Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008. október

2008.10.06

 Kép

 Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL

LELKÉSZBEIKTATÁSRÓL

ÜNNEPI ISTENTISZTELET
ÉS LELKÉSZBEIKTATÁS OKÁNYBAN

FELAJÁNLÁSOK

EGYHÁZMEGYEI CSENDES-
HÉTEN BEREKFÜRDŐN

 


nyomtatható verzió

 

Az Ige üzenete

„hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok” Mk.10,43

 A Zebedeus fiak kérését és a tanítványi kör konfliktusát zárja le Jézus az alábbi mondattal. Elsőségről és hatalomról mindent elmond, amit tudniuk kell. Aktualitása ezen szavainak ma is élő. Jézus nem magát a törekvést ítéli el, nem az a baj, hogy naggyá akarnak lenni, azzal nincs semmi gond.

Csak az a baj, ha valaki már semmit nem akar és céltalan az élete. Istennek is fontosak a céljaink, a tétlen embert nem lehet megóvni a rossz döntésektől és utaktól, mert a legrosszabbat választotta… nem akar semmit, és ez beteges hozzáállás, nem erény. Jakab és János vágya, hogy Jézus jobbján és balján legyenek az eljövendő világban, azért bántotta a többieket, mert kimondatott az (vagy ők vagy az anyjuk, Salome által), amit ők is szerettek volna, csak nem merték vagy szégyellték megfogalmazni. Azt gondolták, hogy jobb azt a látszatot kelteni, mintha ők semmit nem akarnának. Pedig az a keresztény versenyző, aki tisztességesen és másokon segítve ér célba és nem az, aki ki sem áll, mondván abból nem lesz baj…

A célba érés mikéntjében ad Jézus itt eligazítást: legyen szolgátok. A szolga egy viszonyrendszerben kiszolgáltatott és megalázó helyzetben van. Nem szabad és nem független, mint ahogy a tanítvány sem lehet az, elkötelezettnek kell lennie küldő Ura és azok iránt is, akikhez küldetett. És nem csak nem tehet bármit, hanem a fölötte állók javát is kell keresnie. A munka pedig akkor lesz szolgálat, ha a viszonosság elvárása hiányzik belőle. Így tesz naggyá Isten előtt, hogy emberi szempontok alapján nagyon is kicsivé válik. Megóv attól, hogy beképzelt legyen, de önmagunk alulértékelésétől is megvéd, mert Tőle kapott erővel tudjuk elvégezni azt, ami reánk bízatott.

Jézus nem csak tanította ezt, hanem meg is élte, amikor tanítványai lábát megmosta és engedte, hogy egy lázító szolgaként keresztre feszítsék. Érted is, helyetted is és ez kötelez!

Ámen.

Marti Miklós lelkipásztor

Vissza

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL

KépMarton József presbiter testvéremmel munkahelyén, a Békéscsabai Központi Szakképző Iskola igazgatói szobájában beszélgettünk. Hatalmas intézmény ez az iskola – a dobozi úti bejárattól a portás kísér készségesen a főépületig, ahol a titkárnő már tájékozottan vár rám. Hamarosan bebocsátást is kapok a szemlátomást férfias praktikussággal berendezett, modern és tágas irodába. Még egy-két instrukció a másnapi aláírnivalókkal, folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatban, s el is kezdhetjük a riportot, azzal a kéréssel, hogy próbáljuk meg 18 óráig befejezni azt, mert nem szeretne elkésni a néptáncóráról. Ez meglep, és kissé más kezdetet is ad a beszélgetésünknek, mint ahogyan elterveztem…

Bár nincs sok időnk, és Feleségemmel csak felváltva tudunk részt venni az órákon, mégis nagyon szívesen járunk gyimesi és egyéb népi táncokat tanulni. A gyerekeink is jártak néptáncra, és hétvégén, a szintén gyülekezetünkhöz tartozó Tóth Miklós által szervezett Bioritmus Fesztiválon megvolt életünk első táncház-élménye is. Nagyon pozitív élmény volt.

