Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009. július

2009.07.06

Kép

Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:  NAGY GYULA

A keresztyén család, mint a
társadalom
életét tápláló sejt

KÖNYVAJÁNLÓ: Imádság és lelki alkat

Hajóval – küldetésben

ZÁRÓHANGVERSENY

 

 

 NYOMTATHATÓ VERZIÓ 

 Az Ige üzenete

Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig. Zsolt 48,15
Ez a Sion-ének utolsó sora foglalja össze, hogy miért is fontos ez a hely egy zsidó számára. Isten jelenlétének biztosítákát látták a templomban és éppen ezért minden más istentiszteleti hely nem templom, hanem az összegyülekezés helye csupán: zsinagóga.
Keresztyénként mi minden ilyen helyet már templomnak mondhatunk, hiszen a feltámadott Jézus volt az, aki harmadnapra felépítette teste lerombolt templomát és Lelke által jelen lehet az imádság házaiban is, ahol segítségül hívják a Szentháromság Egy Istent, bárhol is legyünk e földön. Ezért ez a zsoltárvers minden Krisztus-követő örömteli imája, de ahol Ő jelen van, ott vezetni is kíván és ez a keresztyén élet kiváltsága és kihívása is egyben: megértem-e a vezetést és elfogadom-e azt?
A vezetés eszköztára sokféle, Igéből, igehirdetésből, az imádság csöndjében, testvérek által, rendkívüli módokon, de a körülményekből és józan eszünk által is kaphatunk segítséget. Fontos, hogy vezetését megértsük, mert Isten szinte mindent fel tud használni annak érdekében, hogy ne csak a halálig, hanem Krisztus általa megnyitott új világig, a mennyek országáig eljussunk, hiszen az igazi cél ez, amiről az ószövetség emberei, Kórah fiai, - akik jegyzik ezt a zsoltárt-, még semmit nem tudhattak, de számunkra ez már teljesen világos.
Semmilyen helyzetben, mélységben ne feledjük, hogy mi az életünk célja: eljutni Istennel való teljes közösségre. Jézus előrement, a Szentlelket nekünk ajándékozta, éljünk is Vele!

Marti Miklós ref.lp.

Vissza

 

 

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:  NAGY GYULA

  
Kép1957. május 12-én születtem Békéscsabán református és evangélikus szülők gyermekeként. Ebben a templomban kereszteltek meg, a mai napig a protestáns szellemiség határozza meg az életvitelemet. Mondhatnám, lételememmé vált az Úr házában való lakozás, mind mint magánembernek, mind mint orgonaépítőnek. Keresztapám, aki alkoholizmusából megszabadult – szintén megtért református ember volt – a Békéscsabai Iszákosmentő Misszió egyik alapítója, otthonában bibliaórákat tartott. Mivel egy udvarban laktunk, Édesanyám átvitt engem is, mondhatnám, hogy a kötényében.

