őt.
Teltek a napok és a hetek, és a sok imádság meghallgattatott. Október 23-án péntek délután gyermekeimmel meglátogattuk az intenzív osztályon. Nem gondoltuk előre, és csodálatos volt látni, ahogy László járókerettel kijött egy rövid időre a társalgóba, ahol hálát adtunk Istennek a gyógyulásáért.
Ezután nem sokkal az intenzív osztályról áthelyezték a rehabilitációs osztályra, ahonnan nemsokára hazaengedték.
Otthon lassan erősödött, és elment a templomba hálát adni az istentiszteleten.
Orvostörténeti csodának tartották az orvosok a felgyógyulását. Mi tudjuk, hogy az Úr meghallgatta az imádságainkat a gyógyulásáért, ahogy a Jakab levele 5,15-16 verseiben is olvassuk, és ezúton is megköszönjük mindenkinek az imaszolgálatát. 
„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”  
Istennek még célja van életével. Első útja Édesanyánkhoz vezetett, amikor a kórházban meglátogatta, és ő nagyon megörült, hogy újra látja. Azóta, ha teheti, minden nap meglátogatja őt, és segíti betegsége terhének elhordozásában.  
Istené legyen mindenért a dicsőség!

                                              Tárnok Ferenc református lelkész és családja

Vissza  

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.