Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008. június

2008.06.06

 Kép Az Ige üzenete: Könyörülj rajtam én Istenem...

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: Kissné Farkas Gabriella

TRIANONI EMLÉKMŰ

ANYÁK NAPI CSALÁDNAP NAGYVÁRADON

HÍVOGATÓ

FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ

FONTOS

 
 
 

Az Ige üzenete

Könyörülj rajtam, én Istenem, a Te kegyelmességed szerint
és töröld el az én bűneimet! Tiszta szívet teremts bennem
és az erős lelket újítsd meg bennem! /Zsoltárok 51. 1, 12,/
      Ez az a rövid imádság, amit minden úrvacsoraosztás alkalmával a gyülekezet közösségében együtt mondunk el.
Vannak idők, amikor a magunk csendességében is felfakad a szívünkből ez a fohász. Elengedhetetlenül fontossá tud válni Isten könyörülete, kegyelme, a tiszta szív és a Szentlélek ajándéka – Isten közelsége.
A bűnbánatot Isten munkálja ki az emberi szívben. Semmiféle emberi érdemmel nem támasztja alá a zsoltáros a kérését. Könyörületet, irgalmat kér, aminek forrása egyedül Isten kegyelme, hűsége. Még elhordozhatatlanabbá teszi a bűn súlyát, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a másik ember elleni bűn Isten elleni vétekké lesz.
A zsoltáríró magát Istent kéri, hogy tisztítsa meg, mert tudja, hogy az áldozatok semmit sem érnek. Egyetlen áldozat, a Krisztus értünk hozott áldozata tesz tisztává!  
„Teremts bennem tiszta szívet…” – arra tanít, hogy nem emberi erőfeszítés eredménye az új szív, hanem a Teremtő Isten ajándéka, munkája. Aki nem csak az eget és a földet alkotta, hanem az ember szívét is újjáteremti. Az erős lélekre azért van szükség, hogy az ember ne essen újra a vétkezés kényszerébe. A szilárd, erős lélekhez a Szentlélek folyamatos segítségére van szükségünk.
A zsoltáros további kérése, hogy Isten pecsételje el ezt a szabadulást azzal az örömmel, amit csak Ő tud adni.
Ha átéltük már azt a szorító élethelyzetet, amikor csak egy fontos dolog volt az életünkben: Isten adjon szabadítást bűnünkből, akkor a felszabadító megbocsátást és a vele járó örömöt is megtapasztaltuk. Ajándékozzon meg Isten mindnyájunkat ezzel az örömmel!
Amen

Marti Márta lelkipásztor

Vissza

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:

 

 