Mindketten okányi származásúak vagyunk, a nagy családi-egyházi alkalmaink: konfirmációnk, házasságkötésünk is ott történt, és mivel szüleink még most is ott élnek, erős szálak kötnek az ottani református gyülekezethez is. A békéscsabai közösségbe a ’90-es évek elején kezdtünk járni, de a „sátoros ünnepekre” mindig hazatértünk. Így kicsit lazább volt a kapocs akkoriban. Később, mikor vezető beosztásban kezdtem dolgozni, egyre inkább sokasodott a felelősség és a feladatok súlya, ezzel együtt nőtt bennem az Istenre való rászorultság tudata is. Isten hívó szavát ekkor kezdtem igazán meghallani. Először Igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként rengeteg fontos és nehéz döntést kellett meghoznom, ebben komoly segítséget jelentett nekem, hogy Isten népéhez tartozom. Ilyen körülmények között erősödik az ember hite.

Egyébként is mindig fontos volt nekem a „civil világ”, amikor az embereket összekapcsolja valami, és tenni lehet az „ügyért”. Ezt az érdeknélküliséget, összetartozást élem meg a gyülekezetben is, ezért is szerettem mindig ide tartozni. A csendesheteket különösen szeretem, általuk a közösséghez tartozónak érzem magam, „emberarcúvá” válik a gyülekezet. A családommal együtt egyre jobban érezzük itt magunkat.

A feleségeddel való kapcsolat ezek szerint még gyermekkori barátságból adódik?

Nem. Feleségem három évvel fiatalabb nálam, én pedig 14 évesen elkerültem Okányból. 14 évesen az ember nem igazán ismeri a helyi ötödikes lányokat… A kapcsolatunkat egy közös jó ismerősnek és egy postás kitartásának köszönhetem… Ez a bizonyos közös ismerősünk úgy gondolta, érdeklődési körünk és sok egyéb alapján szívesen összeismertetne minket egymással. Egy húsvéti szünetben meg is történt a találkozás, nagyon jót beszélgettünk. Visszautazva Pestre úgy éreztem, jó volna ezt a beszélgetést folytatni még, és írtam neki egy levelet. Persze a nevére nem jól emlékeztem, csak azt tudtam biztosan, hogy a Dürer Nyomdában dolgozik. Oda címeztem az írást. Háromszor utasították vissza, hogy nincs ilyen nevű dolgozójuk, de a postás negyedszer is visszavitte, erősködött, hogy a cím pontos, itt kell ennek az embernek lennie. Negyedszerre aztán felbontották a borítékot, és a megszólítás alapján megkérdezték Bettit, van-e ilyen nevű ismerőse… Így kezdődött a kapcsolatunk. Most ünnepeltük a 25. házassági évfordulónkat. Két gyermekünk van, a nagyobbik lányunk gyógyszerészhallgató, a kisebbik az Evangélikus Gimnáziumban tanul. Őket is jól ismeri a gyülekezet. Kisebbik lányom ifivezető szeretne lenni.  Erre az elhatározásra az idei nyári telekgerendási evangélikus táborban jutott. A gyülekezeti csendesheteket is kedveli, az idei Narnia-tábort különösen élvezte, nagyon lelkes volt, azt mondta, ez volt a legjobb hét, amin részt vehetett…

Azt már tudom a bevezetőből, hogy okányi református családból származol…

Így van. Bár apai nagyapám római katolikus volt, de Okány református falu, és nagyszüleim is már református környezetben gyakorolták a hitéletet. Ezt annyira megkedvelték, hogy halála előtt nagyapámnak kifejezett kérése volt, hogy református lelkész temesse. Ezután főként nagymamám és édesanyám gyakorolta a vallást a családban. Vallom – és ma már szülőként és pedagógusként is meggyőződésem – hogy ezt az ajtót gyermekkorban kell kinyitni: tudniuk kell a gyerekeknek, hogy van egy olyan út, egy olyan ajtó, ami Istenhez vezet. Ha megismeri a járást gyermekkorban, akkor vissza tud találni majd, még ha vargabetűket is tesz közben az ember…

A te életedben voltak ilyen vargabetűk?

Kifejezetten nagy kitérések nem, de középiskolás koromban Szegeden kissé háttérbe szorult a templomba járás. Kollégiumban éltem és vasárnap délelőttönként szilencium volt. A katolikus templomba tudtunk eljutni, ahol akkoriban voltak „divatban” a beat-misék, ezekre nagyon szívesen jártunk, nagyon vonzónak tartottuk. A főiskolás éveket Budapesten töltöttem, a Kandó Kálmán Főiskolán végeztem villamosmérnök – mérnöktanár szakon, és diploma után itt kezdtem tanítani. Házasságkötésemig Pesten éltem. Akkoriban külön engedély kellett ahhoz, hogy valaki Pesten letelepedjen, vagy öt év munkaviszonyt igazolni, ami nekem nem volt meg. Akkor indult Békéscsabán a Trefort elődjében az elektroműszerész szakközépiskolai képzés, itt kezdtem tanítani – és azóta is itt vagyok.

