Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009. november - Kálvin János

2009.11.09

 Kép
AZ IGE ÜZENETE
ÉLETRAJZ  
KÁLVIN TANÍTÁSAI

KRONOLÓGIA

 

 

NYOMTATHATÓ VERZIÓ 

 

Az Ige üzenete

 

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged, és te dicsőítesz engem.”Zsoltárok 50,15

 

„Habár az imádság tulajdonképpen csak a kívánságokra és kérésekre szorítkozik is, mindazonáltal a kérés és a hálaadás oly közeli rokonságban vannak egymással, hogy egész kényelmesen egy név alá foglalhatjuk őket.

Kérve és könyörögve öntjük ki kívánságainkat Isten előtt akkor is, mikor azokat kívánjuk, mik az ő dicsőségének terjesztésére s nevének megdicsőítésére szolgálnak, és akkor is, amikor az ő jótéteményei után óhajtozunk, amik nekünk hasznunkra válnak. A hálaadás által pedig az ő irántunk való jótéteményeit méltó dicsérettel illetjük akkor, amikor jót, ami minket ér, örömmel tudunk be az ő bőkezűségének. Ezt a két dolgot a következőképpen foglalja egybe Dávid: „Hívj segítségük engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” S nem ok nélkül parancsolja a Szentírás, hogy mi állandóan használjuk mind a kettőt. Hiszen hogy mily nagy a mi nyomorúságunk, azt egy más helyen elmondottuk, s maga ez a dolog kiáltja, hogy minden oldalról oly sok és oly nagy szükség szorongat és sanyargat bennünket, hogy mindenkinek elég oka van szüntelenül Istenhez sóhajtozni és fohászkodni s esedezve könyörögni hozzá. Mert ha mentesek is a kedvezőtlen körülményektől, mindazonáltal még a legszentebbeket is ösztönözni kell az ő bűneik tudatának és a kísértések számtalan támadásainak arra, hogy orvosságot keressenek. Szóval az ő jótéteményeinek oly nagy és oly kiterjedt bősége borít el majdnem bennünket, oly sok és oly nagyszerű csodáit láthatjuk mindenütt, bármerre tekintünk is, hogy sohasem fogyunk ki az okokból és anyagból arra, hogy őt dicsőítsük és neki hálákat adjunk.”

Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere 1559 II. kötet168-169.o.

 

 

Vissza

 

 

 

 

Életrajz

KépApai ágon ősei tengerészek voltak. Apja, Gérard, Noyonban (100 km-re Párizstól) települt le, városi jegyző és káptalani ügyvéd volt. Egy gazdag polgár lányát, Jeanne Le Franc-t vette feleségül. Házasságából született fia, Kálvin János. Az édesanya János hároméves korában meghalt, a helyébe lépő nevelőanyjától a gyermek kevés szeretetet kapott.

A hagyományos Kálvin-életrajzok szerint 1523-tól Párizsban tanult teológiát, de erre vonatkozó közvetlen dokumentumok nem maradtak fenn, az évszám csupán következtetéseken alapul.  Az sem vehető bizonyosnak, hogy teológiát tanult volna Párizsban, valószínűleg bölcsészetet hallgatott. 1527-1528 körül apja hazahívta Kálvint Párizsból és Orléans-ba küldte közjogot tanulni. Itt Melchior Wolmar görögtanára volt rá nagy hatással; talán ő volt az, aki megismertette Kálvint a lutheri eszmékkel. Kálvin 1531 elején fejezte be jogi tanulmányait, majdezévben elveszti apját és így elhárul az akadály a teológiai tanulmányai elől. Itt fejezte be még Orléans-ban elkezdett művét, Seneca De clementia című munkájának a magyarázatát, amelyben az uralkodóknak a méltányosságot ajánlotta a kegyetlenkedés helyett. Tette ezt a hugenották kegyetlen üldözésének korában. Az 1533-as megtéréséről így vall: „Nagyon bele voltam merülve a pápaság babonáiba úgy, hogy nem volt könnyű kiragadni engem ebből…Ezért az Isten belőlem hirtelen megtérésel fogékony tanulót formált.”

