Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

halaadassal-aldozz-istennek.jpg

Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL

FELÚJÍTÁSI MUNKÁK GYÜLEKEZETÜNKBEN

A KÁLVINIZMUS TÖRTÉNELEM-
FORMÁLÓ ERŐ

INTERNET-FIGYELŐ

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Ige üzenete

„Hálaadással áldozz Istennek!” /Zsolt. 50.14./

Elgondolkoztató, hogy miért is járunk az Ige útján. Ahányan vagyunk, annyiféle választ tudnánk adni és nem is gondoljuk, hogy válaszadásunkat mi minden meghatározza. Sokan tudják - főleg, akiknek harcolni kell ez ellen,- hogy istenképünket mélyen meghatározza apaképünk.

Van, aki félelemből engedelmeskedik, a csapások elkerülése miatt imádkozik. És úgy gondolkodik, ezzel kell bizonyságot tennie mások előtt is: „Vigyázz mert megver az Isten!” Aztán jön a betegség, szegénység, társtalanság és mindenféle nyomorúság… meg a végítélet. Közben csodálkozik, hogy nem térnek meg a gyerekek, unokák, szomszédok, mert ilyen Istenre nekik nincs szükségük. Pedig igazat szól, mindnyájunknak meg kell állni az Isten ítélőszéke előtt,  de ez az igazság egyik oldala csupán.

A gyermekeivel üzletet kötő apa képét sokan viszik istenkapcsolatukba is. Az „adok, hogy adj” elve: Ha jól viselkedem, ha adakozom, ha imádkozom, kérem az anyagi és lelki áldásokat, mert az nekem jár, kifizettem… És jön a hatalmas törés, Istenben való csalódás: Ő nem üzletel velünk, mert sokszor a bűnösöknek jól megy sora, a kegyeseknek pedig vannak nyomorúságaik. Pl. Jób.

De van érdek nélkül szerető apa is, és a Mennyei Atyánk az, aki visszafogadja az eltévelyedőket, a tagadókat a Megváló Krisztusért, még akkor is, ha a többieknek ez nincs az ínyére. Az ilyen Atyát hála illeti meg és azért keressük az ő akaratát. Az Isten előtt való kedves életre való törekvés menet közben bennünket is formál. Lemondás a bosszúállás jogáról, ami jó és hasznos – még testi értelemben is - Reá hagyatkozó életben nevel. Mivel Krisztus a közbenjárónk az Atyánál, az Ő áldozata által, ezért születik meg minden keresztyén ember szívében a háládatosság. Amikor megtapasztaljuk, átéljük, hogy a mi mennyei Atyánk megbocsát, átöleli megtérő gyermekét, akkor a túláradó örömünkben mindent másképpen érzékelünk. Másképpen látjuk a világot, a családunkat, a szeretteinket, a gyülekezetünket és az egész világot – talán reményteljesebben: Istennek még én sem vagyok lehetetlen eset, akkor azokon is könyörülhet, akik számomra reménytelen esetek!

Ezért hálás a keresztyén ember, mert Istent akarja dicsőíteni egész életével és nem félelemből vagy számításból teszi a jót, hanem, hogy másokat is megnyerjen a Krisztusnak. A templomba sem a kötelességtudat hajtja, hanem szent kíváncsisággal jön, most miként épít Atyám és most mire használ. Életünknek ezen gyümölcsei biztosítanak arról, hogy jó úton járunk. Amen

Marti Miklós lelkipásztor

 

Vissza

 

 

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL
Lipták Lajos és felesége Emike

 

liptak-lajos-es-felesege.jpg

Bizonyságtételt hallgatni mindig jó.

Én azonban ezek között is különösen szeretem a keresztyén házaspárok bizonyságtételeit. Mint emberi sorsok, nagyon érdekesek ezek. Ahhoz ugyanis, hogy valaki keresztyén házasságban élhessen, két nagy találkozásra van szükség: találkozásra Istennel és találkozásra a társsal – s mindkét kapcsolatban teljes elkötelezettségre kell jutni ahhoz, hogy működjön.

Ezek a rátalálások, elköteleződések minden házaspár életében másként: más sorrendben és más utakon jönnek létre – ezért olyan csodálatosak ezek a beszámolók.