Eléggé nagyra nőtt azóta ez az iskola.

Igen. 16 éve vagyok igazgató. Először csak a Trefortot vezettem. Egy éve jogszabályi kényszerek miatt összevonták a Trefort Ágoston, a Zwack József és a Kós Károly középiskolákat, és az integrált új intézmény vezetésével is engem bízott meg a Közgyűlés. 3400 gyereket kb. 30 szakmában oktatunk, 200 tanár és 87 egyéb dolgozó közreműködésével. Egy ilyen nagy intézmény rugalmasabb, a kívánalmakat jobban követni tudó szakképzési rendszert tesz lehetővé.

 

Gyakran emlegetik mostanában, hogy a liberális oktatáspolitika tönkretette a magyar szakmunkásképzést. Mit gondolsz erről?

No, ez ilyen szakmai riport lesz?

Nem, csak ez az egyetlen kérdés… Gondolom, sokakat érdekel…

Ez egy sokrétű kérdés. Nem jó szó ez, hogy tönkretették. Ami nálunk történt, az buta lekövetése a nyugati mintának. Az Európai Unióban jogszabály írja elő, hogy 16 éven aluli gyerekeket nem szabad üzemi körülmények között dolgoztatni. Ezért Nyugaton, ha valaki szakmát akar tanulni 16. életévéig csak az iskolán belül tanulja azt és 16 éves kora után tölti gyakorlatát az üzemben. Magyarországon ezzel szemben a 9-10. évfolyamon zömében általános képzést folytatunk, a 11. évben kezdődik a szakmai képzés. Amit korábban 14 éves koruktól 3 év alatt jó színvonalon megtanultak a gyerekek, azt most két év alatt kellene megtanítanunk, úgy, hogy az előző két évet gyakorlatilag a szakképzés számára elveszítettük. Persze, hogy a szakmai világ részéről sok visszajelzés jött országszerte az iskolák felé, hogy romlott a képzés színvonala. Erre az lett a válasz, hogy kötelezően hozzácsaptak még egy évet a képzéshez, így ma már 2+3 év alatt lehet egy szakmát megtanulni. Az is ismert tény, hogy míg a gimnáziumokban az osztályok száma emelkedett, a szakképzésben csökkent. 16 év alatt egyharmadára esett a szakmát tanulók aránya. Hogy egy konkrét példát is említsek: a megyében jelenleg három évfolyamon, összesen hét ács-állványozót tanítunk. Ha mind megmarad a pályán, akkor is éveken belül aranyban mérhetik majd a tudásukat…

Mit gondolsz, milyen tanárnak, vezetőnek tartanak?

Gondolom, azt azért nem tartják rólam, hogy valami vak szigor volna jellemző rám. Tisztelem a gyerekeket és a kollégákat, és ezért cserébe vannak elvárásaim is. Megpróbálok világos lenni, mindent elmagyarázni, de elvárom, hogy ők is tegyenek meg mindent a maguk részéről. A konfliktuskezelésben két alapelvem van: egyik, hogy konkrét és korrekt információkhoz jussak, a másik az empátia: sok probléma elrendezhetőbbé válik, ha megpróbáljuk megérteni, mi indíthatta a másikat abban, amit mondott vagy tett… Nagyon fontos, hogy beszélgessünk a serdülő korosztállyal. Az első osztályomnak most lesz a 20 éves találkozója, még így húsz év után is elmondják, milyen fontos volt az életükben ez vagy az a mondat, amit akkoriban mondtam. Persze igazgatóként ma már kissé távolabb vagyok a gyerekektől, a szülőktől is. A szaktárgyaim nagy óraszámúak, azok oktatását nem tudom vállalni, heti két órában műszaki angolt tanítok. Ez kihívás, és a pedagógiának is teret enged… Egyébként viszont rengeteg adminisztratív feladatot végzek: költségvetés, statisztikák és értekezletek – ez tölti ki a napjaimat, ezekben kevesebb a sikerélmény, legalábbis nem közvetlenül az emberi kapcsolataiban éli át az ember a sikereket. Persze az is siker, hogy kiépítettünk egy jól működő, a jogszabályoknak is megfelelő új intézményi rendszert. Máshonnan jönnek kérdezni, hogyan csináljuk…

A munkatársi kapcsolatokat illetően nagy öröm számomra, hogy a tanári kar egykori és mai tagjainak egy része a gyülekezetbe is jár, sőt többen közülük presbitertársaim is. Jó dolog, hogy ma már az ember nyíltan vállalhatja a hitét.