1533. november 1-jén barátja Nicolas Cop, a párizsi egyetem rektora tanévnyitó beszédet tartott a reformáció szellemében, amit T. Béza életrajzírója szerint Kálvin írt. A párizsi közvéleményt felháborította a beszéd, így a rektort Navarrai Margit közbenjárása ellenére elmozdították tisztségéből és barátjával és tisztelőivel elmenekült Párizsból.

Hite miatt három év bujdosás következett életében 1533-36 között. Du Tillet kanonoknál álnéven élt, ahol annak könyvtárában megismerkedett Augustinus és más egyházatyák könyveivel és Zwingli tanításaival. Később a protestánsgyűlölő I. Ferenc francia király evangéliumi hitű nővérének, Navarrai Margitnak az udvarában is megfordult.

Amikor egyik barátjánál, Du Tillet angoulême-i kanonoknál élt, ahol nagy könyvtárat talált, és egyházi tanulmányokkal kezdett foglalkozni. Itt írta Psychopannychia című művét, cáfolatként az ellen az anabaptista tanítás ellen, hogy a halál után a lélek alvó állapotba kerül. A nyugalmas időszakban az ókori görög-római irodalom klasszikusait, illetve a keresztyén egyházatyák munkásságát tanulmányozta. Ezt követően Nérac-ba, Navarrai Margit kastélyába menekült. Itt találkozott Jacques Lefèvre d’Étaples-lal, akinek francia nyelvű bibliáját a Sorbonne-on elégették.

KépKálvin 1534-ben tért vissza szülőföldjére, ahol május 4-én lemondott jövedelmező káplánságáról, amit még apja szerzett neki. Kálvin Du Tillet-vel együtt Metzbe, majd Strasbourgon át Bázelbe menekült. Bázelben Matinus Lucianus álnéven élt. Itt írta meg és 1535. augusztus 20-án fejezte be az Institutio Religionis Christianae („A keresztény vallás rendszere”) című művének első megfogalmazását, amelyet a francia királynak ajánlott, aki azonban nem olvasta el a könyvet.

Kálvin ezt a művét latinul írta, de saját maga fordította le franciára. Az első kiadás 1536 márciusában Bázelben, a második kiadás 1539-ben, és az első francia fordítás 1541-ben jelentek meg. A Kálvin által véglegesített latin szöveg kiadására 1559-ben került sor. Az általánosan használt 1560-as kiadás már Kálvin tanítványainak betoldásait is tartalmazza.

1536-ban Kálvin egyes források szerint Ferrarába utazott, talán az ottani evangéliumkövető Renée hercegnő, XII. Lajos francia király leánya kedvéért.

Majd szülővárosába visszatérve lemond egyházi javadalmáról, nyilvánvalóan minden tekintetben szakít a katolicizmussal. Strasbourgba indult, de az V. Károly német-római császár és I. Ferenc közötti háború miatt Genf felé került, ahol eredetileg 1 éjszakát kívánt eltölteni.                                                    

A reformációt kevéssel előbb elfogadó genfi köztársaságban a vallás és a politika ügyei elég zűrzavaros módon fonódtak össze, a városi tanács egyrészt hatóságként működött, másrészt felügyelte az egyházat is. A Genfben lelki vezető Guillaume Farelnek ezért világos fejű segítőtársra volt szüksége, és úgy gondolta, hogy Kálvin alkalmas lesz a feladatra. Farel szinte kikényszerítette, hogy Kálvin Genfben maradjon: „Te tanulmányaiddal védekezel, de a mindenható Isten nevében mondom neked: Isten átka fog érni, ha tőlünk az Úr munkájában a segítséget megtagadod, és magadat elébb teszed, mint a Krisztust.” Kálvin később azt mondta erről az eseményről, hogy „mintha az Isten nyúlt volna utánam a mennyekből”. Kálvin Genfben előbb vallástanítói állást töltött be, majd miután 1536 novemberében nyilvános hitvitában nagy diadalt aratott két katolikus szónok felett, a genfi egyház prédikátorává nevezték ki. 1536-ban Kálvin egy rövid katekizmust adott ki az egyház fő hittételeivel.