 

Mi már házasságban éltünk, amikor a hit dolgaival komolyabban foglalkozni kezdtünk – meséli Emike. – Mindketten református családból származunk, s vannak is gyermekkori egyházi élményeink. A mi családunk Mezőgyánban, Lajoséké Nagy-bánhegyesen rendszeresen járt templomba. Én anyai nagymamámtól tanultam imádkozni is. A középiskola négy éve azonban már kimaradt hitéleti szempontból, s csak később, amikor dolgozni kezdtem, akkor kezdtem ismét bekapcsolódni a gyülekezetbe.

Azt azonban mindig tudtam, éreztem valahogy, hogy Isten védi, vezeti az életemet. A sikeres érettségi vizsgáért is Néki adtam hálát. S így utólag visszagondolva is mindenhol látom az Ő keze nyomát az életünkön.

Mivel akkoriban még sem Lajos, sem én nem tudtuk kérdezni az Urat a dolgaink felől, nyilván a házasság kérdését sem úgy harcoltuk meg imádságban, ahogyan azt ma tennénk egy ilyen horderejű kérdésben. Ő azonban elénk jött szeretetével és egymás mellé vezetett minket. Lajossal munkatársak voltunk, vagy legalábbis ugyanannál a cégnél: a Gabona Vállalatnál dolgoztunk, és egyszer egy munkatársi kiránduláson vettünk részt Pécsett. Már a vonaton is egymás mellé kerültünk, aztán a vacsoraasztalnál is. Nem voltak különösebb terveink egymással, sőt mindkettőnknek egészen másfajta tervei voltak. Végül Lajos mégis engem kért fel táncolni… Azóta „együtt táncolunk.”

1970-ben kötöttünk házasságot és az azt követő évben költöztünk Békéscsabára. Akkor sem volt még különösebben erős kötődésünk az egyházhoz, de már voltak jó barátaink, akik oda jártak. Amikor egy rokon befogadása vagy be nem fogadása kapcsán kisebb konfliktus állt elő a családunkban, akkor nem a szüleimhez fordultam tanácsért, hanem egy asszonyhoz, aki hívő ember volt, az egyik presbiter felesége. Sokat beszélgettünk – aztán a konfliktus is megoldódott és az én gyülekezeti kapcsolataim is megerősödtek. Elkezdtem rendszeresen templomba járni. Lajos hűségesen elvitt engem az alkalmakra és értem jött a végén, de két éven át ő maga sohasem vett részt rajtuk.

Nem szült ez újabb konfliktusokat?

Nem, ellenkezőleg – veszi át a szót Lajos – Az a testvérnő, akit a feleségem említett,  nem csak beszélgetett vele, hanem kazettákkal is ellátta. Az ország különböző helyein

elhangzott igehirdetések hangfelvételeivel. Nem tudom, ez volt-e a célja, de ezeket a kazettákat én is meghallgattam. Egyre inkább úgy éreztem, hogy ha több különböző lelkész ugyanúgy prédikál, akkor hitelt érdemel a beszédük. Egy igehirdetés különösen mélyen érintett. A kulcsmondatára a mai napig emlékszem: „Itt a kezem, Uram!” Ekkor ültem be először a templomba. Isten kezdett munkálkodni bennem, a Biblia is egyre inkább megnyílt előttem. Volt bennem éhség az Ige iránt. És Emivel együtt én is megláthattam, hogy Isten vezette az életemet akkor is, amikor én ezt még nem tudtam kérni Tőle.

Vannak csodák, áldások, amelyeket még megtérésekor sem lát át az ember, mert csak visszatekintve lehet felismerni őket.  Két éves voltam, amikor a családomat a Felvidékről kitelepítették. Akkor ez nagyon nehéz volt a szüleimnek, most viszont már látom, hogy ez is egy tervezett, áldásos lépése volt az életemnek. Később tévészerelő, majd tanár akartam lenni, Isten azonban lezárta ezeket az utakat. Egy tanárom irányított Orosházára, takarmánygazdálkodási szakra. Jobban is jártam így, látva az ország mai helyzetét.

Azt is gondolom azonban, hogy amikor az ember megtér, egy kicsit megváltozik a helyzet. Az öntudatlanul kapott áldások mellé belépnek azok az áldások, amelyeket Isten engedelmességhez köt. Az ilyen áldások annak az útnak mentén vannak elhelyezve, amelyet Ő kijelölt számunkra. Ha azon járunk, találkozunk velük.

