Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009. október

2009.10.06

Békés-Csongrád egyházmegyei konferencia
Egyházmegyei presbiteri
konferencia
Békéscsabán
 
 
 

 

Az Ige üzenete

„Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok.”Mt 24,44
Meddig tart, meddig mehet ez így? Olyan sokszor felmerül ez a kérdés, amikor a környezetpusztításról, háborúkról és világvége spekulációkról hallunk.
Sokan érezzük, hogy ez a „fejlődésnek” nevezett folyamat nem tarthat örökké. Egyszer ez a világkorszak lezárul és valami radikálisan más következik. A mi életünkben, vagy a gyermekeinkében esetleg a távoli jövőben? Nem tudhatjuk. A világ szemünk előtt vajúdik, de ez nem most kezdődött, Jézus mennybemenetele óta tart ez. Tehát az állandó riadókészültség indokolt, ha megszólalnak a mennyei harsonák, akkor legyen a lámpásunkban olaj, életünkben pedig hit és az azt hitelesítő szeretet. Jézus bármikor visszajöhet, de ez nem az inkák naptárától vagy a bibliából spekulálóktól függ, hanem mennyei Atyánk szuverén döntése. A mi dolgunk, hogy várjuk és felkészülten várjuk őt akár az utolsó ítéletben vagy halálunk órájában szólít maga elé. Boldogan várni úgy lehet, mint a  gyermek, aki távolból hazatérő apját várja, s ha szereti őt és távollétében nem tett semmi olyat, ami e szeretetből kizárhatná, akkor örül a viszontlátásnak.
Amikor imádkozzuk, hogy jöjjön el a Te országod, vagy az Apostoli Hitvallást mondjuk, nem jut ez mindig eszünkbe, de a Heidelbergi Káté emlékeztet:
52. kérdés: Micsoda vigasztalásod van abból, hogy Krisztus ismét eljön „ítélni eleveneket és holtakat”?
Az, hogy mindennemű háborúság és üldöztetés közepett felemelt fővel várom az égből ugyanazt az ítélőbírót, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy Ő majd minden ellenségeit és ellenségemet örök kárhozatra vesse, engem pedig minden Ő választottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe magához vegyen.

Marti Miklós ref.lp.

Vissza

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: 
PALYUSIK EDIT

 
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”
                                                                       RÓM. 8.38-39

 

Kép Megható, és egyben megtisztelő számomra a felkérés, hogy ebben a hónapban bemutatkozhatom gyülekezetünk lapjában.

Dunaföldváron születtem, anyai ágon hívő katolikus családban; római katolikusnak kereszteltek. Mint a legtöbb ember életében, úgy az enyémben is fontos, és döntő volt a gyermekkor hatása. Születésünkkor mindnyájan kapunk, hozunk valamilyen örökséget. A szeretet törvényét, amelyet a lélek által a szívünkbe írva kapunk meg. Ezzel a szeretettel emlékezem szüleimre, nagyszüleimre, akik nélkül nem lennék, akiknek szeretete, áldozata, példája, értékrendszere nevelt. Áldott emlékű nagyanyámra emlékezem, aki nagy részt vállalt a nevelésemben, addig is amíg Földváron laktunk, és később is amikor már Békéscsabára költöztünk. Szeretettel és következetesen nevelt, mintát adott, hogyan lehet összetartani a családot, szeretni és becsülni a munkát, az embereket, a természetet, növényeket, állatokat. Nagyanyám vitt el először a templomba, ő olvasott nekem esténként a Bibliából, tanított imádkozni.

Az általános iskolát már Békéscsabán végeztem, Sarkadon érettségiztem, majd a Szarvasi Óvóképzőben tanultam és diplomáztam 1977-ben. A foglalkozásom óvónő, de az évek múlásával a hivatásommá lett, és egy idő óta úgy érzem, hogy gyerekekkel foglalkozni szolgálat.

Szolgáló szeretettel szolgálok – mert a szeretet a vezérlő csillagom a munkámban is. Magaménak érzem Reich Károly gondolatait:

„Szeretem a szép mesterségemet, a nekem mindig örömet adót, mely élteti a hitet bennem, hogy a kapott képességeimmel jó ügyet szolgálok.”