1537. január 16-án Farel és Kálvin a városi tanács elé terjesztették az egyház szabályzatának új tervezetét és ebben a minden vasárnap osztott úrvacsorát kívánták gyakorlattá tenni, javasolták a már létező „javító és fegyelmező kiközösítés” megőrzését, a világitól független egyházi törvényszék felállítását, a fiatalok vallási oktatását és nyilvános vizsgáztatását, valamint a házasságra vonatkozó szabályok megváltoztatását. A szabályokat részben megszavazták (a független presbitérium felállítását, nem fogadták el és évi négy úrvacsoraosztást engedélyeztek). A népszerűtlen szigorító intézkedések következtében 1538 februárjában a genfi városi tanács egyházi kérdésekben a lutheránus jellegű berni egyház gyakorlatát fogadta el. 1538. március 11-én a tanács a lelkészek előzetes megkérdezése nélkül elrendelte az úrvacsorának a berni egyház szokása szerint ostyával való kiosztását. Mivel Kálvin és Farel nem engedtek, a tanács száműzte őket a városból.

Kálvin 1538 szeptemberében Martin Bucer meghívására Strasbourgban települt le, ahol a hugenotta menekültekből alakult gyülekezet lelkipásztora lett. 1540-ben itt nősült meg, felesége egy kétgyermekes özvegy, a vallon származású Idelette de Bure Stordeur lett, aki kilenc évvel házasságkötésük után hunyt el.

A strasbourgi tartózkodása idején részt vett a haguenaui, illetve az V. Károly által szervezett wormsi és regensburgi vallási vitákban, ennek során megismerkedett a német protestantizmus tanaival és képviselőivel. Philipp Melanchthonnal különösen jó kapcsolatot alakított ki, és együtt dolgozták ki az ágostai hitvallás módosított változatát (Confessio augustana variata).

1540 szeptemberében a genfi tanács visszahívta Kálvint a városba, mivel saját maguk nem voltak képesek válaszolni Jacob Sadoleto bíboros levelére, amelyben a római katolikus egyházhoz való visszatérésre szólította fel az anarchia felé tartó várost. Kálvin több elutasítás és hosszas gondolkodás után 1541. szeptember 13-án tért vissza Genfbe. A város eleinte szabad kezet adott Kálvinnak az egyházi szervezet átalakítására.

1542. január 2-án a tanács véglegesen jóváhagyta a Kálvin által készített egyházi rendtartást, miután az úgynevezett kis tanács (Petit Conseil), vagyis a város szűkebb vezetése 1541. október 27-én elfogadta, és a városi polgárok általános tanácsa (Conseil Général) november 20-án igen nagy többséggel megerősítette. (Ennek az egyházi rendtartásnak az alapvető elemei a későbbiek során átkerültek a legtöbb európai és amerikai református és presbiteriánus egyház szabályaiba és gyakorlatába.) Felállították a konzisztóriumot (egyháztanácsot), amely kilenc lelkészből és tizenkét világi tagból állt. A konzisztórium gyakorolta az egyházi hatalmat, a nagytanács ugyanakkor magának tartotta fenn mind a testi vagy pénzbeli büntetések elrendelésének, mind e döntések végrehajtásának a jogát. 1542-ben Kálvin átdolgozta és kiadta a Strasbourgban használt imádságos- és énekeskönyvet La Forme des Prières et Chants Ecclésiastiques címen. Szintén 1542-ben jelent meg katekizmusa, a Catéchisme de l'Eglise de Genève, amely azután külföldön is elterjedt, német, angol, skót, belga, spanyol fordításban, de készült héber és görög nyelvű fordítása is.

Genfi lelkipásztorsága alatt Kálvin hatalmas mennyiségű munkát végzett: minden második héten mindennap prédikált, minden héten három nap teológiai előadást tartott, péntekenként a Szentírást magyarázó felolvasásokat tartott, egyes vasárnapokon a presbiteri gyűlésen elnökölt. Egyszerre volt teológus professzor, prédikátor, lelkész, egyházi vezető, az iskolák felügyelője, és közben kiterjedt levelezést folytatott, könyveket írt, és a nyugati reformáció egyik szellemi vezetőjeként komoly hitvitákat folytatott.