A bizonyságtételek, a harmóniummal kísért együtténeklések életem részévé váltak.
Négy évesen már egy szólamban egyes énekeket magam is lejátszottam úgy, hogy álltam a fújtatókon. Édesapám a Jókai Színház hegedűse volt, így sokat foglalkozott zenei képzésemmel. Anyai nagyapám evangélikus presbiter volt, akit már sajnos nem ismerhettem, de az ő egészséges, egyenes keresztény életvitele példaként élt bennem a család elbeszéléseiből. „ Olvassátok a Bibliát, mert az minden jóra megtanít benneteket„ - ezt kaptam lelki útravalóul, és nagyon sok szeretetet a család minden tagjától.
Mivel a bátyám 22 évvel idősebb nálam, már diplomás, családos ember volt, amikor Szentesen kántorkodott és maga mellé ültetett az orgonapadra, meg sem mertem moccanni, nehogy véletlenül megnyomjak egy billentyűt. Az is furcsa volt, hogy ezt a kedves, nagy tudású „bácsit” tegeznem kellett. Ő is ebben a békéscsabai templomban nőtt fel, 14 éves korától kántorkodott és a „ nehéz időkben „ egyedüli hittanosként kiállt a keresztyény elvekért.
Szerintem egy hívő családban a személyes példamutatás nagyon fontos, fontos a fegyelmezés és a szeretet közötti egyensúly megtalálása. Ha látja egy gyermek ennek hitelességét és következetességét, nem is tudja elképzelni életét hit nélkül, hiszen az állandó és független minden társadalmi változástól, az egyetlen stabil pont az ember életében.
1975-ben érettségiztem, majd felvettek a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemre, ahol néhány hónap után úgy döntöttem, nem ebbe az irányba szeretnék továbbtanulni. Visszatértem Békéscsabára. 1977-ben ismerkedtem meg Győri János evangélikus lelkésszel, aki itt vezette az ökomenikus ifjúságot. A református templomban néhányszor szolgáltunk is együtt, helyettesítvén Szabó Géza nagytiszteletű urat és feleségét, Erzsike nénit. Az
Evangélikus Énekkart egy évig kísértem orgonán, majd a Mezőberényi Német Evangélikus Egyház kért fel kántornak fél évre.
Szolgálni, szerintem az egyik legnagyobb lelki élmény.
1979-ben felvettek az F.M.K.V. Orgonaüzemébe Budapesten. Ott kezdtem el orgonaépítést tanulmányozni, 1982-ben vizsgáztam le. E közben Peskó György orgonaművész tanítványaként helyettes orgonista voltam a Budavári Evangélikus Templomban. Sajnos másfél év után abbahagytam, mert a kemény kézműves munka miatt nem mozogtak az ujjaim megfelelően.
1982-től iparosként orgonákat javítottam, minden felújítás után orgonatörténeti előadást tartottam kis vidéki településeken, ahol a hívek nagy érdeklődéssel fogadták ezeket a ritkán hallható információkat. Ezt az alkalmat követte egy-egy ismert orgonaművész magas színvonalú koncertje, amit a hallgatóság az én előadásom hatására sokkal jobban megértett. Ezeken az alkalmakon már a családom is jelen volt. Úgy érzem, hogy a gyermekeim zenei fejlődésének meghatározó élményeihez tartoztak ezek a zenés áhítatok.
A mai napig nem tudom az okát, miért nem konfirmáltam a szokott időben. Talán úgy éreztem, nem ismerem még eléggé a Bibliát ahhoz, hogy fogadalmat tegyek annak követésére.
23 éves koromban a Budapesti Törökőri Református Egyház gyermekeivel konfirmáltam Dr. Boross Géza ( ma teológiai professzor) lelkész úr lelki támogatására és biztatására.
Legnagyobb öröm számomra, hogy négy gyermekem: leányom és három fiam, szintén keresztény szellemiségben él és dolgozik.
2000-ben tértem vissza Békéscsabára egy öt éves nemzetközi szakmai továbbképzés után. Lelkészünk, Marti Miklós beiktatásakor hívott a gyülekezetbe, én örömmel elfogadtam, hiszen amikor a templom mellett csak elhaladok, megdobban a szívem, olyan kedves a számomra. Továbbra is feladatomnak tartom az orgona karbantartását szolgálatképpen.  

Nagy Gyula

Vissza

 

 

 

 

 

A keresztyén család, mint a társadalom életét tápláló sejt

 