Az is jó dolog, hogy a munkatársi és testvéri kapcsolat semmiféle meghasonláshoz nem vezet. Biztosan kényelmetlen volna, ha a jó gyülekezeti kapcsolat mellett szakmai elégedetlenségnek kellene hangot adnom, vagy fordítva, de hála Istennek mindkét oldal zavartalan. Azt egyébként másokkal is tapasztalom, külföldi vendégekkel is, hogy mihelyt kiderül, hogy a másik is templomba járó ember, azonnal valami különös kapcsolat teremtődik közöttünk, azonnal megnyílnak az egyébként zárkózott emberek is. Életre szóló barátságok szövődtek már így, német és dán testvérekkel is.

Erre egy példa, hogy ’90-es években volt Németországban egy továbbképzés, Augsburgban, a Kolping Werk szervezésében. Ez egy római katolikus szervezet.  Adolf Kolping az 1840-es években cipész inas fiatalember volt, aki katolikus pap lett. A német társadalmat az ipari forradalom miatt (a céhben dolgozó iparosok tönkrementek, megjelentek a manufaktúrák) nagy szegénység, nyomor, elterjedt alkoholizmus és munkanélküliség sújtotta akkoriban, s ez a pap legényegyleteteket szervezett. A hit, a család és a képzés, a tanulás állt a középpontban: sok, a hit gyakorlati megélésével kapcsolatos programot és rengeteg családi programot szerveztek, képzőközpontokat létesítettek. Magyarországon is megalakult a KALOT, majd az újjászervezés után a Kolping Családok. Békéscsabán is létrehoztunk egy Kolping Családot. Ma egy volt tanítványom a vezetője, ma is működik. Az egyházi vezető a jaminai római katolikus plébános, de a tagság vegyes. Sok évig kötődtünk ehhez a közösséghez. Máig ható gyümölcse ennek, hogy toleránsabbá váltunk a többi felekezet képviselői felé. Jártunk egymás istentiszteleti alkalmaira. Ők más színét mutatták meg a hívő életnek – így még nagyobb közösségként élheti meg az ember az Isten népéhez tartozást.

A presbiteri tisztség mit jelent számodra?

Ez már a második ciklus, amikor presbiterként szolgálhatok. Először nagyon meglepődtem a jelölésen. Úgy láttam, mindenki mást idős korban talált meg ez a megtiszteltetés – de az akkori lelkészek szerettek volna fiatalítani a presbitériumon. (Akkoriban a negyvenegynéhány évemmel én még fiatalnak számítottam – mára még inkább kiteljesedett ez a tendencia, egészen fiatalok is tagjai lettek a Presbitériumnak, és én ezt jónak tartom.) Tagja vagyok a Számviteli Bizottságnak és a Reformációért Alapítvány Kuratóriumának – ezeken a területeken vannak konkrét feladataim, de a gazdasági és műszaki tapasztalataimat, kapcsolataimat is jól tudom kamatoztatni a gyülekezet javára. Az persze igaz, hogy az óriási munkahelyi leterheltség mellett nem tudok mindenben részt venni, amiben szeretnék. Megismerkedésünkkor feleségem Gyulán az Erkel kórusban énekelt, s míg udvaroltam neki, nagyon sokszor vártam rá a kóruspróbák alkalmával. Magam is nagyon vágyom a kórustagságra – egyelőre ez csak csendesheti kiváltság, mikor beállhatunk az alkalmi kórusba. De titkos vágyam, hogy egyszer ennek is eljön az ideje…

Vissza

 

 

 

 

 

LELKÉSZBEIKTATÁSRÓL

Az Okányi Református Egyházközség temploma megtelt hívekkel Árvavölgyi Béla lelkész beiktatási szertartásán. Püspök Úr és a megjelent palástos lelkészek a Debreceni Kántus énekére vonultak be (gregorián előfohász).

