Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008. augusztus

2008.08.06

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: 
     TAR KRISZTIÁN
A BIBLIA – SZENT NEKÜNK EZ AZ ÍRÁS ?
GYÜLEKEZETI CSENDESHÉT
      MÁTRAHÁZÁN
A Narnia-tábor és
      előzményei
A gyermekmunka a
      csendeshéten
KÖNYVAJÁNLÓ:
Marti
Miklós: „ …Mert nagyobb az, aki bennetek van… „
A szekták tanításai a Biblia tükrében
Szemezgetések aZ  MRE  honlapjáról 4.

 

 

 

Az Ige üzenete

Legyen minden ember gyors a hallásra,

késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,

mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. Jak. 19b-20

A fülünkön keresztül sok hatás ér bennünket. Sokat hallunk - keveset értünk. Miért? Mert hallgatni is meg kell tanulni. Hallgatni Istenre. Ő csak a csendben szólal meg, és ezt a csendet nekünk kell biztosítani. Nem véletlen, hogy míg mi állandóan zajokkal vesszük körül magunkat: addig sincs csönd, amiben megszólíthatóvá válnánk. Isten sokszor próbál szólni, de soha nem versenyez a világ zajával.

Az értelmes megszólalásokat készséges hallgatás előzi meg.

Az Istennel való kapcsolatunkban is jó ezt gyakorolni: előbb hallgassunk Rá, és utána kezdjük csak el elmondani Neki a gondolatainkat. Mert lehet, hogy az Előtte való csendben, a Rá figyelésben egészen más gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, mint amivel egyébként ostromolnánk Őt. S amikor Isten megszólal, akkor sem csak az a fontos, hogyan, kin keresztül teszi ezt meg, hanem az is: milyen a fogadó lelke. Először meg kell értenünk, életünkbe be kell építenünk az Igét ahhoz, hogy legyen értelme megszólalásainknak.

A csend élesíti a látásunkat is. Ekkor válunk érzékennyé a másik ember gondjaira. S a csend alkalmat ad arra is, hogy a szívünkben megfogalmazódó gondolatokból kiválasszuk azokat, amelyeket tényleg érdemes megosztani másokkal, mert építenek. Tudjuk, hogy szavakkal is súlyosan megsebesíthetjük a másik lelkét, a verbális erőszak ezért is lett általános. S nekünk jó tudni: minden felesleges szóval el kell számolni Isten előtt. A haragos szavainkkal is.

A harag másokra borítása nem csupán temperamentum kérdése, hanem a belső rendezetlenség „gyümölcse”. Rosszul és félrebeszélünk, kerülgetjük az igazi bajokat és egy rossz akkumulátorhoz hasonlóan csak töltődünk a feszültséggel, kiszámíthatatlan időben robbanunk és a harag maró savával fröcsköljük le a körülöttünk lévőket. Az indulat - még ha igazság is van benne - szeretet nélkül pusztít. Mert minden szeretetlen harag igazi forrása az önigazságunk, és nem Isten igazsága. Nem lehet a prófétai haragot belső indulatainkkal felcserélni. Áldott a késlekedés, ha az emberi megszólalásról vagy a haragunkról van szó. De csak akkor!                                                 

 Vissza                                                                                                                                                                                

Marti Miklós lelkipásztor

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL

Tar Krisztián
presbiter 

 

Kép         Tar Krisztián presbiter testvérünket és családját bizonyára sokan ismerik a gyülekezetből. Nem csak a presbiteri szolgálat révén, nem is csak az Élővíz Könyvajánló rovatának állandó szerkesztőjeként, hanem mindazokon a szolgálatokon keresztül is, amelyeket a gyülekezetünkben, elsősorban a gyermekek és a fiatalok között végeznek. Krisztián jó ideje részt vállal a gyermek-istentiszteletek tartásában, felesége, Kati rendszeres segítője Mezőmegyeren, a Futó család otthonában szervezett nyári kézműves heteknek, s idén magukra vállalták és lelkesen, sokak örömére végezték az ifjúsági munkát a nyári gyülekezeti csendeshéten is. Szeretnénk ezúttal a szolgálatuk mögé tekintve az embereket bemutatni, s helyt adni annak a megrendítő bizonyságtételnek, amikor elmesélik, hogyan formált Isten két Tőle távol járó, Őt nem ismerő fiatalból Neki szolgáló, átadott életű házas- és szolgatársakat, meleg, befogadó családot.

Krisztián: Édesapám nyitott gondolkodású ember, fizikus, aki gyógypedagógus édesanyámmal együtt nagyon biztonságos, meleg családi légkört biztosított három testvéremnek és nekem. Édesapám azon kevesek közé tartozik, akik őszintén, komolyan, lelkesen hittek a kommunizmus eszméiben. Minket, gyermekeket is ebben a szellemben nevelt.

Az egyetemi tanulmányaimat Szegeden végeztem matematika-fizika tanári szakon. Az egyetemi kollégiumban ismerkedhettem meg a katolikus ifjúság nagyon jellegzetes szubkultúrájával. Tőlük hallottam először pl. a házasságig tartó önmegtartóztatásról – ők ezt nyíltan hirdették a szabados egyetemi diáktársadalomban. Nagyon jó srácok voltak. Misére is szerettem járni velük. Hitem másik táplálója a nővérem volt, aki egy szélsőséges, karizmatikus közösség tagja lett. Ő folyamatosan tanítgatott engem imádságra, bibliaolvasásra, sokat köszönhetek neki. Később bekerültem egy szektába. Nagy rombolás kezdődött el ezzel a lépéssel az életemben. Azt hiszem, a szüleim szemében ez az időszak teszi hiteltelenné a bizonyságtételeimet. Ugyanakkor enélkül az út nélkül ma nem az lennék, aki vagyok, és a feleségemet sem ismertem volna meg...