 Hálát adok az Úristennek, hogy egész eddigi életemben lehetőséget kaptam, és részese lehettem a rám bízott 3-7 éves gyermekek testi – szellemi fejlődésének. Ajándék számomra, hogy együtt örülhetünk a mesének, versnek, dalnak, játéknak, a természet szépségeinek – változásainak, bensőséges ünnepeinknek. Ma olyan világban élünk, amikor az igazi értékek elvesztek, átrendeződtek, kötelességünk széppel, jóval, tartalmassal ellensúlyozni, hiszen a ránk bízott gyermekekért Isten és ember előtt is felelősek vagyunk.

1977-ben kötöttem házasságot, és életem legnagyobb adományának, kiváltságának tartom, hogy három lány gyermek édesanyja lehetek. Úgy igyekeztünk nevelni őket, hogy a lehetőségekhez képest jól érezzék magukat e világban, hogy tudják, feladatuk van, a céljaik miatt éljenek, de vegyék észre a mellettük élőket is. Próbáltunk ehhez elegendő bíztatást, odafigyelést, szeretetet, mosolyt adni. Büszke vagyok rájuk, mert jó, egymást, családot, hozzátartozókat szerető gyerekek.

Zsuzsa a legidősebb lányom Szeghalmon él, a helyi kórházban dolgozik, szeretettel, hozzáértéssel és odaadással végzi a munkáját. Örömmel számolok be arról, hogy augusztusban éppen itt a mi templomunkban kértek áldást megkötött házasságukra.

Ágota lányom Budapesten él, dolgozik, harmad éves az ELTE óvóképző szakán. Legszebb álmai közé tartozik, hogy egyszer óvodát nyithasson, gyerekekkel foglalkozzon.

Zsófi lányom, akit sokan ismernek a gyülekezetben, 17 éves az Evangélikus Gimnáziumba jár. 2006-ban konfirmált itt a gyülekezetben. Ekkor vele kezdtem én is rendszeresen templomba és a gyülekezeti alkalmakra járni. Első alkalommal vettünk részt a gyülekezeti csendeshéten is Sátoraljaújhelyen. Én, mint kísérő mentem a gyermekemmel, mert liszt és tejcukor érzékenysége miatt lehetőséget kaptam a főzésre. Már akkor meghatott lelkész asszony és a gondnok úr közvetlensége, kedvessége, segítőkészsége. (Azóta már a negyedik csendeshéten is túl vagyunk.) Sikerült úgy beosztanom az időmet, hogy minden áhítaton, előadáson, kiscsoportos foglalkozáson részt tudtam venni, és a kellemes délutáni szabadidős programokból sem maradtunk ki. És akkor, ott, az utolsó előtti napon megtörtént a csoda. A reggeli áhítat úgy szíven ütött, hogy mozdulni sem bírtam, az érzést pedig, amit éreztem, nem tudom szavakba foglalni. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy én ide, ehhez a gyülekezethez szeretnék tartozni. A hét folyamán sok kedves emberrel megismerkedtem, beszélgettem, még a gyülekezeti kórusba is meghívást kaptam.

Nagyon szeretem a zenét, és az irodalmat, a képzőművészet iránt is vonzódom.  Szabadidőmben olvasok és zenét hallgatok.

2006. szeptembere óta vagyok tagja a gyülekezetünk kórusának. Megszerettem ezt a közösséget, az éneklés számomra lelki orvosság, lélektisztító gyógyír. Boldog vagyok, hogy megismerhetem, tanulhatom és énekelhetem szép, református énekeinket, zsoltárainkat. Ebben a közösségben az eltelt idő alatt igazi barátságok is szövődtek.

 „Mert semmi sem tudja jobban felvidítani a bánatosokat, bátorítani a kétségbeesetteket, lecsendesíteni és megfékezni a fennhéjázókat, csökkenteni az irigységet és gyűlöletet, mint a zene.                                              
                                                                                                    Luther
Márton

 Amilyen szívesen énekelek, olyan szívesen hallgatok, tanulok és mondok verset, mesét gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A magyar népmesék mellett nagyon szeretem a székely, gyimesi és moldvai csángó meséket. E mesék olyan nyelvezetet és olyan értéket őriznek, amelyek nagyon fontosak számomra. Arra az időre, amíg a mese ösvényein járok hallgatóimmal együtt, megszűnik a világ, megáll az idő. Amikor a „csoda” visszatükröződik a szemekből, akkor tudom a „varázslat” már elindult. Ezért szeretek mesélni, ezért érdemes.