Az elmúlt húsz esztendő alatt csodálatos áldásokat éltünk meg így a munkában, a családban, a szolgálatainkban, az anyagiak terén is. Közös életünk során legalább háromszor kezdtünk újra a nulláról mindent – és megtanultuk, hogy mindenünk, amink van, Istentől van. Most a gyermekeink érdekében anyagi javainkat megint „nullára tettük” – nem csak azért, hogy konkrétan, fizikai értelemben segíthessünk rajtuk, hanem azért is, hogy lássák: Istenben meg lehet bízni ezen a téren is. Hitbeli dolgokban mi nem kaphattunk segítséget, útmutatást a szüleinktől – a gyermekeinknek annál inkább szeretnénk megadni ezt.

Említetted a szolgálatot. Hosszasan, ha jól tudom, tizenhárom éven át gondnoka voltál a gyülekezetnek, majd lemondtál erről a tisztről. Hogyan gondolsz erre vissza?

Igen. Szabó Géza nagytiszteletű úr szolgálata idején egy évig, és Csaholczi nagytiszteletű úr mellett is még tizenkét évig gondnok voltam. Géza bácsi beszélt rá, hogy fogadjam el a jelöltséget. Én szabadkoztam, mondván, hogy nagyon fiatal vagyok még és nem is békéscsabai származású, nem volt valami kiterjedt kapcsolatrendszerem… Ő azonban azzal érvelt, hogy feleségemmel együtt jelen vagyunk a gyülekezetben és ő ilyen embert szeretne. A gyülekezetre bíztam hát a döntést és ők megválasztottak. Onnantól, amit kaptam Istentől bölcsességet, azzal igyekeztem szolgálni.

Nagy építkezések is voltak a szolgálatom ideje alatt, például a templom felújítása. Gondnokként azonban nekem mindig fontos volt, hogy az anyagi építkezésen túl a lelki építkezés is haladjon. Én hiszem, hogy áldás volt azokon az éveken, és sok dolog megmaradt a gyülekezetben abból, amit létrehoztunk, vagy ami a szolgálatunk révén létrejött.

Végül mégis megváltál ettől a pozíciótól…


Van az az énekünk, ami így kezdődik: „Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed!...” Az embernek fontos betöltenie a küldetését – de bizonyos küldetések egy időszakra szólnak és aztán más küldetés lép a helyükbe. Úgy látom, nekem most az a küldetésem, hogy az evangéliumot hirdessem és a környezetemben élők számára áldás legyek. Ez egyrészt a legszűkebb családomat: a gyermekeimet, unokáimat jelenti – most ők igényelnek több energiát, odaszánást. De jelenti ez a szomszédainkat is és minden embert, akivel találko-

zunk. És jelenti persze a gyülekezetet is – csak már nem „pozícióból” szolgálom a közösséget.

Jól érzitek tehát magatokat gyülekezeti tagként ott, ahol egykor gondnokként szolgáltatok? (Hiszen ez mindig közös szolgálat.)

Persze, és függetlenül attól, hogy nevesített pozícióm jelenleg nincs a gyülekezetben, akár anyagilag, akár munkával, lelkiekkel és imádsággal támogatjuk is. És a gondolataink valahol mindig ott járnak a gyülekezet dolgai körül.

Nekem sem az üdvösségemhez, sem az emberi jó közérzetemhez nem szükséges az, hogy gondnoka, vagy mondjuk ötven évig presbitere legyek a gyülekezetemnek. Fontos az, hogy a lelkek épüljenek. És látom is, hogy épülnek a lelkek. Mert tiszta Igét hallunk. És lelki házzá épül a gyülekezet.

Azt is látom, hogy jó kezekbe került a gondnoki szolgálat.

Nagyon szeretjük a csütörtöki kátémagyarázatos istentiszteleteket, és a keddi bibliaórákon is mindig hallunk valami olyat a testvérektől, ami nekünk nem jutott volna eszünkbe.

A napokban vonattal jöttünk hazafelé egy családi alkalomról, és a vonaton olyan nagy éhség támadt bennünk a gyülekezet felé. Volt olyan is, hogy vasárnap máshol kellett helyt állnunk, máshol vettünk részt istentiszteleten, és kicsit szomorúan, vágyakozva gondoltunk haza. Azt éreztük: ez itt nem a „mi aklunk”, ezek nem az otthoni hangok.