Református istentiszteletünknek szerves részét képezi az orgonazene – még inkább: a gyülekezet orgonán kísért közös éneklése. Mindannyian érezzük, mennyivel szegényebb volna orgonaszó nélkül gyülekezeti életünk, istentiszteleti, különösen úrvacsorai közösségünk. Kissné Farkas Gabriella évek óta kántorként szolgál közöttünk.
- Hogyan illeszkedik a kántori szolgálat a gyülekezeten kívüli „civil” életedhez?
- Zeneművészeti Szakközépiskolában tanítok, tehát a „civil” életemben is meghatározó szerep jut a zenének. Bár a pályám során inkább a zene elméleti vonatkozásaival foglalkozom. Szolfézs – zeneelmélet – karvezetés szakon végeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, illetve ezeken a szakokon szereztem egyetemi képesítést is. A kántori szolgálat egyfajta egyensúlyt teremt az életemben az elmélet és a gyakorlat között – így sokkal inkább zeneközelben maradhatok.
- Sokunk számára nem teljesen világos az, mit is jelent a zeneelmélet.
- A zenei nyelv értését, a zenei írás-olvasást, zeneművek elemzését jelenti, akkordtant, harmóniatant, és magába foglalja a zeneirodalmat, stílusok, korok, szerzők ismeretét
- Ezeket tanítod a középiskolában? Van erre ma befogadókészség?
- A középiskolások mindenre vevők. Formálhatók. Mint a gyurma, olyanok. A tanártól függ, hogy mit közvetít feléjük – ez a pedagógia minden területén igaz és kihasználható. A zene oktatása során sem csak azok az ismeretek vihetők át, amelyeket az előbb nagyjából felsoroltam. A zenével nagyon sok egyéb értéket is közvetíteni lehet. A Máté passió tanítása során akaratlanul is szinte hittanórává válik az óra. Beszélek a gyerekeknek Bach hitéről, a passiótörténetről, és nem is kell hozzá sokat magyarázni. Mellé teszem a zenét és az önmagáról beszél. A zene közvetít, ember és ember között, de hiszem hogy Isten és ember között is.
- A személyes életedben is így éled meg?
- Igen. A zeneélmény és az Isten-élmény bennem összekapcsolódik. A zene közvetlen csatorna, ami Istenhez vezet. Gondolom, főként azoknál van ez így, akik nem neveltetésüknél fogva hozzák magukkal az Isten-ismeretet. Én is így vagyok ezzel. Katolikus nagyszüleim tanítgattak ugyan valamelyest a hit dolgaira, egyetemistaként keresztyén ifjúsági közösségekbe is jártam, de igazán szoros kapcsolatba a református egyházzal és a hitélettel debreceni főiskolásként, a férjem révén kerültem.
A hit bensőséges dolog. Kapcsolat, amit ápolni, alakítani kell - ebben legközvetlenebb út a zene. Amikor éneklem az igét (akár közvetlenül, pl. a Máté passióban, vagy közvetve, mint a gyülekezeti énekeinkben) sokkal intenzívebben élem át azokat az érzelmeket, gondolatokat, belső tartalmakat és üzeneteket, amiket az ige közvetít, mintha csak olvasnám ezeket az igéket. A zene nem enged elkalandozni.
Kodály Zoltán mondta: „zene nélkül élni lehet, de nem érdemes.”A zene, az éneklés ugyanis a lelki gazdagodás eszköze. A világ is felismerte már ezt, és próbálja is alkalmazni ezt a felismerést a különböző zeneterápiákban.
- A profi világban, zenésztársaid között elismert funkció az, hogy világi pályád mellett egy gyülekezet kántora is vagy?
- Ezt nem tudom igazán. Nem tudom, egyáltalán mi él a köztudatban. A templomba nem járó embereknek, köztük a zenészeknek is valószínűleg csak felszínes, villanásnyi élményeken alapuló ismereteik vannak a kántori szolgálatról.
- Akkor beszéljünk mi is egy keveset erről! A civil életedben oktatod a zenét. Kántorként is feladatod ez? Szükséges itt a gyülekezetben is tanítani, nevelni a közösséget a zenére, az éneklésre?
- Zeneileg ez egy jól nevelt gyülekezet. Én csak néhány éve végzem itt a kántori szolgálatot. Korábban is helyettesítettem néha, de igazán akkor vált ez a feladatommá, amikor az előző lelkész-házaspár elköltözött. A gyülekezetnek akkor kántorra volt szüksége, és mivel engem addigra már megismertek, Laci bácsiék engem kértek fel. Azóta végzem és szeretem ezt a szolgálatot. De nem kellett nevelni a gyülekezetet. A korábbi kántoroknak, lelkészeknek is fontos volt az, hogy jól énekeljenek az emberek. A református egyházban sokfelé hallani még ritmustalan, elnyújtott éneklést. Ennek a gyökerei arra az időszakra nyúlnak vissza, a amikor az énekeskönyvben még nem voltak ritmizálva az énekek. A 20. században született meg az közegyházban is a színvonalasabb éneklés igénye, és az 1947-ben kiadott új énekeskönyvben már ritmussal írták le az énekeket. Sok helyen persze ma is elnyújtva, kántálva énekelnek, de nálunk fiatalos, lendületes az éneklés.
- Kántorként vezeted vagy kíséred a gyülekezet éneklését?
- Igazán az a jó, ha se nem a kántor, se nem a gyülekezet irányít az éneklésben, hanem ha együtt, összhangban vagyunk. Ez többnyire sikerül is.
- Az, hogy szolgáló részese vagy az istentiszteletnek, segíti vagy nehezíti azt, hogy gyülekezeti tagként otthon érezd magad a közösségben?
- Segít annyiban, hogy nekem talán nagyobb felelősségtudatom kell legyen. Néha jól esne egy-egy vasárnap otthon maradni, és ezt mások talán könnyebben megtehetik. Nekem ott kell lennem az istentiszteleten. Kicsit persze sajátos is a részvételem ezeken. Mivel fönt vagyok az orgonánál és játszom a kivonulás alatt is, egy kicsit kevésbé „vegyülök el” a közösségben. De jó látni föntről a beszélgető csoportokat. Ez egy befogadó, jó gyülekezet. Sokszor megszólítanak, üdvözölnek az emberek az utcán is. Gyakran tapasztalom, mennyivel többen ismernek engem, mint ahanyat én ismerek a gyülekezeti tagok közül – de ez természetes is. És fent a karzaton is van egy belső élete az istentiszteleteknek. Egy-egy összenézésben, tekintetváltásban, mosolyban jelezzük egymás felé, hogy itt most együtt élünk át fontos belső történéseket. Ismerjük egymást és összetartozunk. Ez a gyülekezet bázist jelent. Örülök, hogy részese lehetek.   