2006. októberében kezdtem konfirmáció előkészítőre járni, és 2007. februárjában konfirmáltam 9 felnőtt társammal együtt. Felemelő érzés volt a vizsga után az első Úrvacsorás istentisztelet. Úgy érzem, minőségileg is megváltozott az életem azóta. Hálát adok Istennek, hogy a Békéscsabai Református Gyülekezet tagja lehetek. Hálás vagyok azért is, hogy egy rövid ideje részt vehetek a gyermek istentiszteletek megtartásában, szívesen segítek az ünnepek előtti családi délutánok munkálataiban is. Aranyosak és kedvesek a gyerekek, átsegítenek első botladozó lépéseimen, fegyelmezettségükkel, aktivitásukkal, tudásukkal.

Úgy érzem, ha ebben a zűrzavaros, nyugtalan világban elviselhetővé akarom tenni a környezetem és a magam életét, akkor a legfontosabb dolog, hogy harmóniában és békében éljek önmagammal. A jó életérzés fontos kritériumának tartom a lelki békességet.

Sok mindent megkaptam a Jóistentől, a családomtól, a gyermekeimtől, barátaimtól, kollégáimtól, de vannak problémák és nehézségek is az életemben – ezek elviseléséhez, elhordozásához segítséget nyújt a gyülekezet, az istentiszteletek, a közös imádságok.

                                                                                                     Palyusik Edit

 „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.”Zsolt. 116,1-2

Vissza

 

 

 

 

 

Úton a bibliai közösség felé

Békés-Csongrád egyházmegyei konferencia

Kép  Gyülekezetünkből tizenegy fő vett részt szeptember 14-től szeptember 18-ig Berekfürdőn a megbékélés házában, a Békési Egyházmegye és a Csongrádi egyházmegye testvéri közösségének hitmélyítő összejövetelén. A két egyházmegye által évenként meghirdetett alkalmain a feleségem és én először voltunk jelen Isten kegyelméből a lelkünket, testünket megújító, hitünket erősítő együttléten.
A lelki táplálékunk reggeli áhítattal kezdődött, lehetőség volt egyéni imádkozásra annak, akit a Lélek erre indított.
A délelőtt Kálvin Jánosnak, a reformáció vezéregyéniségének, a református egyház alapítójának „A keresztyén vallásról szóló tanításaiból” volt előadás:  A posztmodern gondok a Kálvinista keresztyén szemével.” címmel
Az előadó egy Seneca idézetet mondott „Annak számára, aki nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart, semmilyen szél nem kedvező”. Ez a céltalanság jellemző a posztmodern gondolkodásra. A keresztyén ember a biblia tanításait fogadja el. Pál apostol a korinthusiakhoz írt levele 9.26 részében arról tesz hitvallást, hogy futása nem céltalan. Ez a cél a hervadhatatlan koszorú, az örökélet.
A következő napon a délelőtti előadás a Kálvini tanítás szerinti jogról, hatalomról és államról szólt, majd Kálvin és a predestináció címmel hallhattunk előadást. Kérdésként merült fel, hogy a keresztyén ember miből tudhatja, hogy kiválasztott? Az előadó erre azt válaszolta, hogy a hitben élő ember úgy éljen, mintha kiválasztott lenne.
Az utolsó napon a református identitásról tanultunk. Krisztuskövetőként mi a feladatom, küldetésem.
A délutánonkénti szabadprogram a kedvező időjárásnak köszönhetően fürdésre, sétára, kirándulásra, vagy pihenésre adott lehetőséget.
Az esti áhítatok prédikációja a Jelenések Könyvéből a hét gyülekezetnek írt levélről szólt. Az igehirdetéseket gyakran színesítette egy-egy szép vers, amit a lelkész olvasott fel. Három megrázó, megható bizonyságtételt hallhattunk arról, hogy a megtért Krisztust követő élet hogyan szabadít meg drogtól, italtól és mindenféle szenvedélybetegségtől. Hogyan lehet éveket rácsokon belül szabadon eltölteni.                                                 
Az esti áhítat után közös éneklésen vettünk részt, ahol a legismertebb zsoltárokkal, hitvalló dicséretekkel és lelki énekekkel adtunk hálát mindenható Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak. Gyülekezetünkből versmondással Szabó Béláné Manyika szolgált. Hallhattunk még tartalmas, szép, gitárral kísért énekeket.
A testvéri közösségben úgy éreztük magunkat, mint Péter a megdicsőülés hegyén. (Márk 9,5) „Mester, jó nekünk itt lennünk”
Köszönjük az együtt töltött napokat.
Istené a hála és a köszönet.