Nagyon szeretjük ezt a gyülekezetet…                                            

 Dr. Szabó Andrea

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A NYÁRON ELVÉGZETT FELÚJÍTÁSI MUNKÁK GYÜLEKEZETÜNKBEN

barkacsolas.jpg

Bizonyára senkinek nem kerülte el a figyelmét, hogy a nyári hónapok során komoly felújítási munkák történtek gyülekezetünkben. Balogh László gondnok urat kértük, hogy adjon egy rövid összefoglalást ezekről a munkákról.

A nyári hónapokban két nagyobb munkafolyamatot végeztünk el, ezúton is köszönjük az adakozók jókedvét, akik adományaikkal támogatták ezeket a munkákat.

Megtörtént a gyülekezeti terem részleges felújítása, ennek keretében a teljes elektromos vezetékrendszer cseréje, a gázkonvektorok és ezek vezetékeinek cseréje és az ehhez kapcsolódó kőműves munkák, valamint egy teljes belső festés. (Ahogyan majd az anyagi fedezet engedi, a továbbiakban folytatni szeretnénk a felújítást: tervben van a lámpatestek cseréje, az ablakok hőszigetelése és egyéb kisebb belső átalakítások.)

Elvégeztük az egyházfi-lakás esedékessé vált felújítását is: résvágásos falszigetelést, az ehhez kapcsolódó, előre nem látható, de igen komoly kőműves munkákat, a teljes elektromos hálózat cseréjét, három ajtó kicserélését, a fűtésrendszer tisztítását és átvizsgálását, hideg- és melegburkolatok készítését, szobafestést, mázolást.

Évente két alkalommal, tavasszal és ősszel a presbitérium tagjaival egy-egy szombati napot (ahogyan egyik presbitertársunk elnevezte: Kálvinista Szombatot) töltünk együtt a templom és templomkert körüli munkák elvégzésével. Idén az őszi közös munkálkodásunk szeptember 15-én volt, amikor védőfestékkel vontuk be az új udvari fajátékokat, lefestettük az újonnan elkészült hátsó bejárati kaput, az épület-felújítási munkák után romeltakarítást és tereprendezést végeztünk, az összegyűjtött hulladék faanyagot pedig tüzelőnek vágtuk fel. A jó hangulatú Kálvinista Szombatot a Tiszteletes Asszony által készített babgulyás közös elfogyasztásával zártuk.                                                                                                                                

Balogh László

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

A KÁLVINIZMUS TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ ERŐ

2007-okt-kalvinizmus.jpg

A kálvinizmus az egész emberi életet átfogta, és új alapokon szervezte meg. Rányomta a maga történelemformáló bélyegét a nemzetek politikai életére éppúgy, mint közgazdaságára és szellemi művelődésére. Mindezeken a területeken érvényesítette azt az alaptételét, hogy az ember, mint Isten dicsőségének eszköze, egész életében Isten színe előtt áll és az Ő törvényeit feltétlen engedelmességgel szolgálni tartozik.

Politikailag ebből először is az következett, hogy alapjában véve minden ember teljesen egyenlő, őket sem kasztok, sem osztályok, sem hagyományos előjogok alapján megkülönböztetni nem lehet. 

2007-okt-bethlen.jpg

A kálvinizmus lényegében hordozza a demokráciát, ahol tisztán érvényesül az egyenlőség, a testvériség és a szabadság szelleme. Semmi sincs azonban távolabb a kálvinizmustól, mint a demagógia. Nem a nép a jog forrása, hanem az élő Isten. Isten nem kortesekkel kormányozza a világot, hanem erkölcsi törvényekkel, melyeket az ő kiválasztottjai által képviseltet. Isten kiválasztja a maga eszközeit, és őket szellemi és erkölcsi erőkkel megáldva reájuk bízza, hogy akaratának kiváltságos szolgái legyenek. Ez a második nagy gondolat. Ebből következik, hogy ha a hagyományos felsőség Isten útjáról letérve árulóvá válik, mindig akad valaki, aki félretolja Isten ügyének elárulóját, és maga vegye át a szolgálatot: Stuart Károlyokkal szemben mindig akadtak Cromwellek, a Habsburg Ferdinándokkal szemben Bethlen Gáborok.

Harmadszor következik az, hogy valamely népnek a nemzeti élete a maga külső és belső berendezettségében: nyelve, területe, jogfejlődése, alkotmánya, történelmi egyénisége és szellemi arculata nem reáragadt dolgok összessége, hanem az örök isteni rend érvényesülése. Isten a népeket nemzetekké teremtette. A nemzeti lét tehát nemcsak állapot, hanem Istentől rendelt feladat.