Sz.A.

 

Vissza

 

 

 

TRIANONI EMLÉKMŰ

Kép Az országvesztés nyolcvannyolcadik évfordulóján egy emlékművet ajándékozott a városnak a Polgárok Békéscsabáért Egyesület a mi szobrunkat is készítő Mészáros Attila alkotásaként. Június 4-én a nem hivatalos gyásznapon (reméljük egyszer az lesz, ahogy Józsa Mihály konferansz mondta) megemlékezés keretében leplezték le az alkotást. A szerződés aláírásának időpontjára emlékeztetve fél ötkor a város harangjai megszólaltak, a harangszó imádságra hívott a határokon kívül rekedtekért.
A Himnusszal kezdődő alkalmon dr. Kovács László elnök bevezetőjében ismertette a több éve fogant ötlet megvalósulását. Keretet beszédének a Magyar Hiszekegy adott. A Balassi Néptáncegyüttes többszöri táncbemutatója színesítette az eseményt. Vantara Gyula, városunk polgármestere a szülőföldjükön maradók hűségéről beszélt, személyes hangvétele sok intrikát elhallgattatott. Harangozó Imre néprajzos egy olyan nemzettudatot mutatott be, ami példaértékű a sovinizmus és kozmopolitizmus között vergődő magyar valóságban. Példái leleplezték azt a mesterségesen etnikai alapon szított gyűlöletet, amit ugyancsak Franciaországtól kapott az egyesülni vagy egységesülni kívánó Európa. Bartus Gyula színművész megrázó erővel mondta el Dzsida Jenő Psalmus Hungaricus-ának részletét, majd a város kórusaiból összeállt nagykórus adta elő az Ének Szent István királyhoz című művet Kutyejné Ablonczy Katalin vezényletével, miközben az egyesület vezetősége leleplezte az emlékművet. Jómagam a 90. zsoltár szavaival áldottam meg az emlékezőket, az evangélikusoktól a mű ötletgazdája, Aradi András lelkész mondott áldást az emlékműre, s könyörgött azért, hogy ébressze fel Isten azok lelkiismeretét, akik hazugsággal és nemzetellenes propagandával sokakat befolyásoltak 2004. december 5-én nemmel szavazásra vagy otthonmaradásra. (Ezt az imádságot a tömeg tapssal” jutalmazta” és ezzel egyben megmutatta azt is, hogy a hitbeli nevelés hiánya pártsemleges…) Majd áldást kért mindazokra, akik a Kárpát-medencei népek megbékélésén munkálkodnak. Római katolikus szertartás szerint pedig a belvárosi plébános, Szigeti Antal szentelte föl az alkotást. Ezután koszorúzás következett, végül az egybegyűltek a Szózatot, majd spontán módon a Székely Himnuszt énekelték el.
Ez a nap jó példája volt annak, hogy a közöttünk élő kisebbségeket nem gyűlölni kell, hanem tanulni tőlük: gyászolni, emlékezni és a felejteni akarókat emlékeztetni. Másoktól pedig a gyermekek szeretetét kellene megtanulni, hiszen most meg a nemzetvesztés állapotába kerültünk, amikor hazánkban 1956 óta abortuszban több mint hatmillió életet oltottak ki legálisan. Szent István ma is érvényes szavai figyelmeztessenek Intelmeiből: „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.”   