Kép Minden történeti időben és minden társadalmi berendezkedésben alapvető kérdések kapcsolódnak a család szerepéhez. Nemcsak a társadalomtudósok és szociológusok, de a hétköznapi emberek is a családot annak a csoportos együttélési formának tartják, ahol az emberi kapcsolatok speciális kölcsönhatásban működnek és ennek a kölcsönhatásnak az eredményei befolyással vannak a közösségre. Ezek a befolyások és ezeknek eredményei pedig nemcsak a családban, hanem a családi közösség határain túl is éreztetik hatásukat. A családok életének pozitív vagy negatív kisugárzása – vagy kisugárzás nélkülisége – rányomja a bélyegét arra a társadalmi közegre, amely az adott időszakban életteret, hátteret, keretet kínál a család életének. Milyen feladata lehet ilyen vonatkozásban a keresztyén családoknak a jelenlegi társadalomban? Mit tehet a keresztyén család annak érdekében, hogy a mai válságtársadalom hasznos segítője, a megoldásra váró feladatatok jó megoldásának aktív segítője, fontos döntésekben a bölcs megoldások sugalmazója, meggondolatlanságok elkerülésének meggyőződéses támogatója, az isteni és emberi értékek gondos sáfára és értéknövelője, magyarságunk, nemzeti egységünk következetes és szilárd védelmezője, kisebbségek szolidáris segítője, rászorultak támasza, tévelygők útmutatója, a becsület és szeretet rendíthetetlen képviselője tudjon lenni?
Ha a családot képletesen a sejt fogalmával jelöljük meg és a társadalmat, mint élő szervezetet képzeljük el, akkor a sejt néhány tevékenységének bemutatásán keresztül kísérletet tehetünk ezeknek a tevékenységeknek az egész szervezet, a társadalom életére, működésére kifejtett hatásával. A sejt képes az önálló életre, de speciális csoportosulással szövetek, szervek alkotórészévé válik. A családok egymás melletti, egymást befolyásoló tevékenysége építi fel, működteti a társadalom különböző nagyságrendű csoportjait, közösségeit. Azzal, hogy a család része lehet egy ilyen szerveződésnek, igen nagy felelősség hárul rá, hiszen a sejtek egymáshoz való viszonya, együttműködése befolyással van a magasabb szerveződésű sejtcsoportok működésére, s így a társadalmi folyamatok alakulását is befolyásolhatja a családok élete, a család értékrendjének hatásai, hiszen az általuk megjelenített értékrend hozzáadódik annak a környezetnek az értékrendjéhez, ahol ezt képviselik.
A keresztyén értékrendet képviselő „család-sejtek” ilyen módon tudják befolyásolni a társadalom gondolkodását, aktivitását, felelősség- és kötelesség-tudatát.
A sejtek működésében központi szerepet tölt be az anyagcsere. A sejt folyamatosan különböző anyagokat vesz fel környezetéből, melyeknek egy részét, mint használhatatlant változatlan formában eltávolítja, másrészüket feldolgozza, hasznosítja, vagy átalakítja. A család is állandó kapcsolatban van az adott természeti és társadalmi környezettel, ami azt jelenti, hogy a biológiai léthez szükséges anyagokon kívül információkat, módszereket, szokásokat vesz fel környezetéből. Vajon felismerik-e a keresztyén családok azokat a pozitív ismereteket, amelyek aktivitásra, áldozatvállalásra, szolidaritásra serkentenek? Másrészt képesek-e kiválasztani és eltávolítani gondolkodásukból a rosszindulatú rágalmazásokat, az alaptalan vádaskodást, a közömbösséget? Képesek-e felismerni a félrevezető, az egységet gyengítő demagógiát és van-e bátorságuk kiállni a nemzet ügye mellé, hiszen az egészséges társadalom egy kell legyen nemzetével, s a nemzet társadalmában valósítja meg szent céljait.
A keresztyén család nagy lehetősége annak felismerése, hogy a társadalom anyagcseréjében egy ilyen speciális kiválasztó, szelektáló, átalakító feladatot tölthet be, amely bizalmatlanságot bizalomra, szeretetlenséget a krisztusi indulat által vezérelt feltétel nélküli szeretet kisugárzásra, reménytelenséget a megváltás és az örök élet bizonyosságára tud átalakítani. A keresztyén családoknak erre a szellemi-lelki stabilitást erősítő szolgálatára kiáltó szükség van a társadalomban.
A sejt működésének egyik másik fontos területe az ellenanyag termelés. A sejt számára veszélyes, káros anyagok közömbösítésére ellenanyag, „immunanyag” termelődés indul meg és ha termelődött ellenanyagok koncentrációja megfelelő szintet ér el, a sejt védetté válik. Ha a család tartósan meg tudja valósítani, hogy a káros környezeti ingerek hatására és azoknak ellenére környezete felé minden megnyilvánulását a jó szándék, a becsület, a felebaráti szeretet vezérelje, ha hitét a nehéz helyzetekben, próbatételekben is megvallja, akkor jó esélye van arra, hogy stabillá, ellenállóképessé, védetté válik. Így egyre szilárdabb belső erővel, elszántsággal lehet ellenállni a széles úton menetelők csábítóan praktikusnak reklámozott, reklámáron kínált szellemi baktériumainak és ez az ellenálló képesség biztosít védelmet az elhagyatottságban, s teszi alkalmassá a keresztyén családot arra, hogy kisugárzója legyen a „mindenre van erőm a Krisztusban” –legtökéletesebb isteni immunitást hordozó életszemléletnek.