Hitre jutásomban nagy szerepe van egy Ámen-koncertnek. Egy nagy sportcsarnokban volt a koncert, és a végén volt megtérésre hívás. Jellegzetes motívuma ez a szekták alkalmainak, ez az, amikor a megtérni vágyókat előre hívják a színpadra… Én akkor éreztem, hogy mennem kell. És átadtam az életem Jézusnak. Vallom, hogy az életemben a megtérés ilyen pontszerűen jött el. Ez jó volt így. Mint egy házasságkötés, amikor kimondják, hogy ettől a pillanattól fogva ti házastársak vagytok… Az ember érzelmei utánamennek egy ilyen akarati döntésnek. Ez kb. 20 éve történt, és Isten megtartott ezen az úton. A pünkösdiekhez kezdtem járni. Tőlük hallottam először arról, hogy vannak bűnök, és ezeket le kell tenni. Volt egy hosszú, közös imádságom is erről a lelkésszel, egy afféle „életgyónás”.

Ez kb. egybeesett azzal az időszakkal, amikor összeomlott Magyarországon a szocialista rendszer. Az nekem rettenetes csalódást okozott. 1987-ben, gimnazistaként léptem be az MSZMP-be. Hittem benne, egyfajta vallás volt ez, szinte fanatizmus…

Mindezek az előzmények nyilván szerepet játszottak abban, hogy hamarosan egy másik fanatizmus hatása alá kerültem. Ez a már említett szekta volt Szegeden (ma „Keresztény Család” néven bejegyzett gyülekezetként működnek). Az ún. tanítványképzés működésében alapelv volt, hogy aki általad tér meg, azért felelős vagy, azt tanítanod kell, s az neked feltétlen engedelmességgel tartozik. Ha nem engedelmeskedtél a tanítódnak, mehettél vissza világba – de nem volt hova menni, mert már nem voltak kötődéseid, hiszen minden szálat módszeresen felégettettek veled magad mögött. Sok ember élete ment tönkre: egyetemeket hagytak abba, párkapcsolatok bomlottak fel, betegek nem mentek orvoshoz…

Az egyik határozottan pozitív elem a rendszeres, alapos bibliatanulmányozás volt. Isten direkt vezérlése volt az elv. Mindenre kellett igéd legyen. És voltak álmok, látomások, próféciák, nyelveken szólás, gyógyításba vetett hit.

Ugyanakkor ez a közösség maradandó áldást is hozott az életetekbe, hiszen ha jól tudom, itt ismertétek meg egymást?

Kati: Így van. Én katolikus, formális vallásos nevelést kaptam otthon. Édesapám a józan paraszti becsületességet vallja, a kegyesség látszatát gyűlöli. Templomba jártunk, de a Bibliát nem ismertük. Ebben más az utam, mint a Krisztiáné: nekem a katolicizmus semmit nem adott lelkileg. Az egyetemi kollégiumban találkoztam egy hívő lánnyal, aki gitározott, keresztény énekeket énekelt. Ez újszerű, érdekes volt nekem. Egy alkalommal, minden különösebb bevezetés nélkül megkérdezte tőlem. „Tudod-e, hogy Jézus egyszer visszajön, és akkor neked is meg kell majd állnod Előtte?” Ez hihetetlen erővel ütött mellbe. Volt Bibliám, elővettem, és éjszaka a 119. zsoltárt kezdtem olvasni. Az a zsoltár végig arról szól, miképpen vágyódik az ember lelke Isten után. Ez van ott leírva minden lehetséges formában – nagyon nagy hatással volt rám. Intenzív lelki kapcsolat kezdődött akkor ezzel a lánnyal. Ő lett az én „tanítóm”. (Érdekes, hogy ebben a szektában mennyire másként csinálnak mindent, mint egy történelmi felekezetben. Ők sokáig csak személyes kapcsolatot tartanak fenn, később visznek csak be a közösségbe. Nálunk pedig az az első, hogy járj a közösségi alkalmakra, aztán a személye s törődés gyakran végleg elmarad.)

Mindketten ott voltunk tehát ebben a szektában. 1989 és 1992 között jártunk ide. Névről ismertük is egymást. Én sokat szolgáltam a táborok alkalmával a konyhán. Ez kemény szolgálat volt, mert a szervezéstől a bevásárláson, az ételek elkészítésén át a tálalásig minden az én gondom volt.

Krisztián: A közösségben nem létezett házasság előtti együttélés, sőt, együttjárás sem. Amikor a szobatársaim házasodni kezdtek, bennem is megszületett a vágy, hogy igazi társam legyen. Imádkoztam ezért, és Isten Katit láttatta meg velem. Algyőn egy táborban megszólítottam Katit: „Szeretném veled leélni az életem hátralevő részét.”

Kati: Azt válaszoltam: „Jó!” Aztán egész éjszaka nem tudtam aludni. Azon gondolkodtam, mi is történt. Rögtön bejelentettek minket, mint jegyespárt. Akkor kezdtünk megismerkedni, beszélgetni. Ez áprilisban történt. Három felhőtlen, boldog hónap következett az életünkben.