Negyedszer – talán ez a legérdekesebb – következik a kálvinizmusból a felsőségi jogkör minimalizálása. A kálvinizmustól távol áll az állam mindenhatóságának képzete. Kálvin – Luthertől eltérően – hangoztatja az istentelen vagy bálványozó és zsarnok fejedelemmel szemben az alattvalóknak – de sohasem az egyéneknek, hanem a „magistrats inferieurs”-nek, vagyis a rendi képviseletnek – alkotmányos ellenállási jogát.

Ha végigtekintjük a kálvinizmus történetét, úgy találjuk, hogy különböző súllyal és tisztasággal, de ezek az alapgondolatok minden kálvinista nemzet történetében érvényesültek, sőt egyik-másik kálvinista nép életében e négy alapelv valamelyike klasszikus tisztasággal valósult meg.

Anglia politikai fejlődésében a kálvinizmusnak az a vonása érvényesült különösen, amely a katolikus királyság abszolutizmusában Isten törvényének megcsúfolását látta. Vulkanikus forradalmak között irtott ki ebből a királyságból minden istenellenes elemet; abszolutizmust és pogányságot, hogy a királyt Isten népének első szolgájává tegye. E harcokban kialakult az angol nemzet szabadságfogalma, etikai ereje és nemzeti öntudata – s ezzel együtt világhatalma is. Az igazi kálvinista uralkodó mintaképe Cromwell Olivér. A trónon is ugyanaz volt, mint falusi kúriáján: Isten embere, aki alázattal áll Isten színe elé, de mint akaratának képviselője habozás nélkül gázol át minden akadályon.

Németalföldet, Hollandiát a kálvinizmus másik alapgondolata tartotta meg, miszerint Isten a nép nemzeti mivoltában a maga világtörvényét jelenti ki. Ebből származott a németalföldi (holland) szabadságharcok heroizmusa. Ugyanannak a hatalomnak, a Habsburg dinasztiának nyomására a lutheránus Ausztria teljesen katolikussá vált, míg a kálvinista Németalföld megtartotta hitét, kivívta szabadságát és a XVII. századra Európa egyik stabil, vezető nagyhatalmává vált. Itt bontakozott ki először és legteljesebben a kálvinizmus hatása: a politikában a szabadság és demokratikusság, a nemzetgazdaság- ban a munka értékké válása révén a polgári osztály vagyonosodása, a kultúrában a magas szintű népoktatás.

2007-okt-puritanok.jpg

Észak-Amerikában a kálvinizmus egészen új világot, új kultúrát teremtett. A hitük miatt elüldözött puritánok Amerika őserdeibe vonultak és megkezdték a rettentő harcot az őserdő termőfölddé alakításáért. A munka Istentől rendelt volta alapgondolata lett az amerikai kultúrának és társadalmi berendezkedésnek. Jogfejlődésük nem egyéb, mint a munka tisztaságának, szentségének és eredményességének biztosítása.

Ahol pedig kiűzték a kálvinizmus szellemét, mint például Franciaországban, szomorú végzetet zúdítottak a nemzetre. Franciaország történetében a tragikus vétség a hugenották kiirtása volt. Azóta sorsa ennek az országnak, hogy vad végletek szomorú tusájában emésztődjék fel. A jakobinusok rémuralmát és Napóleon abszolutizmusát alig tíz év választja el.

 

2007-okt-hugenottak.jpg

 

Magyarországon hatalmas gondolat zendül ki a református énekírók lelkéből. Ez pedig azt mondja, hogy Isten kegyelmébe fogadta a magyar népet, és e nemzet életében is a maga dicsőségét akarja megvalósítani. Tehát a nemzetnek a maga egészében szentté kell válnia, ha élni akar és szabad, boldog, nagy nemzet akar maradni. Amennyiben pedig letér az Isten rendelte útról, nyomorúság, szenvedés, fogság és szétszóratás vár rá. Protestáns papok, népies énekek révén ez a gondolat átment a magyarság lelkébe, és a mohácsi vész után következő hatalmas nemzeti sorscsapások - mintegy Isten pecsétjeként - igazolták is ezt a gondolatot. - 

2007-okt-erdely.jpg

De a kálvinizmus nem csak egy gondolatot adott a magyarságnak, hanem egy darab történelmet is. A kálvinista Erdély volt kerete és fenntartója nemzeti szabadságunknak, éppen a legnehezebb századokban. Bocskai István erdélyi fejedelem által kötött győztes bécsi béke volt az az alkotás, amely az újkori Magyarország nemzeti politikájának alapjait századokra megszabta.