Marti Miklós

 

Vissza

 

 

 

ANYÁK NAPI CSALÁDNAP NAGYVÁRADON

Másodízben volt alkalmunk ellátogatni a Nagyvárad-Réti református templomban rendezett Anyák napi családnapra. Gyülekezetünkből 5 család, 20 fő vett részt 2008. május 10-én ezen a tartalmas eseményen. Lelkészeink is gazdagították a programot. Marti Márta áhítatával kezdődött a nap, Marti Miklós pedig „A keresztyén élet kapaszkodói” címmel tartott előadást.
Szívélyesen köszöntötte a résztvevőket a házigazda, Pálfi József, Nagyvárad-Réti lelkipásztor, majd Nagyvárad alpolgármestere is.
Illésy Mátyás, budapesti római-katolikus plébános "Az emberi méltóság és a média" címmel fejtette ki gondolatait. Ebből csak néhányat említenék meg: Arra buzdított mindenkit, hogy legyen tudatos keresztyén, aki igényesen válogat a jóléti társadalmat szolgáló médiából. Lehetőleg 4 éves korig ne is nézzen TV-t a gyermek. A kiválasztott műsort nézzük a gyermekkel közösen, hogy kérdezni tudjon a látottakról, vagy hogy figyelmeztethessük: "Amit a TV-ben lát az sokszor hazugság". Ne szóljon a TV, a rádió egész nap, csak a kiválasztott műsor alatt, és főleg akkor ne, ha vendégeink vannak. A családon belüli elmagányosodást segíti elő a TV nézés. Hangsúlyozta a szemkontaktus és a személyes kontaktus fontosságát, ami a TV és a számítógép mellett elmarad. A távszabályzó használata miatt a gyerek csak 5-10 percig néz egy műsort, ami az iskolai tanuláshoz szükséges összpontosító készségét is csökkenti. A gyerekek az iskolai szünetekben nem beszélgetnek, játszanak, hanem a különféle technikai eszközökkel vannak elfoglalva, vagy egymásnak mutogatják a borzasztó felvételeket, képeket. "A média könyörtelen." "A virtuális világgal való kapcsolat veszélyesebb, mint a drog."- mondta az előadó.
Illéssy Mátyás a Képmás családmagazin alapítója, jó szívvel ajánlotta figyelmünkbe a havonta megjelenő, nemcsak keresztyénekhez szóló lapot.
Dr. Szabó László Miskolcról A kisgyermekkor sajátos problémáin belül a bilire szoktatásról és az ágyba vizelésről tartott érdekes előadást.
Béres Klára, a rendezvény fővédnöke költői előadással melengette meg az anyai szíveket, majd férje, Dr. Béres József "Béres az egészséges nemzetért" címmel átfogó képet mutatott be a Béres termékekről, de mindezen túl növelte bennünk az érzést, hogy legyünk büszkék rá, hogy magyarok vagyunk.
Az előadások között felüdítő és felemelő volt a Csillagocska Református Zeneóvoda két kis műsora, mellyel az Édesanyákat köszöntötték. Öröm volt látni a lelkes gyermekarcokat a játékos, dalos, virágruhába vagy éppen menyasszonynak és vőlegénynek öltözve eljátszott, elénekelt, élő népzenével kísért előadásukat. A Biharkeresztesi Gárdonyi Zoltán Református Művészetoktatási Intézmény diákjai szép perceket szereztek mindnyájunknak a muzsikájukkal.
Amíg a templomban folytak az előadások, addig az udvarában a gyerekek kézműves játszóházakban alkothattak, íjjászkodhattak, hitmélyítő foglalkozáson vehettek részt.  A könyvterjesztésben gyülekezetünk is részt vett, a Tar gyerekek lelkes szolgálatával. A jóízű ebéd után városnéző sétára mentünk, majd kicsit megfogyatkozva, még az esti záró programra visszatértünk, ahol Tolcsvay Béla  „Lélekdal” címmel zenés előadást adott. Az énekek között sokat mesélt, amit nagyon jó volt hallgatni.
"Mindig jó, ha a vége jó." Ez erre a napra tökéletesen illik, ugyanis áldásként közösen elénekeltük a magyar Himnuszt, és annak ott, akkor valahogy varázsa volt. Számomra a nap csúcspontja lett ez a befejezés. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy jövőre csatlakozzon hozzánk, s jöjjön el a Nagyvárad-Réti Anyák napi családnapra feltöltődni.                                                                        