A következő nyáron bekövetkezett a gyülekezet szakadása és az összeomlás. Ekkor volt az államvizsgám az egyetemen. És ekkor jött az első rosszullét. Hányás, fáradtság... Lehet, hogy akkor ott még pihenéssel meg lehetett volna fogni -–de nem sikerült. Végül valami idegösszeomlás-félébe torkollott az egész. Később, amikor már orvoshoz is fordultunk vele (Gyulán a pszichiátrián is feküdtem), vegetatív neurózisnak írták le. Létezik ez a fogalom: ecclesiogen neurosis, amit vallási alapon szerezhet meg az ember, és van az ecclesiolagen neurosis, ami pedig kifejezetten a kisegyházakban szerezhető be. De az elnevezésen túl az életemhez nem sokat tudtak hozzátenni az orvosok. Igazság az, hogy meglepő módon nem is voltak túlságosan motiváltak ebben. Pedig ott voltam értelmes, egyetemet végzett fiatal nőként, lehetett beszélni velem... Nem tudtak segíteni. Persze sokáig nem is fordultunk orvoshoz, mert az nem számított igazi hívő megoldásnak. Különösen pszichiáterhez nem: egy nem hívő pszichiátertől könnyen megkapod a skizoid címkét, ha azt panaszolod, hogy nem szól hozzád az Úr. A helyzet pedig egyre mélyült. Semmire nem tudtam koncentrálni. elkezdtem tanítani, de mire egy diák a kérdésemre válaszolt volna, én már nem tudtam, milyen kérdést tettem fel. Gyötrődtünk, milyen bűn lehet a háttérben... Közben vádoltam is Istent. Én szolgálom őt, hogy lehet, hogy ilyesmit enged rám nehezedni?

Végül volt néhány dolog, ami segített. Az egyik ilyen segítség Édesanyám egyszerű mondata volt: „Kati, ez el fog múlni.”

Krisztián: Ez kemény dolog. Mindenhova vittem Katit. Még ördögöt is akartunk űzni. Bécsbe, a gyülekezetvezetőhöz is kimentünk. Csak oda nem vittem, ahol a segítség volt: haza. Mert a szekta annyira belénk nevelte, hogy a szülők potenciális ellenségek…

Kati: A másik segítségem Krisztián volt, aki ezt az egész utat hűségesen végigjárta velem. Pedig én már a jegygyűrűt is lehúztam. Nem tudtam, szeretem-e őt. Egy mélyen depressziós embernek ugyanis semmilyen érzései nincsenek. Azt gondoltam, ilyen állapotban nem köthetem össze az életemet vele. Nem gondolkodhatok házasságról, jövőről. Krisztián kitartott, de az út nehéz volt. Szétfolyt minden. Ültünk a térkép előtt és néztük, hova kellene menni… Krisztiánnak volt állásajánlata Kecskeméten, a református gimnáziumban és Békéscsabán is, végül Kecskeméten telepedtünk le.

Végül, sok nekilódulás és visszakozás után szeptemberben összeházasodtunk. Házasságunk legszörnyűbb napja volt az esküvő napja. Már megkezdődött a tanév, és egy hétvégén eljöttünk Békéscsabára, összeházasodtunk és hétfőn mentünk vissza tanítani. Csak polgári esküvő volt, hiszen akkor nem tartoztunk semmilyen gyülekezetbe. Adták rám a mennyasszonyi ruhát, és én úgy éreztem, valami maszkba bújtatnak. A fodrász dolgozott a frizurámon, és én nem tudtam, délután igent fogok-e mondani.

Aztán valahogy megvolt a házasságkötés. Ablonczy Margit lelkésznővel, aki a református gimiben vallástanárként Krisztián kollégája volt, addigra jó barátságba kerültünk. Krisztián addigra már sok dolgot elmondott neki: azt is, hogy egy szétszakadó gyülekezetből jövünk, s milyen kapcsolati válságban vagyunk. Ő mondta, hogy nem kell erőlködni: csak menjünk haza, kezdjük el élni a hétköznapokat, főzzek ebédet, vacsorát… Nagyon hálás voltam neki, hogy nem kell semmilyen kegyes erőfeszítést tennem.

Innentől kezdődött a gyógyulás. A tanári bibliaórákra kezdtünk járni, majd lassan beépültünk a gyülekezetbe, konfirmáltunk. Isten rendezése volt ez is: a felkészülés során alkalmunk nyílt újrarendezni az ismereteinket, gondolatainkat a hívő életről. Közben Krisztián osztályfőnökként a gimiben naponta istentiszteleti alkalmakra járhatott, reggeli áhítatokat tartott, lassan megfogant bennünk az egyházi esküvő, majd a gyerekek megkeresztelésének a vágya is.

KépAmikor Bálint megfogant, minden megváltozott. Sínre került az életünk. Ha előtte kísértett is a gondolat, hogy baj esetén majd kiszállok ebből az egészből, innentől fogva világosan láttam, hogy nem lehet. Soha semmilyen tünetem nem jelentkezett többé. Négy év elteltével Békéscsabára költöztünk, a szüleim mellé egy ikerházba, majd megépíthettük mostani családi házunkat, ahol négy gyermekünket neveljük, és őszinte vágyunk, hogy az otthonunk nyitott legyen mások előtt is.

A gyülekezethez eleinte változó aktivitással kapcsolódtunk. Komoly segítséget jelentett a lelki otthonra-találásban, beilleszkedésben Dr. Tóth János és családja, akik szintén nem sokkal korábban költöztek ide Kecskemétről. Ők voltak az első személyes kapocs a gyülekezethez, az első gyülekezeti csendeshétre is ők hívtak, vittek el bennünket. Ma már otthon érezzük magunkat, keressük a szolgálati helyünket benne…

 

Vissza                                                                                                                                                                               

 

 

 

 

 

 

A BIBLIA – SZENT NEKÜNK EZ AZ ÍRÁS ?