Apostoli köszöntést és igét mondott Dr. Bölcskei Gusztáv püspök. Az igehirdetésre Márk 10:3545 igét választotta. Mi a lelkipásztor tiszte és helye? - Jézus követése. Nem uralkodni, hanem szolgálni. Nem az emberek kénye-kedvét keresni, hanem szolgaságot vállalni, mindenkitől szabadnak lenni, de mindenkit szolgálni (nem kiszolgálni). Nem valaki előtt vagy valaki mögött menni, hanem a gyülekezettel együtt haladni a jézusi úton. Igehirdetés után a gyülekezet 150. zsoltár első versét énekelte.

Az Okányi Gyülekezet lelkipásztori tisztére Sipos Nagy Töhötöm esperes avatta be Árvavölgyi Bélát a gyülekezet pecsétjének és a templom kulcsának átadásával.

Az immár beiktatott lelkész első igehirdetésének alapját Pál róm. 8-31 ige szolgálta. Igehirdetésében kijelentette, hogy a keresztyéni élet értéke nem a szenvedés, hanem isteni ajándék. Keresztyénnek lenni öröm, az örök élet ajándéka Jézus vére által. Elmondta, hogy 15 éves korában tapasztalta meg és érezte először, hogy mondani kell másoknak is és beszélni az örök élet ajándékáról, Isten szeretetéről. Csak Istennel vagyok az, ami vagyok. Azért vagyok boldog, mert hirdethetem Isten megbocsátó örök szeretetét. Örömmel tölti el, hogy szolgálatát feleségével, Ibolyával együtt végezheti. Nélküle fél ember sem volna, hűséges és lelkiismeretes társa, mindig inspirálja a jóra. Köszönetet mondott édesanyjának, azért a gondoskodásért, amivel körülvette, imádkozott érte és a bajban lelkileg erősítette.

A beiktatás után nyilvános presbiteri ülésen köszöntések hangzottak el. A Tiszántúli Egyházkerület 410 gyülekezete nevében Nagy László főjegyző köszöntötte a lelkészt és feleségét. Mondandóját stílszerűen a zsoltárok könyve 30. fejezetével vezette be, mivel Árvavölgyi Béla az Okányi Gyülekezet 30. lelkésze. Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget

A Békéscsabai Gyülekezet részéről kívánjuk, hogy az immár beiktatott lelkész tudjon együtt járni kéz a kézben a gyülekezettel. Épüljön a gyülekezet lelki házzá.

Kép

Igével végzem beszámolómat:

„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (…) Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak lényen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen.” (Ef. 3:14, 16-21.)

Dr. Illés Károly

Vissza

 

 

 

 

ÜNNEPI ISTENTISZTELET ÉS
LELKÉSZBEIKTATÁS OKÁNYBAN

Az utóbbi hetek sajtója tele van a pénzre, hazugságra, mocsokra épített „korszerű”, „tudás alapú”, szekularizált emberi társadalom bábeli tornyának omladozásáról szóló hírekkel.

ELLENPONT: 2008.október 4-én, dr Bölcskei Gusztáv püspök, Sipos Tas Töhötöm esperes, Nagy László főgondnok és Kónya László helybeli gondnok szolgálatával beiktatták Árvavölgyi Bélát az Okányi Református Gyülekezet lelkipásztori tisztébe, ezáltal újabb, a hit, az igazság, a szép és a szeretet alapján építkező közösség lehetősége teljesedett ki.

Az alkalomra a békéscsabai gyülekezetből is számosan elmentünk, mert az új nagytiszteletű urat egy kicsit a mi fiunknak érezzük, hiszen innen származik, itt végzett hitéleti és zeneművészi tevékenysége maradandó élményekkel gazdagított bennünket, okkal boldog édesanyja pedig továbbra is közénk tartozik. Az alábbi képekkel próbáljuk kárpótolni a távolmaradottakat:

Vissza

 

 

 

 

FELAJÁNLÁSOK

Gyülekezetünk adományba kapott, és továbbadásra kínál egy összecsukható kerekesszéket és egy felhajtható fürdető ülést. Utóbbi a zuhanyozófülke falára szerelve az ülő helyzetben történő tisztálkodást teszi lehetővé. Segít minden olyan esetben, amikor a fürdőkádas mozgás nem alkalmazható, de a mosakodó vagy mosdatott személy ülni, kapaszkodni képes. (Ülésmagasság: 500 cm, szélesség: 540 cm, mélység 540 cm, max. testtömeg: 100 kg, a termék súlya: 8kg) Az eszközt eredeti csomagolásában, a felszereléséhez szükséges konzolokkal együtt, ajándékba kínáljuk. Mindkét eszközről érdeklődni a Lelkészi Hivatalban vagy Balogh László Gondnok Úrnál lehet.