Futóné Tóth Krisztina

Vissza

 

 

 

 

 

HÍVOGATÓ

Június 8-án vasárnap 11 h-kor emléktábla avatás lesz a Városházán a felvidéki magyarok 60 évvel ezelőtti kitelepítésének emlékére. Ez alkalomból a mi istentiszteletünkön is több felvidéki testvért láthatunk vendégül, az Igét ezen a vasárnapon Kuczi Lajos garammikolai református lelkipásztor hirdeti közöttünk. Az emléktábla-avatásra minden együttérzőt, emlékezőt, leszármazottat és kitelepítettet szeretettel várnak a Szervezők.
Ugyancsak 8-án délután 15 órai kezdettel családi zenés áhítatra várjuk vissza a testvéreket a templomba, ahol a székesfehérvári kilencgyermekes Klucsik család szolgál közöttünk bizonyságtétellel és kamarazenei művekkel.

 

Vissza

 

 

 

 

FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ

KépKÉPMÁS családmagazin – igényes megjelenés, keresztény értékrend, érdekes, színvonalas cikkek
450 Ft; előfizetve 4500 Ft (12 szám)
Május 10-én a nagyváradi családi napon „Az emberi méltóság és a média” címmel tartott előadást ILLÉSY MÁTYÁS római katolikus plébános, az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület Elnöke, a Képmás családmagazin alapítója.
Solymári plébánosként fogott ebbe a vállalkozásba, és ökumenikus szellemmel igyekszik összefogásra ösztökélni az embereket. „2000-ben kezdődött 2-3000 példányban, fekete-fehérben abszolút ilyen manufakturális, amatőr szinten kezdett el megjelenni ez az újság. Helyi lapként Solymár csillaga majd pedig a Képmás nevet kapta. … A Biblia azt mondja, hogy megteremtette az Isten az embert a maga képmására, férfinak és nőnek teremtette. Az ember igenis Isten képmása. Ez nemcsak egy maszk, hanem egy belüKéplről jövő sugárzás, egy kiáradás, hogy az Úr Jézus Krisztusnak halála előtt ragyogott az arca és tündökölt. Egy picit azért el kell nekünk is azon gondolkodnunk, amikor a tükörben megigazítjuk a hajunkat, vagy talán bosszankodunk, hogy kevés a hajunk, hogy mennyire tudjuk magunkon viselni Istennek a vonásait. Ne keseredjünk el, mert a jó Isten pontosan azért küldte el az ő szent Fiát, hogy kiigazítsa a mi arcvonásainkat. Tényleg tündöklő arccal, mosolyogva és reményt árasztva tudjuk teljesíteni a mi küldetésünket. Ezáltal képmásaivá váljunk Jézus Krisztusnak, a mi urunknak.”
A májustól már havonta 100 oldalon megjelenő magazinban rendszeresen olvashatunk cikkeket ismert és elismert íróktól, újságíróktól, közéleti személyiségektől: Schäffer Erzsébet, Czakó Gábor, Miklya Luzsányi Mónika, Dr. Boros Imre, Német Miklós Attila, Dr. Lux Elvira, Ókovács Szilveszter, és még sokan mások.
Természetesen online is elérhető a lap: www.kepmas.hu, ahol régebbi számok cikkeit is el tudjuk olvasni.

Tar Krisztián

Vissza

 

 

 

 

FONTOS

Örömmel adjuk tudtul, hogy a parókia festése – mázolása befejeződött. Köszönjük azoknak a segítségét, akik adományukkal vagy fizikai segítségnyújtással támogatták ezt a munkát!
Gyülekezetünk adományba kapott egy összecsukható kerekesszéket, valamint egy mozgáskorlátozottak fürdőszobai ellátását könnyítő segédeszközt – előbbit használatra, utóbbit ajándékba kínáljuk bármely rászoruló gyülekezeti tagunknak.

 

Vissza

 

Kép Kissné Farkas Gabriella
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.