GYÜLEKEZETI CSENDESHÉT MÁTRAHÁZÁN

2008.július 28. – augusztus 2.

A Biblia évében is megrendezésre került immár hagyományos éves gyülekezeti csendeshetünk. Ezúttal természetesen a Biblia volt nem csak alapja, zsinórmértéke, de egyben központi témája is a héten elhangzott előadásoknak.

Festői környezetben, a Mátra üde zöldjében, tiszta levegőjében, a mátraházi református üdülőben lehettünk együtt. A kisgyermekes szülőket indulás előtt némi félelemmel töltötte el a bejelentés: az üdülő egy nagy-nagy erdőség közepette található és nincs körülkerítve – aki eltéved, bizony nehezen találjuk meg… A helyszínen azonban kiderült, hogy bár kerítés valóban nem őrzi a telket, mégis annak bölcs kialakítása olyan egyértelmű, biztonságos, mégis tágas teret enged a gyermekeknek és az ifjaknak, ami nem kísért elkószálásra. Biztonságban és kényelemben tölthettük ott napjainkat – s ez kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a kitűzött hármas cél: a test, a lélek és a szellem töltekezése, fölfrissülése megvalósulhasson.

A lelki táplálékot a reggeli áhítatok, az esti evangélizáció és imaközösség jelentette. Nehéz volna, nem is lehetséges itt néhány oldalban ezek lelki áldásait összefoglalni. Csak néhány gyöngyszemet szeretnék megosztani ízelítőül: Nagy Antal Mihályné Erzsike néni az első reggeli áhítatban elmondta, hogy a világ első ránézésre úgy tűnik, minden másra inkább kívánkozik, mint Isten Igéjére, de ez nem igaz! Mint a kiszáradt föld, olyan mohó szomjúsággal várnak az emberek valami megoldást. Várják az éltető vizet: az Isten fiainak a megjelenését. Mózes könyvéből az ún. „Kút-dalt”, mint alapigét felolvasva beszélt az élő víz fontosságáról. S feltette a megállító kérdést: van-e ma Isten népének vize? Ha nincs, tudja-e még, hova kell mennie érte? Azt az italt, ami a világ szomját oltaná, Isten a hívőknél tette le. A mi dolgunk, hogy megkínáljuk vele a világot. Hangzott a figyelmeztetés is: ha felhígítjuk Isten Igéjét, az nem lesz többé élő víz, hanem csak pocsolya. De hangzott a bátorítás is: mindegy hogy mivel (ami akkor ott éppen kéznél van – mint Mózesék a vezéri pálcával), de ahol ássák a kutat, oda Isten vizet ad. Ott áldás lesz és növekedés.

Másnap Nagy Antal Mihály tovább vitte ezt a gondolatot is: ahhoz, hogy vizünk legyen, nem elég kutakat ásni, hanem azokat időnként meg is kell tisztítani a felhalmozódó iszaptól. Isten akar áldani bennünket, de az áldásnak feltételei is vannak, s a legfontosabb feltétel az engedelmesség – amivel akkor is gondjaink vannak, ha tiszta szívből követni akarjuk az Urat. Helye van ezért a bűnbánatnak, az egyéni és a közösségi bűnbánatnak is. Az én egyéni életem nem teljesedhet ki a gyülekezet megáldása nélkül, a gyülekezetem élete nem teljesedhet ki minden gyülekezet megáldása nélkül, az pedig az egész Magyarországi Református Egyház, az pedig Isten egész népének a megáldása nélkül. Különösen a Biblia évében fontos (lett) volna, de talán még nem késő egy nagy, őszinte, közös bűnbánati istentiszteletet tartani.

Mindez egybecsengett Lelkészeink szolgálataival is. Szó volt a szívünkben uralkodó zűrzavarról, a beszéd tisztaságáról, a hétköznapokban megélt hit fontosságáról. Arról, hogy vannak hamis istentiszteletek, és az istentiszteletet el lehet rontani, még mielőtt az elkezdődött volna. S nem az idegenek rontják el, hanem a gyülekezet, ha a szívében, a cselekedeteiben, az ítéleteiben személyválogatás van. Nem a társadalmi, világi rangot kell tisztelnünk egymásban, hiszen Isten népe akkor működik egészségesen, ha a társadalmi különbségek a közösségen belül leomlanak. S ezt nem csak a gazdagok, a felülről jövők ronthatják meg, hanem a szegények, a kicsik, a nyomorultak is, ha ál- vagy hamisan megélt szerénységgel jönnek a gyülekezetbe. Isten előtt mindannyian bűnös, kegyelemre szorult, s jó reménység szerint kegyelembe fogadott gyermekek vagyunk.

KépA tematikus előadások sorát Dr. Nagy Antal Mihály sárospataki teológiai professzor nyitotta meg, mikor a Biblia történetiségéről és ihletettségéről beszélt.

Azt mondta: „úgy vagyunk ezzel a Biblia évével, mint Izrael népe a szent ládával, mikor a filiszteusokkal harcolt. Azt hitték, ha magukhoz veszik, győzni fognak. De a szent láda az ellenség martaléka lett. Mert nem mindegy, hogyan viszi a nép a szent ládát. Ma sem mindegy, hogyan mutatjuk fel a Szentírást. A Biblia tekintélyvesztésének az oka nem a világ, nem a marxizmus, hanem az egyház. Mert már a gyülekezetekben sem úgy tekintünk rá, hogy bármi van benne, bármit mond az Úr, megtesszük.”