                                                                                                     Képiró Imre
                                                                                                         presbiter

Vissza

 

 
Kálvin időszerűsége és magyarországi hatása

Egyházmegyei presbiteri konferencia Békéscsabán

 
Kép Szeptember 19-én tartotta a Magyar Református Presbiteri Szövetség Békés Megyei Területi Szervezete a II. félév megyei konferenciáját gyülekezetünkben.
A szolgálatokat végző vendégek között igen neves személyiségeket köszönthettünk. A programot bevezető áhítatot Dr.h.c.Szabó Dániel, a Presbiteri Szövetség országos elnöke tartotta, akinek igehirdetése maradandó élményt jelentett a hallgatóknak. A Jelenések Könyve 5:7-10. alapige üzenetét tolmácsolta meggyőző hitelességgel. Isten bebizonyította a történelemben, hogy Ő a világ ura, aki mindenkit térdre tud kényszeríteni, és ezek a bizonyságok tesznek érzékennyé bennünket a Jelenések könyve megértésére. Beszélt a lélek szerinti sírás jelentőségéről és arról, hogy ismerjük fel küldetésünket és ne cseréljük fel a szerepeket. Isten fel akarja törni az Evangélium pecsétjét a világ számára, a mi számunkra és az a bíztatás, hogy Istennek jó terve van velünk.
Az áhítat után Marti Miklós lelkipásztor a rendezvény házigazdájaként üdvözölte a résztvevőket. Köszöntések hangzottak el a vendégek részéről is, melyek során Dr. Szabó Dániel országos elnök és Dr. Imre Sándor, a Tiszántúli Egyházkerület főgondnoka és a szövetség egyházkerületi elnöke után a határontúli vendégek képviselői is felszólaltak. Balla Árpád az Erdélyi Egyházkerület presbiteri szövetségének elnökeként, Venter Miklós az Aradi Egyházmegye presbiteri szövetségének elnökeként mondott köszöntő szavakat.
Nagy örömünkre külön küldöttséggel képviseltette magát egyházközségünk testvérgyülekezete, a Nagyvárad-Réti presbitérium is. Mindez jó bizonysága annak, hogy Isten megáldja azokat a hitből fakadó és szeretettel ápolt együttműködési lehetőségeket, melyek a gyülekezetek és a presbiteri szövetségek között igényként és szándékként az elmúlt időszakban elindultak, s amelyeknek 2009. augusztus 22. óta már egyházhatárokat sem kell átlépni. 

Az első előadást Dr. Békefy Lajos teológus, a Presbiter folyóirat felelős szerkesztője – aki már ismételten volt gyülekezetünk vendége - tartotta Kálvin időszerűségéről. Mint lelkes, elhivatott Kálvin szakértő, akinek számos írása jelent meg Kálvin életéről és tanításairól egyházunk sajtójában, magas színvonalú, élvezetes, tartalmas, vetítetéssel is szemléltetett előadással ajándékozta meg a hallgatóságot. (Kálvin tanításai) Publikációt érdemes figyelemmel kísérni egyházunk honlapján.

Nagy örömünkre és megtiszteltetésünkre szolgált a másik előadó személye is, hiszen Dr. Huszár Pált, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökét, a Dunántúli Egyházkerület főgondnokát köszönthettük. A történész hivatású előadó mély átéléssel, egyház- és nemzettudatot, élő keresztyén hitet sugárzó stílusban mondta el Kálvin magyarországi hatásának hátterét és jelentőségét. A témában való jártasságát szemlélteti, hogy ebben az évben jelent meg Kálvin János élete és munkássága című könyve a Kálvin Kiadónál. Ez az értékes munka is ajánlható a Kálvin iránt érdeklődő presbiterek és gyülekezeti tagok számára.