Kálvin szigorúsága a genfiek egy részében, a korábbi erkölcstelen és anarchikus közállapotokat visszakívánó libertinusokban ellenkezést váltott ki: elnyomásként fogták fel az egyházi fegyelmet, az egyház beleszólását az erkölcsi ügyekbe. Az alsóbb társadalmi rétegekben Kálvin népszerűtlenségéhez erősen hozzájárult a kártyázás és a kocsmák betiltása. Miután az 1540-es évek vége felé a libertinusok hatalomra kerültek, Kálvinnak már nem volt elég befolyása, hogy terveit megvalósítsa. Mivel nem volt genfi születésű, ezért nem kerülhetett a város világi vezetésébe, nem szavazhatott, és nem vállalhatott köztisztséget. 1553-ra az erőviszonyok annyira megváltoztak, hogy a Perrin-vezette libertinusok az egyházi ügyekbe is beleszóltak. Kálvin 1553. július 24-én felajánlotta lemondását, de azt nem fogadták el.

Kálvinnak a tanfegyelem megszilárdításáért vívott harcainak egyik állomása ugyanekkor volt: a Szentháromságot tagadó Szervét Mihály pere és kivégzése. Ez a neves spanyol orvos panteista filozófiát hirdette, miszerint Isten mindenben jelen van, még a Sátánban is!, de Jézus istenségét tagadta. Azt vallotta, hogy Isten a Biblián kívül neki személyesen is ad kijelentést. 1534-ben a nyilvános vitára nem ment el, Kálvin mégis leveleire türelmesen válaszolgatott. Genfbe, mint az inkvizíció által máglyahalálra ítélt eretnek menekült és perbefogása után még Kálvint vádolta, és bejelentette igényét hivatalára és szerinte Kálvin volt méltó a máglyára. Kálvin próbálta tanai visszavonására bírni, hogy megmentse, de mivel erre nem volt hajlandó, ezért a városi tanács megerősítette a korábbi ítéletet és hiába kérte Kálvin a pallos általi kevesebb szenvedéssel járó kivégzését, a városi tanács konzultálva protestáns szellemi központokkal, október 27-én megégetette. Ha nem sikerült volna elmenekülnie Vienne-ből, egyike lenne az inkvizíció sokezer névtelen áldozatának, de mivel Genfben végezték ki, így sokan Kálvin számlájára írják halálát, pedig abban a korban ez volt a rendje az olyan destruktív szellemi vezéralakok likvidálásának, akik szellemiségének köszönhetően  pl. a botrányos münsteri anarchia is kialakult.

Kálvin 1555-re szilárdította meg a biblikus rendet. A libertinusokkal végső összeütközésre akkor került sor, miután Kálvin – a nagytanács döntése ellenére – megtagadta a libertinusok vezetőjétől az úrvacsora kiszolgáltatását. A libertinusok elmenekültek Genfből; ezt követően Kálvin kikezdhetetlen tekintélynek örvendett a városban. Nézetei és munkássága Európa-szerte hatottak. 1558 őszén Kálvin belázasodott, de mivel attól félt, hogy meghal, mielőtt az Institutio utolsó javításait befejezhetné, betegen is tovább dolgozott. Gyógyulása után a prédikálással megerőltette a hangját, és ettől kezdve állapota folyamatosan hanyatlott. Utolsó prédikációját 1564 februárjában tartotta, áprilisban elkészítette végrendeletét, májusban elhunyt. Genf temetőjében saját kérésére jeltelen sírba temették.                                    

Vissza

 

 

 

Kálvin tanításai (Dr. Békefy Lajos)

Isten dicsőségéről
Isten akaratáról
Jézus Krisztusról 1.
Jézus Krisztusról 2.
A Szentlélekről

MEGÁLLNAK AZ ELŐÍTÉLETEK, RÁGALMAK KÁLVINRÓL?