Fontos tudnunk, hogy a Biblia azzal a minden kétséget kizáró igénnyel lép fel, hogy a történetei valóságosak, szó szerint igazak és megtörténtek. S ez nem elméleti kérdés, hanem fundamentum. Üdvösségünk és örök életünk reménységének alapja. A felhígítás, szelídítés, mely szerint nem az a fontos, hogy a Biblia történetei igazak-e, hanem hogy megtanuljunk azok szellemi üzenetéből erkölcsi tanulságokat levonni - nagyon szépen hangzó, de tarthatatlan álláspont. Hogyan lehetne példa előttem az, ami nem valóság, csak fikció?

A Biblia történetiségébe vetett hitet több dolog bombázta a történelem folyamán: az új kor gondolkodása, amely a racionalizmust hirdeti és tagad mindent, ami transzcendens, az evolúció-elmélet, amit eredeti formájában a darwinisták sem hisznek már, és a régészet, ami merész kijelentéseket tesz, miszerint nem találja a bibliai történetek leleteit. Pedig csak rossz rétegekben keresi azokat. Professzor úr több látványos példán keresztül szemléltette, hogy a megfelelő helyen keresett régészeti leletek miképpen támasztják alá a Bibliában egyébként is fellelhető történelmi tényeket. Ily módon történik az meg, hogy a tudomány nem marad ellensége a hitnek, sőt a Biblia és az új tudományos felfedezések együttes erővel teszik helyre, igazítják ki a tudomány korábbi tévedéseit.

A Biblia ihletettségéről szólva beszélt a verbális inspirációról, a látomásokról, s elhangzott egy fontos kijelentés: a szent könyvek összeválogatáskor, az ún. kanonizáció alkalmával „az egyház nem megalkotta, hanem felismerte a kánont.”

KépMásodik napon Dr. Nagy Antal Mihályné, Erzsike néni tartott szívhez szóló előadást a Bibliáról, mint lelki táplálékról és mint a lelkigondozás eszközéről. Bevezetőjében elmondta: azért van szükségünk lelki tápláltatásra, mert lelki emberek vagyunk a nem lelki világban. Benne élünk, de nem szabhatjuk hozzá magunkat, másféle tápláltatásra van tehát szükségünk a megmaradáshoz.

S még mielőtt bárki beleesne az ember „ízekre szedésének” a hibájába, hozzátette: a lelki tápláltatás a testnek is nagy hasznára van, általa egész valónk: testünk – lelkünk újra harmóniába kerül Istennel (mint ahogy a bűnnek, de a bűn megvallásának is megvannak a testi hatásai – ld. 32. zsoltár!)

A Biblia nem automatikusan válik lelki táplálékká, hanem Isten Szentlelke teszi azzá, Ő eleveníti meg a Szentírás betűit. Neki természetesen hatalma van arra is, hogy az ember keresését meg nem várva Igévé, mellbevágó üzenetté tegye a Biblia szavait akkor is, ha valaki csak kíváncsiságból vette kézbe azt. Az Írás életre táplál, megelevenít, bűnbánatra juttat, de bűnbocsánatot is hirdet. Vezetést ad az életünk kérdéseiben, s ráébreszti az embert a küldetésére. Ugyanakkor az Ige erő és hatalom is: nem csak útmutatást ad, hanem erőt is annak a járásához. Ugyanaz a hatalom, amivel Jézus egykor szertejárt és tanított, most is jelen van, ugyanez az erő árad a Szentlélek által.

A lelkigondozásról szólva elmondta Erzsike néni, hogy általában nem az erőtlenekkel, a gyengékkel van baj, hiszen ők keresik és elfogadják a testvéri szót. Sokkal nagyobb hiányosságaink vannak az intés terén. Pedig ha Isten számon kéri rajtunk az eltévedteket, nem vághatjuk oda, mint Káin: „Hát őrizője vagyok én a testvéremnek?” Mert a válasz így hangzik. Igen, az vagy. Ahhoz, hogy jól lelki-gondozzunk másokat, fontos, hogy ismerjük az Igét, hiszen a lelkigondozás nem más, mint helyén mondott ige. De a lelkigondozáshoz ismerni kell az embert is, ehhez pedig nyitott szemmel kell járni, és gyorsnak lenni a hallásra (hallgatni is sokféleképpen lehet!), és késedelmesnek a szólásra és a haragra. Aki haragra gerjed, mikor valaki őszintén bűnt vall előtte, az nem alkalmas arra, hogy neki bűnt valljanak. Jézus ismerte az embert.  A samáriai asszonynál távolról indított, és lassú lépésekben vezette a beszélgetést a lényeges kérdésekig, Nikodémust viszont, aki tiszteletköröket akar futni, leállította, és azonnal a lényegre tért, Zákeust, a szeretetre éhes, megvetett embert szeretettel szólította meg – ÉS MINDHÁROMNÁL CÉLBA ÉRT!!! Nincsenek tehát „módszerek” a lelkigondozásban.

Az előadást követő fórum alatt Erzsike néni gyors és lényegretörő család- és házassággondozó szolgálatot is tartott – napokig hallgattuk volna még!

KépKövetkező előadónk Pap Ferenc nagykőrösi lelkipásztor, budapesti teológiai tanár volt, aki az Ó- és Újszövetség kapcsolatáról beszélt. Lendületes, történelmi tényeket felvonultató előadásában áttekintette Isten népének az ó- és újszövetségi koron átívelő történetét, a kegy esség fejlődését. Hangsúlyozta, hogy istentiszteleti alkalmainkon sokkal hosszabban, sokkal többet kellene a Bibliából felolvasnunk, hiszen az Igének ereje van, a közösségi igeolvasásnak pedig egészen más légköre, mint az otthoni, egyéni csendességnek.