Ez védhet meg az értéktelen gazdagság, a felelőtlen felelősségvállalás, a tartalom nélküli gondolatok, a meggondolás nélküli cselekedetek veszélyeitől is. Ezt az immunrendszert kell kialakítani, erősíteni és képviselni a társadalomban.
A sejtek élete a szervezetben nem tekinthető spontán, véletlenszerű folyamatnak, hanem szervezett együttműködésre van szükség: az egyedi sejtek egy sejtközösség tagjai, amelyeknek összehangolt életet kell élni, megbízható kapcsolatok hálózatát kell kialakítani. Ehhez a működéshez – társadalmi átvitelben is- egy jól működő üzenetközvetítő technikára, kommunikációs rendszerre van szükség. Azzal a felelősséggel jár kommunikáció lehetősége, hogy a család életének jelei, tünetei láthatóvá, hallhatóvá, érzékelhetővé kell hogy váljanak, s e ennek következtében véleményezhetők, bírálhatók, követésre vagy elutasításra alkalmas példaként szolgálnak a környezet számára Vajon hogyan élnek kihasználják-e a pozitív kommunikáció lehetőségeit, láttatják-e magukat a keresztyén családok? Ezen a területen bátran ki kell használni a modern tömegkommunikáció lehetőségeit, a stúdiók, mikrofonok és szerkesztőségek világát.
A sejtek működése energiát igénylő folyamat és éltető energiára szükségük van a családoknak is. A Föld életének nélkülözhetetlen energiaforrása a Nap sugárzása, mely az életet tápláló fény- és hőhatással biztosítja a biológiai lét fennmaradását. Az ember teremtése és mindez ideig való megtartatása annak az isteni gondviselésnek a következménye, amely a krisztusi áldozat érdeméért, a Szentlélek által közvetített élet-sugárzásban nyilvánul meg. Ez a sugárzás a teljes élet energiaforrása. Ennek a tudatában kell élniük a keresztyén családoknak. A napsugarakat lehet árnyékolni, el lehet rejtőzni előlük, de ilyenkor a hatás is elmarad. El lehet utasítani a krisztusi energiaforrás áldásait, s lehet keresni alternatív energiaforrásokat, melyeket „olcsóbban” lehet beszerezni, de ezek mind látszatmegoldások, mert rövid hatású, látszatenergiákról van szó. Ilyen energiaforrásokat kínált az elmúlt évtizedekben a szocializmus, a kommunizmus és kínál ma is a liberális eszmerendszer. Korunk globális válságnak fogalmazott állapota mind ezeknek az energiaforrásoknak a csődbe jutásaként értelmezhető. A keresztyén embernek, a keresztyén családoknak el kell jutniuk arra a szilárd meggyőződésre, hogy csak a krisztusi indulat, a Szentlélek megújító erejéből táplálkozó energia teheti alkalmassá arra, hogy élő, éltető sejtként működjön környezetében. „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.” /Példabeszédek 8:35/
Az egészséges sejt aktív életjelenségeket mutat, az egészséges szervezet sejtjei összhangban, jól szervezetten működnek. Ha a sejtek egészségesek, egészséges a szervezet is. Vajon tudnak-e és akarnak-e a keresztyén családok a társadalom testi-lelki egészségén javítani? Példát mutatnak-e az egészséges életmód reklámozásában és az önpusztítás megbélyegzésében? És van-e igazi igény a lelki bajok gyógyításában való aktív részvételre?
A társadalom akkor egészséges, ha legkisebb építőkövei, a családok egészségesek. A keresztyén családot sem kerülik el a megpróbáltatások és betegségek, ezért fontos, hogy merjék és tudják diagnosztizálni önmagukat is, tudják felismeri hiányosságaikat és vágyjanak a gyógyulásra, mert szent kötelességük hogy a testi-lelki kiegyensúlyozottság példamutatásával a társadalom betegségmegelőző, egészségmegőrző, gyógyító bázisai legyenek.
A társadalom életét tápláló sejtté akkor válhat a keresztyén család, ha a krisztusi értékrend működteti a kiválasztó, szelektáló rendszerét, ha szilárd hitből táplálkozó immunitását Isten gondviselő szeretete folyamatosan erősíti, ha kommunikációs rendszeres nyílt, őszinte és következetes. S ami talán a legfontosabb: ha nem alternatív energiaforrásokat keres, hanem gondolatait és ezeken keresztül cselekedeteit az az energiaforrás táplálja, melynek írott és mindig rendelkezésre álló használati utasítása a Szentírásban található. Isten kijelentése, az embert kereső örömhír, a Krisztus megváltása által felkínált ingyen kegyelem elfogadása adhat mindig és mindenre elegendő erőt, táplálékot a keresztyén családok számára, hogy valóságosan és hatékonyan tudjanak tápláló erővé válni környezetükben. Erre a tápláló erőre van ma is különös szüksége környezetünknek, társadalmunknak, nemzetünknek.