Miután a kálvinizmus az egész emberi életet a maga egységes vallás-erkölcsi alapgondolata alá helyezte, szükségképpen határozott programot adott a nemzetgazdaság területén is. Az anyagi javakban is Isten eszközét látta, kimondotta, hogy minden munka Isten törvénye szerint való, csak az a fő, hogy mi legyünk úrrá a vagyon felett és ne a va-gyon mifelettünk. Második alapgondolata, hogy a munka, mint minden érték forrása, nem kényszer vagy privát buzgóság, hanem mindenkire nézve egyetemes életparancs, Istentől kirótt, szent kötelesség. Ezzel az egyének teljesítőképességét és összességében a produk-tivitást hihetetlen mértékig emelte. Viszont a fogyasztást a minimumra redukálta azáltal, hogy minden fényűzést és élvezetet vaskézzel büntetett. Az ily módon előállított tőkével az újkori kapitalizmus alapját vetette meg. Kálvin érdeme volt az, hogy a tőkében felfedezte Isten dicsőségének eszközét. Ugyanis a tőke produktivitása új meg új munkaalkalmakat teremt, és ezer meg ezer embernek ad kenyeret, tehát az általános jólétet munkálja, és a koldulás néprontó átkától szabadít meg. (Kálvin állami pénzen szövő- és óra-gyárakat állított fel.) Ezzel komoly szociális problémák oldódtak meg. A kálvinista tala-jon a szociális mozgalom hívatott vezérei éppen az egyház leghűbb tagjai, sőt papjai közül kerültek ki.

Kálvin világtörténeti jelentősége tehát nem csak abban áll, hogy az evangéliumi re-formációt ő építette ki a keresztyénség bibliailag legtisztább és legkövetkezetesebb val-lási, teológiai gondolatrendszerévé, hanem abban is, hogy ezt a rendszert a mindennapi élet gyakorlati kérdéseire is alkalmazni tudta – az egyéni életvezetés kérdésétől az egyház- és gyülekezetszervezés reformján át a nemzeti lét, a rendi képviselet, a nemzetgazdaság új erkölcsi alapjainak megteremtéséig.                                              

Kovács Sándor

Vissza

 

 

 

 

INTERNET-FIGYELŐ

Szemezgetések a Parókia; a református portálról

(http://www.parokia.hu/)

 

szabo-imre-ref-lelkipasztor.jpg

A korábban is elérhető Publikációk rovatban — ahol számos neves szerző írásait olvashatjuk — újdonságot találunk: a Hangoskönyvet. Elsőként elérhető Szabó Imre; A Jó hír című evangélizációs kötete, melyet a szerző tolmácsolásában hallgathatunk meg.

 Kötete előszavában így ír a szerző:

„Igehirdetői szolgálatomat azzal kezdtem, hogy missziói lelkészként evangélizációs körútra indultam a Dunamelléki Református Egyházkerület gyülekezeteibe. Kaptam egy vasúti bérletjegyet, s oda mentem, ahova akartam, illetve ahova hívtak. Elég sok helyre hívtak, később gyülekezeti lelkészségem alatt, majd nyugdíjas éveimben is. Általában egyhetes igehirdetési sorozatokat tartottam. Több alkalommal ugyanarról az igéről ugyanazt az üzenetet mondottam el, de mindig megújított változatban. Legtöbbször a János 3, 16-ról, a "Biblia szívéről" szolgáltam. Arra kaptam indíttatást, hogy ezeknek a szolgálatoknak a vázlatait egybegyűjtsem, egybeszerkesszem, s úgy formáljam át, hogy az elhangzott élő szó nyomtatásban is üzenetté válhasson Isten Szentlelke által.”

Magam is részese lehettem Szabó Imre egyik evangelizációs szolgálatának Budapesten a Budahegyvidéki Református Gyülekezetben. Akkor megtapasztalhattam magával ragadó bizonyságtételét és felejthetetlen igehirdetését, ezért is ajánlom mindenki figyelmébe ezt a lehetőséget.                                                                                                                        

Futó Zsolt

Vissza