Igei példák sokaságával szemléltette, hogy az Ószövetség előremutat az Újszövetségre, utóbbi könyvei pedig a régi próféciák beteljesedéséről beszélnek. A Jelenések könyvével kapcsolatban elmondta: nem szabad ezt a könyvet kronológiai leírásnak tekintve arra használni, hogy nyomon kövessük: hol tart ma a próféciák beteljesedése, mi következik most. A Biblia utolsó könyve sokkal inkább egy „kódolt szöveg”, a kereszténységnek egy intim szférája, ami azért is adatott, hogy a kívül valók ne értsék. Hozzátette: nem baj az, ha minden missziói lendülete mellé ez a bensőségesség, ez az intimitás is adatik Isten mai népének, az egyháznak.

KépNegyedik előadóként újra régi ismerőst, Békefy Lajos lelkipásztort, újságírót köszönthettük az előadói pulpitus mögött, ő a Heidelbergi Káté fontosságáról tartott előadást. Bevezetőjében kiemelte: a hitet Isten Lelke ébreszti, de a hitünk tartalmát lehet tanítani, s a protestantizmus addig lehet életformáló erő, amíg meg tudja fogalmazni hitvallását. Ezt szolgálja a káté. A történeti áttekintésen túl hangsúlyozta: a református embernek három könyv mindig a kezében kell legyen: a Biblia, az Énekeskönyv és a Káté, mely egyszerre analitikus és szintetikus, azaz elemző és összegző írás. Nem csak ismeretre tanít, hanem lelkigondozás is – ily módon felolvasása és átgondolása a közösségi lelkigondozás eszköze. „Együtt van benne Luther bensőségessége, Melanthon világossága, Zwingli egyszerűsége és Kálvin Istenért égő szíve.”

A humoros, lendületes előadás végén szívmelengető és hálaadásra okot adó volt a megjegyzése: „ebben a gyülekezetben jó szolgálni, mert a tekintetek, az arcok beszéltetik az embert. JÓ DOLOG MEGSZEGNI KÖZTETEK A SZÓNAK DRÁGA KENYERÉT!”

Isten áldja meg mindazokat, akik megszegték, megszegik közöttünk „a szónak drága kenyerét”! Magunknak pedig azt kívánom, hogy ezt a nem ember-munkálta adottságunkat megőrízhessük, megmaradjunk és növekedjünk benne, hogy jó legyen hirdetni közöttünk Isten Igéjét, mert befogadjuk és követni kívánjuk azt.

Hiszem, hogy ez a csendeshét is erre indított, ebben erősített minket.

Vissza                                                                                                                                                                               

 

 

 

 

Az oroszlán nyomában

A Narnia-tábor és előzményei

(Az ifjúság a mátraházi gyülekezeti csendeshéten)

KépA gyülekezeti csendeshéten Birkás Dani és én szerveztünk programot az ifis csoportnak. A csoport hat lányból és hat fiúból állt, akiket 3x4 fős csapatokra osztottunk (zöld, piros és kék csapat ). A keddtől péntekig tartó foglalkozások tulajdonképpen a csapatok közötti pontgyűjtő versenyre alapultak.

Két fontos tényező segített hozzá az alapkoncepció kialakításához: Dani egyszer rendezett egy rendkívül szellemes és izgalmas vetélkedős partit, melyen a gyerekeim is részt vehettek. Gondoltam, ha társulunk egy nagyobb szabású „vetélkedőre”, sziporkázó ötletekben nem lesz hiány, a fiatalok nem fognak unatkozni. Sőt, Dani abban is segített tisztábban látnom, mik azok, amire „nem vevők” a fiatalok.

A másik a téma: hogyan lehetne elmesélni a gyerekeknek, amit Jézus tett értük? – A kérdést C.S. Lewis is feltette, s válaszaként megszülettek Narnia krónikái. A Narnia-tábor célja se több, mint végigélni - olvasni a gyerekekkel Lucy, Susan, Edmund és Peter történetét, miközben Aslan áldozata és feltámadása, a gonosszal való küzdelme a példázat erejével hat. De hogyan is lehetne néhány nap alatt izgalmas módon feldolgozni egy regényt? Ebben Miklya Luzsányi Mónika „Tábori feladat- és ötlettár”-a volt a segítségünkre, bár a végén a mi kész programunk már alig hasonlított ehhez.

Megvolt hát a témánk és az ötletgyárosunk: készítsünk elő egy olyan csendesheti programot az ifis korosztálynak, melyben nem hagyjuk őket egy percig sem unatkozni, hanem megmozgatjuk őket délelőtt két-három órán át, de délutánra és estére is adunk feladatokat a csapatoknak.

A regényt elejétől a végéig feldolgozták a gyerekek a következő módon: minden foglalkozáson megkapott mindhárom csapat négy fejezetet a könyvből, mely ből mindenki egyet alaposan átolvasott, kijegyzetelt, majd a csapat közösen megbeszélte a legfontosabb történéseket. Ezután valamilyen „visszakérdezés” következett kvíz, szellemi árverés, vagy activity formájában.