                                                                                                  Dr. Tóth János

/A 2009. május 16-án Nagyváradon, a Nagyvárad-Réti református gyülekezet Családnapi rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata./

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 

KépPablo Martínez: Imádság és lelki alkat
Harmat, 2009; 1750 Ft
Gyermekkorunk óta halljuk: a keresztény ember imádkozik. De vajon miért van az, hogy az egyik hívőnek kellemetlen, gyötrelmes kötelesség, míg a másiknak gyönyörűség, éltető örömforrás? Vannak talán olyan személyek, akik alkatuk miatt, vagy más okból arra születtek, hogy küldetésük az imádkozás? Mások meg személyiségüknek megfelelően, inkább kétkezi munkájuk, szolgálatuk révén apostolkodnak?  Kell-e mindenkinek imádkozni? Mindenkinek ugyanúgy kell imádkozni? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseinkre Pablo Martínez Vila Imádság és lelki alkat című könyvében találtam válaszokat. A spanyol származású, hívő pszichiáter a pszichológia oldaláról közelíti meg az imádság témáját. A temperamentumok szerinti imádság bemutatásával véget vet sok fölösleges lelkifurdalásnak, önmarcangolásnak. "Vérmérsékletünk, személyiségünk és pillanatnyi körülményeink nem akadályok, hanem kiegészítők, amelyek egyéni hitéletünknek megkülönböztető jelleget adnak" - hangzik a bátorítás azok felé, akik elégedetlenek imaéletükkel. A gondolkodó, az érző, az intuitív és az érzékelő típusú imádkozók bemutatásával, nehézségeik és előnyeik kiemelésével tudatosítja bennünk, milyen erőforrásokkal rendelkezünk, illetve milyen veszélyekkel kell szembenéznünk. Kezelhetővé válnak az olyan gyakorlati problémák, mint az ima közbeni szétszórt elkalandozás, a „mintha a falnak beszélnék” érzése, és szembesülünk azzal, hogy az imádsággal vissza is lehet élni. A szerző kitér olyan gyakori pszichológiai ellenvetésekre is, melyek megkérdőjelezik az imádság értékét, jelentőségét: mint például: az imádság pusztán önszuggesztió, az imádság gyerekes illúzió, továbbá párhuzamot von a keresztény imádság és a keleti meditáció közt, kiemelve a különbségeket. A könyv eré-nye, hogy mindvégig hangsúlyozza: az ima nem teljesítmény, célja nem az, hogy jól járjunk, vagy hogy jól érezzük magunkat, ez legfeljebb velejárója. Az ima találkozás és együttlét Istennel. Az imát mint egyfajta „gyógymódot” állítja elénk, amelyben a gyógyulás legfőbb eszköze egy igazi kapcsolat, ahol a "szeretett személlyel együtt lenni a kommunikáció legmagasabb formája."Mindennek szemléltetésére az 1912-ben Nobel-díjat nyert francia orvost, Alexis Carrelt idézi: "Az imádságban az ember úgy ajánlja föl magát Istennek, ahogy a vászon áll a festő, vagy a márvány a szobrász előtt."