KépA programot gazdagította gyülekezetünk művésztanár házaspárjának, Szomor Istvánnak és Szomorné Budai Mariannak a tőlük már megszokott magas színvonalú zenei szolgálata.
 A konferenciát ismeretekben és hitélményekben gazdagodva imaközösséggel zártuk, utána a résztvevő vendégeknek az ízletes ebéd fogyasztása közben volt lehetőségük testvéri beszélgetésekre.
Istennek adunk hálát a konferencia lehetőségéért és köszönjük a gyülekezet vendégszeretetét és szolgálatát és az egyházmegye anyagi támogatását.
                                                                                                    Dr. Tóth János

Vissza

 

 

 


Gyermekeink és az internet

 

A közelmúltban eljutottunk oda, hogy beadtuk a derekunkat, arra az elhatározásra jutottunk, hogy — engedve „e világ” nyomásának — vásároltunk egy számítógépet és egy internet hozzáférést is előfizetünk. Természetesen gyermekeinket sem hagyta hidegen az új eszköz a házban. A legnagyobbnak már volt tudomása arról, hogy azon játszani is lehet! Tudtuk, hogy ezt nem titkolhatjuk el, de nem is propagáltuk. Meggyőződésünk, hogy 15-20 percnél naponta semmi esetre sem tölthet többet képernyő előtt a gyerek (itt szándékosan írtam képernyőt, ebbe a televízió is beletartozik, de lassan már az „mp akárhány” lejátszót és a „nemtudoménmit” is ide kell érteni).
A lényeg, hogy egy-két internetes oldalon én magam kerestem Nekik játékot, olyat, amely értelmesnek és ártalmatlannak tűnt. Volt közöttük horgászat, kosárlabda, zeneszerzés és még sok minden. Igazán tetszett a gyerekeknek, szinte tűzbe hozta őket. Úgy játszottak leginkább, hogy egyikőnk ott ült mellettük, így láttuk, mit csinálnak, és esetleg segítségül lehetünk, ha kell. A játékkal többnyire nem is volt különösebb baj (leszámítva, hogy némelyik nem indult el), hanem a háttérben különböző feliratok, felhívások, ajánlatok és reklámok voltak láthatóak. Van ami csak felvillan pl. a Szcientológia Egyházra felhívó mondat és van ami folyamatosan látható mint pl.: a Vérre éhezel?  Vámpír farkasember ellen - minden idők legvéresebb harca!” Erre kattintva megtudhatjuk, hogy mit is kell tennünk ahhoz, hogy ha a vámpírokhoz, avagy a farkasemberekhez akarunk tartozni. Ha sikerült ezt a „kiváló” döntést meghozni, akkor már „csak” az a dolgunk, hogy  Kattints a "küldeni" gombra miután kitöltötted a mezőket,hogy csatlakozz a kívánt klánhoz. Ezek között pedig ott van az E-mail cím, arra küldenek majd egy aktiváló linket, ahova belépve aktiválhatom magamat, és játszhatom a többi vámpírral és farkassal életre-halálra! Ami igazán döbbenetes, nem is értem egészen… írjam be egy barátomnak a nevét, aki segített a játék megtalálásában és: „Ő a te teremtőd, automatikusan csatlakozol a fajához (vámpír vagy farkasember), ha helyesen beírod a nevét.”
Közben egy-egy mondattal még a fontosságunkra, hiúságunkra, vagy kivagyiságunkra is próbálnak hatni, és ilyen mondatokat tolnak a szemünk elé: Vámpírok és farkasemberek csatája dúl évszázadok óta. Ez a te sorsod, te döntesz róla!”
Hát az én sorsom nem és nem hagyom azt sem, hogy a gyerekemé legyen és köszönöm, de nem is akarok dönteni róla!
Ezekben az esetekben nincs szemhunyás, vagy félrenézés, „Jaj, hát más sem veszi ezt olyan komolyan!” „Mi lesz ha csak az én gyerekem nem tud majd ezekről, kikerül az iskolai közösségből!”
Bizony ki! Ez lesz Neki a legnagyobb ajándék! Fogják látni, hogy így is lehet élni! Ő pedig nem lesz depressziós, sem nem lesz magányos, élő és értékes közösséget kell létrehoznunk és működtetni, amely ezeket elutasítja és kizárja, hogy tagjai éljenek, ne csak legyenek, sodródjanak itt a Földön. Legyen a gyerek a levegőn, mozogjon végkimerülésig, vigyük magunkkal értékközlő programokra és meséljünk neki. Az internet arra alkalmas, hogy elválasszon minket egymástól, elvegye a ránk figyelő csillogó szempárt és befogja a szájat, ami hozzánk szóló kérdéseket tesz fel, amelyre válaszolhatunk!!! Mi lesz, ha nem minket kérdez, hanem az internetet, ahova bárki, bármit írhat?!
Természetesen van érték is az interneten, de sose feledjük el, hogy nem az egyetlen lehetőségünk, hogy valamit megtudjunk, megismerjünk!

Futó Zsolt

 

Vissza

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.