Vissza

 

 

 

 

EGYHÁZMEGYEI CSENDES-
HÉTEN BEREKFÜRDŐN

KépA Megbékélés Házában szeptember 8-12 között.

Gyülekezetünkből hétfőn reggel kilenc fő indult vidáman, örömteli várakozással a Megbékélés Házába. Évek óta vendégei vagyunk többen a Háznak. Itt minden második arc ismerős, a találkozások kézzel tapintható melege, hamar előhívta a közös emlékeket.

A hallban olvashattuk az előadások címeit, az áhítatok igehelyeit és a szolgáló lelkészek neveit.

JÉZUS LÁBAINÁL - volt az előadások vezérgondolata.

A bibliatanulmányok naponkénti témái így következtek:

JÉZUS AZ ISTEN FIA, -AZ ISTEN  BÁRÁNYA

A SZABADÍTÓ -A SAROKKŐ - AZ ELJŐVENDŐ

Istentől kapott talentummal minden előadó lelkész szívügye volt  szólni hozzánk és tanítani bennünket. A szeretet szava és üzenete eljutott a szívünkig.

A pénteki áhítat ( Luk. 5,1-11 ) Péter leborulásáról szólt. A tömeg a Genezáreti tó partján hallgatja Jézust. Isten igéjét nem csak hallgatni, cselekedni is kell. Hallásunk alkalmi, változik az is, mi képes megszólítani a szívünket: van akinek pénzre indul meg a szíve. * Életünk tengerén merítjük a hálót, de Isten nélkül nem lehet eredményes a merítés. Például a fiatalok a diszkóban egy kis boldogságot akarnak meríteni, de reggel látják: üres a lelkük. * Ne tudjunk úgy elmenni a Szentírás mellett, mint a tükör mellett - tudva azt: hiúak vagyunk - nézzünk bele!

Az első nap Koronkai András lelkészt javasolta, hogy legyen egy maradandó mondat, amit nem szeretnénk elfelejteni az előadásból. Jegyzeteim alapján néhány ilyen maradandó mondatot szeretnék megosztani a Testvérekkel:

A keresztény hit centruma az Úr Jézus, az élő Istent Rajta keresztül lehet megismerni.

Akármilyen távol vannak az emberek egymástól, ugyanazt tapasztalják: JÉZUSRA lehet számítani

A világ bűnei és az én bűneim kölcsönhatásban vannak egymással.

Az emberek nem a bűntől, hanem annak következményeitől kérnek szabadítást. Hogy szabadít meg JÉZUS ? Ő kezdeményez, hozzánk lép, elkezd beszélni hozzánk.

Épüljünk mindennap abból, amit JÉZUS tanít. A sarokkő arra figyelmeztet, hogy ISTENnel szerződésben állok

Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig, legnehezebb türelmesnek lenni.

Az előadások szünete után énektanulás következett, majd a gyülekezeti beszámolók megyénként, ABC-sorrenben. Amit hallottunk, Isten dícsőségére hangzott el, szépen, igyekezve végzik a munkát a gyülekezeti tagok.A Szeged- Honvéd téri gyülekezetben a hívek az egyetemi istentiszteleteken is részt vesznek, a Kálvin téri gyülekezetben egy dobozban imakérések helyezhetők el. A Gyulai gyülekezetben a hó második vasárnapján családi istenttisztelet van.

A délután kötetlen időtöltéssel telt,  a szép napos idő sokakat a gyógyfürdőbe csalogatott. Csütörtök délután zenés ifjúági délután volt, a szentesi református fiatalok éneke, zenéje töltötte meg a termet, lendületük közös öröműk tapsra késztette a kezeket. A napot az esti áhitatok után 8-9 óra között közös éneklés zárta be. Péter Szarka Lászlóné, Katika, a délelőtti énekvezető segítségével kívánság-éneklés volt az énekeskönyvünkből.  Ezért a szolgálatért külön köszönet Őnéki. Úrvacsorai istentisztelettel zárult a pénteki nap.

Köszönet az itt eltöltött napok ajándékaiért Istennek és az Ő munkatársainak. Megyénből szolgált Sipos Tas Töhötöm, Árvavölgyi Béla, Baráth János és Forizs Atilla. Minden évben ősszel van csendeshét a Megbékélés Házában. Aki szeretne egyszer ott lenni csendességében, imádkozhat ezért.                      

Balogh Lászlóné

Vissza

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.