Domján Adrien recenziójának felhasználásával összeállította:
Tar
Krisztián

Vissza

 

 

 

 

 

 

Kép Hajóval – küldetésben

Június 5-7-ig missziói hétvége volt gyülekezetünkben „Hogy áll Krisztus ügye a világban?” címmel. A találkozó ötlete Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási református lelkésztől származik, aki szoros kapcsolatot ápol az OM Magyarország nevű szervezettel. Az OM Magyarország az OM (Operation Mobilization  nemzetközi keresztény missziós társaság magyarországi képviselője, mely 1990 óta működik hazánkban Onézimusz Alapítvány néven. Fő feladatuknak tekintik a magyar társadalom erkölcsi felemelkedésének előmozdítását, a magyar keresztény gyülekezetek erősítését határokon innen és túl, valamint a magyar keresztények felkészítését a belföldi illetve külföldi misszióban való részvételre. A külföldi szolgálat során a Doulos nevű óceánjáróval járják a világ országait, hogy fizikai és lelki segítséget nyújtsanak, és az evangéliumot hirdessék.

Kép Vendégeink egy speciális, lakókocsivá, könyvesbolttá és mozivá átalakított busszal érkeztek hozzánk. A nemzetközi csapat vezetője Horváth István, aki két magyar, egy amerikai és egy finn testvért hozott magával.

Kép A péntek délután a bemutatkozással, beszélgetéssel, megvendégeléssel és „A dárda vége” című film megtekintésével telt. Szombaton egész napos programmal (előadások, énektanítás, játék, imádság) készültek vendégeink mind a felnőttek, mind a gyerekek számára.

Vasárnap az istentisztelet keretében Horváth István tartott beszámolót a küldetésükről és a szolgálatukról, a gyerekórát és a Konyha Klubot pedig Melinda, Zsuzsa, Christy és Ego tartották. Istentisztelet után érzékeny búcsút vettünk a csapattól, akik Öcsöd felé vették az irányt, hogy az ottani keresztényeket is erősítsék.                                                                                             

  Tar Krisztián 

Vissza

 

 

 

 

 

ZÁRÓHANGVERSENY

Ez évben sokak örömére ismét megörvendeztette kórusunk a hallgatóságot. Szinte az évad elejétől Ildikó úgy állította össze a repertoárt, hogy év végén szép csokorként tudjuk átadni a már eddigi "rajongóinknak", s azoknak akik érdeklődésükkel talán először hallottak bennünket. Bizony volt olyan, aki születésnapi ajándékként fogadta, s utazott ötven kilométert, hogy hallhassa a koncertünket.

Béres Ildikó

 Vissza

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.