Néhány példa a további izgalmas feladatok közül: „Keresd a prófétát”-játék. Három gyülekezeti tagunkat titokban felkértük, hogy legyenek narniai próféták, akiket úgy kellett megtalálni az egyik szünetben, hogy egy prófécia töredékét idézve („Jóra fordul minden rossz…”) kellett minden felnőttet megszólítani, és aki folytatni tudta a szöveget, ő volt az egyik rejtőzködő próféta. A prófécia Aslan (a Megváltó) visszajövetelére utal.

„Hódpapa kedvence”: a történetben sok étkezés szerepel. Mivel a második turnusban ebédeltünk, mindig beiktattunk az aznapi témához kapcsolódó „evős” programpontot. A „Hódpapa kedvence” feladatban mindhárom csapat kapott hatféle gyümölcsöt és mindenféle konyhai kelléket, melyek segítségével adott időn belül minél finomabb és főleg szebb gyümölcssaláta-kompozíciót kellett összeállítani. A kész műveket a konyhai dolgozókból álló zsűri értékelte.

Szintén független szakértő zsűri értékelte a csapatok által készített Narnia-térképeket, zászlókat, címereket, csapatindulókat. A verseny végig kiélezett volt, a csapattagokat szoros együttműködésre, egymás tálentumainak kiaknázására, egymás bíztatására, tiszteletére tanította. Hálás vagyok érte, hogy szemtanúja lehettem a formálódásuknak, örömeiknek, élvezhettem őszinteségüket.

Az együttműködésre felkért felnőttek kivétel nélkül örömmel segítettek minket a munkában. Köszönetet mondok feleségemnek, Katinak és barátomnak, Daninak, akik több héten át részt vettek az előkészítésben, a tábor alatt pedig reggel 6-tól éjfélig fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy minden jól sikerüljön. Az ő nevükben is köszönöm a próféták, a zsűritagok, a kézművességben segítők és a gyerekek szüleinek lelkesítő támogatását.     

Vissza 

 (Tovább a második Narnia-táborhoz) 

 Tar Krisztián

 

 

 

 

  

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!”

A gyermekmunka a csendeshéten

KépMikor végiggondoltam az elmúlt hét eseményeit a mátraházi csendeshétről, ez az ige jutott eszembe. Olyan környezetbe érkeztünk, ahol a gyermekek az igei tanításon, az együttmunkálkodáson, a játékokon keresztül valóságosan megérezhették Jézus ölelő szeretetét. Amíg a szülők a reggeli áhítaton voltak, a kisgyermekek /ez évben már huszonegyen!/ a Biblia egy nagyszerű fejezetével, Eszter könyvével ismerkedtek. Öröm volt látni érdeklődő és kíváncsi tekintetüket. Az első két napon a Márta Tiszteletes asszony vezette foglalkozáson megismerték a szereplőket, a történelmi környezetet, élettörténetüket. Megláthatták, hogy a Bibliában leírt történetek valóságosak és igazak. A kulcsfogalom ez volt: „az Isten által elgondolt út”. Megismerkedtek az aranymondással, amit a hét végére nagyszerűen meg is tanultak:

„Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” /Ézs. 55. 9./

KépMárta néni olyan vágyat ébresztett a piciny lelkekben, hogy alig várták a következő alkalmakat. Szinte egymás szavába vágva mondták el a már megismert részeket. A nagyobbaknak már véleményük is volt a szereplőkről. Próbálták beleképzelni magukat Mordokaj (a nagybácsi), Hámán (a gonosz udvaronc), vagy Eszter szerepébe (aki korán elveszítette szüleit, de királynő lett - s a királynői szerepet a lányok izgatottan vállalták). Megismerhették, hogy Eszter királynői feladata milyen nagy bátorságot kívánt meg, s ezekben a kihívásokban csak imádkozással, böjtöléssel, közösséggel, Isten segítségével lehetett megállni.

A történeten keresztül megtapasztalhatták, Isten miként viszi véghez terveit. Isten tetszése szerinti élettel (engedelmességgel, rá figyeléssel, imádsággal) – megerősít, bátorságot ad, békességet szerez, és mások számára áldássá tesz bennünket. Csudálatos volt a kerekedő szemeket, a mosolygós és néha aggódó arcokat látni.

Ezután, míg a felnőttek a délelőtti előadáson vettek részt, Krivikné Erdei Anna néni és Futóné Kriszti néni vezetésével gyönyörű alkotó munka jött létre. Voltak, akiknek folytatódott a kézműves foglalkozás: nemezelés, batikolás. Voltak, akik most ismerkedtek meg e mesterségekkel. Olyan lelkesedéssel végezték a nem könnyű és kitartást igénylő munkálkodást, hogy ez az ott dolgozókat is magával ragadta. Kíváncsi, elismerő figyelésük és a gyermekeik bekapcsolódása igazi szeretetteljes , családias légkört teremtett. Maga a környezet is „védőburok” volt, de az egymásra figyelés növelte azt a megnyugtató érzést, hogy gyermekeink biztonságban lehettek.

Dr. Illés Károlyné  Ani néni olyan kedves figurát készített mindenféle fogások alkalmazásával, ami gyermekkorom dédelgetett babájára emlékeztetett. Gyönyörű nemez süvegek, nemez labdák, nemez karkötők, batikolt pólók , szőtt babák, zsinórok készültek.

Anna néni, Kriszti néni, Ani néni a foglalkozásokon keresztül nagyszerűen adták át a szeretetet, türelmességet, kitartást. Isten mindent átfogó gondoskodásával mindenki képes valamit elvégezni. A záró „Ki, mit, tud?” alkalmával  gyönyörködve láthattuk a kiállított munkákat.

Azzal búcsúztunk: Újra kezdhetnénk!!—ez egyben felhívás is (nem csak gyerekek számára): FOLYTASSUK a mindennapokban!!!!