  

Vissza

 

 

 

Kálvin életrajza

számok és tények Dr. Békefy Lajos nyomán

 

1509 július 10-én született a franciaországi Noyonban.
1523-1531 Jogtudományi tanulmányok Párizsban
1531 Apja halála, humanista tanulmányok Párizsban
1533 A reformátori eszmék tanulmányozása, befejezi az Institutio
          első változatát
1533/1534 Végérvényes megtérése Jézus Krisztushoz, csatlakozás a 
                    reformációhoz.
1534 A római mise ellen röpiratok Franciaországban, I. Ferenc király
          elindítja a protestánsüldözést, Kálvin Bázelbe menekül.
1536 Fő művének, a Christianae Religionis Institutonak ( A
          keresztyén vallás rendszere) első kiadása. Genfben Kálvin
          előadásokat tart és reformokat indítványoz.
1537 Megír egy kátét és egy hitvallást, amire a genfi polgároknak
          esküt kellene tenniük, hogy ezzel bizonyítsák: végleg
          szakítottak
          régi hitükkel. Ellenállás bontakozik ki javaslata ellen.
1538 Kálvin és Farel az egyház függetlenségét követelik a városi
          tanácstól. Kiutasítják őket. Kálvin Strassburgba megy.
1539 Kiadja az Institutio-nak második kiadását és a Római levélhez
          írt kommentárját.
1540 Házasságot köt Idelette de Bure-ral.
1540/1541 Részt vesz a hagenaui, wormsi és regensburgi vallási
          vitákon, megismerkedik a német protestantizmussal. Találkozik
          Melanchthonnal.
1541 Elfogadja a genfi Városi Tanács felkérését és lelkész lesz a
          városban. A Városi Tanács elfogadja a Kálvin által létrehozott
          Egyházi Rendet.
1543 A párizsi Notre Dame előtti téren nyilvánosan elégetik fő
          művét, az Institutiot. Az ellenreformáció egyre inkább beindul.
1547 február 18-án meghal Luther Márton. Kálvin nagyra becsülte,
         bár az úrvacsoráról vallott nézeteikben határozott különbségek
         voltak.
1547 A genfi Városi Tanácsban ismételten konfliktus robban ki az
         egyháznak a világi állammal szembeni függetlensége miatt.
1549 Meghal felesége.
         Megegyezés az úrvacsora kérdésében Zwingli utódjával,
         Bullingerrel.
1553 A már korábban másutt halálra ítélt Michael Servet
         szentháromságtagadót Genfben felismerik. Máglyahalálra ítélik,
         ezen Kálvin enyhíteni próbál. A Szentháromság tagadását és a
         gyermekkeresztség elutasítását a Városi Tanács a keresztyén
         társadalomra veszélyes nézetekként elutasítja.
1554 Castellio elítéli Servet kivégzését, Kálvin az eljárást védelmezi.
         Mély meggyőződése, hogy ahol a vallás alapjait megrendítik, a
          legmegfelelőbb gyógymódhoz kell folyamodni annak
          érdekében, hogy a halálos kór vagy méreg ne terjedhessen
          tovább.
John Knox, skót reformátor a katolikus támadások elől egy időre
átjön a kontinensre, Genfben is időzik, ahol Kálvin tanítványa lett.
1555 Genfben csaknem lázadás tör ki az egyre nagyobb létszámú
          francia protestánsok ellen. Kálvin ellenzői végleg elveszítik
          többségüket a tanácsban. A szegénység leküzdésére kórházat,
          árvaházat, szegényházat alapít, mértékletes kamatgazdálkodást
          javasol.
1559 Kálvin megalapítja a Genfi Akadémiát, kiadja az Institutio végső
          változatát. 50.születésnapjára megkapja a genfi polgárjogot. A
          párizsi Rue Visconti 4.szám alatti vendéglőben megalakul a
          Francia Református Egyház, itt tartja első zsinatát.
1564 május 27-én hosszas betegség után elhunyt. Tuberkulózisban
          szenvedett. Ismeretlen helyen nyugszik, de a genfi temetőben
          vélik feltételezni nyughelyét.

 

 

Összeállította: Medvegy Anikó és Marti Miklós 

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.