 

Hagyomány immár, hogy csendesheteink utolsó együtt töltött estéjén mindenki bemutathatja tudását, művészetét, tehetségét a „Ki mit tud?” – on. Az idei produkciók egyik gyöngyszemeként szeretnénk Dr. Tóth János zseniális műsorvezetőnk bevezető versét közzétenni, mely egyben rövid összefoglalást is ad a hét gazdag élményeiről:

 

Dr. Tóth jános: Bevezető a KI MIT TUD ? műsorhoz

Nem is volt hiábavaló a lírikus biztatás, nagyszerű előadásokat hallhattunk énekekben, hangszeres zenében, versben és prózában, a legkisebbek, az ifjúság és a felnőttek lelkes és színvonalas szereplésével. Ismét Dr. Tóth János helyszínen ihletett versét szeretnénk a Gyülekezetnek bemutatni:

 

Dr. Tóth János: A Biblia

S hogy Isten szava mennyire meggazdagít, mindannyian tanúsíthatjuk, akik ott voltunk. A Ki mit tud utolsó „műsorszámaként” megtartott jótékonysági képaukción lelki és anyagi értelemben is megtapasztalhattuk ezt. Béres Ildikó szintén a helyszínen ihletett és elkészült két festményét árvereztük, s az így befolyt összeget a gyülekezeti gyermekmunka céljaira ajánlotta fel. Meghatottan láttuk, hogy a ház Gondnokasszonyának gyermekei minden zsebpénzüket felajánlották a licit során – a képeket végül nagyobb összegért más vette meg – de hisszük, a gyermekek is, mi is ennél sokkal többel gazdagodtunk. Isten áldása legyen az adakozókon!

 

Vissza                                                                                                                                                                             

 Béres Ildikó

 

 

 

  

KÖNYVAJÁNLÓ

Marti Miklós: „ …Mert nagyobb az, aki bennetek van… „

A szekták tanításai a Biblia tükrében

 

KépEz alkalommal rendhagyó módon saját kiadványunkat szeretnénk a Testvérek figyelmébe ajánlani. Gyülekezetünkben a közelmúltban a csütörtöki istentiszteleteken (a káté- és hitvallás-magyarázatos istentiszteletek hagyományát megszakítva, de azokkal együtt református ön- és egyházismeretünk erősítését célozva) hangzott el egy nyolc igehirdetésből álló sorozat, melyeken korunk legfontosabb tévtanításaival, szektáival ismerkedhettünk meg. Ezeknek az igehirdetéseknek az anyaga hangkazettán, CD-n, és könyv formájában is megrendelhető a Lelkészi Hivatalban vagy az Élővíz szerkesztőségénél.  

A kiadványok árai csak az elkészítés költségét tartalmazzák: 

Kazetta (4 db 90 perces):           1000 Ft,

CD (MP-3 formátum):                 300 Ft,

Könyv:                                          1000 Ft.         

 

Vissza 

Szabó Andrea

 

 

INTERNET-FIGYELŐ

Szemezgetések az MRE honlapjáról 4.

(http://reformatus.hu/)

A Mátraházán megrendezett Gyülekezeti Csendeshéten újra találkozhattunk Dr. Békefy Lajossal, aki a Biblia és a Heidelbergi Káté viszonyáról tartott tartalmas előadást. Széles látókörrel rendelkezik a világ eseményeiről, történéseiről, hiszen feleségével naponta 72 külföldi internetes sajtóorgánumot szemléznek, és fordítják az egyházat és az embert leginkább érintő cikkeket, írásokat. Ezeket a fordításokat az említett honlapon a „NAGYVILÁG” című rovatban találhatjuk .

Ízelítőül egy hír: 6. koreai világmissziói konferencia

(Wheaton) - 80 országból mintegy 5 000 résztvevője volt annak a missziói világkonferenciának, ami lelkészeket, misszionáriusokat és speciális feladatokkal rendelkező világiakat egyesít a nagy feladatra. Ebben az évben a fő előadásokat Lorean Cunningham ifjúsági lelkész, R. Bonnke lelkész, az Összes Nemzet Keresztyénei mozgalomtól és Dr. R. Winter, az USA Világmisszói Központjától tartotta. A záró istentiszteleti, illetve evangélizációs szolgálatot Joon Won Kang lelkész, a mozgalom elnöke látta el. A koreai missziók 20 év óta nőtték ki magukat, ami számokkal ezt jelenti:: 18 ezer misszionáriust küldtek ki 168 országba. A július 28 - augusztus 1. között tartott konferencia célul tűzte ki, hogy 2030-ig 100 ezer misszionáriust küld ki a nagyvilágba. A mozgalomnak 20 évvel ezelőtt Billy Graham evangélizációi adták az első lelki impulzusokat. (christianpost.usa, 2008-08-04 - dr. Békefy-Röhrig Klaudia)

Egyszerre két hónapra visszamenően lehet a fordításokat olvasni, de az utolsó írás után az „ARCHIVUM”-ra kattintva egészen 2005. január 7-ig bezárólag megtalálhatóak a világsajtóból kiemelt cikkek.

Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a rovatot, ahol végre nem csak a világban zajló zűrzavarról és véres eseményekről szóló hírekhez lehet hozzájutni, hanem két elkötelezett, tálentumait a köz javára kamatoztató, kivételes ember jóvoltából építő és örvendetes hírekhez is. Isten áldja meg Őket és adjon erőt munkájukhoz!           

 Vissza                                                                                                                                                                              

Futó Zsolt

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.