Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2007. március

2007.03.04

 

100-eves-a-gyulekezet.jpg

Az Ige üzenete

gyülekezetünk lekipásztorai

100 éves a békéscsabai református egyházközség

HÁLAADÁS

CENTENÁRIUMI ÜNNEPSÉGSOROZAT

A református egyház és a szabadságharcok

Könyvajánló

EGYHÁZMEGYÉNK ÉLETÉBŐL

 

 

 

Az Ige üzenete

 

 „Mindeddig megsegített minket az Úr 

                                                                               /I.Sám.7.12,b   /

 

Ha valameddig eljutunk, mérleget vonunk. Mire mentem, mi sikerült és mi nem. Igy tesz Sámuel is, aki visszatekint. Voltak nagy kudarcok; elveszítették a szövetség ládáját, a filiszteusok bálványimádó befolyását nyögték és szellemileg is pusztultak. Kilátástalan helyzetükben egy valami segített; Isten utáni vágyakozás. Nem győzelmet, hatalmat vagy aranyat kívántak, hanem az Úr után sóhajtoztak. De nem álltak itt meg, hanem figyeltek Isten emberére és üzenetére:

1.      Ki kell dobni az idegen isteneket.

Vannak dolgok, amikben nem lehet megalkudni. Ha a kétlelkűség megmarad a hitben és hiányzik az elkötelezettség, akkor ott sok áldás és nagy szabadítás nem várható. Amíg az értéksemlegesség maszlagján rágódik egy nép és elhiszi, hogy egymást kizáró dolgok: Dágón és Jahve, ellenség gyűlölete és a felebaráti szeretet, homoszexualitás és házasság, gyerekpornó és egészséges fejlődés vagy hazugság és közbizalom összeegyeztethető és egyformán lehet értékes, addig nem kell csodálkozni, hogy Isten nem tesz semmit a szabadulás érdekében. Először takarítani kell!

2.      Ragaszkodni kell szívből az Úrhoz!

A teljes bizalmat nem lehet megspórolni és csak a teljes odaszántsággal kerül helyre az értékrend is. Isten szava lesz a legfontosabb és csak ennek tükrében lehet hallgatni a család hangjára és teljesíteni a barátok elvárásait. Az Úrhoz ragaszkodó egész valóját a Teremtőnek adja. Így azután vannak eredmények: szabadulás és csodák. Ezekre tekint vissza Sámuel. Vallja, hogy az Úr és nem a vak végzet vagy a szerencse segítette idáig, de azt is tudja, Isten támogatása nem magától érthetődik: mindeddig segített. Isten támogatását el is lehet játszani.

            A száz éves gyülekezetben mi is így emlékezünk és adunk hálát, sőt követ is szeretnénk emelni, ami emlékeztet a múltra és bíztat a jövőre nézve, hogy hűséggel várhatjuk Isten megtartó erejét életünkben. A kövön újkori gyülekezetünk első beiktatott lelkészének szeretnénk emléket állítani, hogy rátekintve soha ne felejtsük el; Békéscsabán a református élet nem velünk kezdődött és reménykedjünk, nem is velünk fejeződik be.

Imádkozzunk!

Szentháromság Isten! Köszönjük az előttünk járók áldozatvállalását és hűségét, kérünk ajándékozz meg hiteles bizonyságtevő élettel és az utánunk jövőkben is munkáld a hitet! Amen

Marti Miklós

Vissza

 

Gyülekezetünk lelkipásztorai

Most – centenáriumunk kezdetén – kivételesen visszafelé tekintünk. A száz évvel ezelőtt (1907. február 17-én) önálló református anyaegyházzá nyilvánított gyülekeze-tünkben, a jelenlegi vezetőnk, Marti Miklós Nándor beiktatását megelőzően, négy korábbi vezető lelkipásztor szolgált, akik az elmúlt száz év rendkívül viszontagsá-gos körülményei között is képesek voltak megalapozni, felépíteni, fejleszteni, egyéni érdekeiket félretéve védelmezni, megtartani, szépíteni, és – elsősorban – az egyházközösség javára és Isten dicsőségére folyamatosan működtetni ezt a reájuk bízott kincset. Fontos ezért, hogy úgy tekintsük őket, mint közénk tartozó, feladataink végrehajtásához példát mutató testvéreinket. Természetesen ők sem voltak kizárólag önmagukra utalva. Családjuk, a presbitérium, gondnokok, beosztott-, vagy segédlelkészek, vendég igehirdetők, hitoktatók, kántorok, egyházfiak, a környékbeli és távolabbi református közösségek, önzetlen pártolók (nagyon sokszor más felekezethez tartozók is), egyházi elöljárók, szimpatizáló világi tisztségviselők – mind, mint Isten gondviselésének megtestesítői – segítették munkájukat. E segítő sereg teljes felsorolása lehetetlen volna, mozgósításuk viszont vitathatatlanul négyük érdeme.

koppanyi-gyula-id.jpg

Id. Koppányi Gyula 1881-ben, egy Torontál vármegyei községben született. Hódmezővásárhelyen érettségizett, teológiai tanulmányait Debrecenben végezte. Szentesen segédlelkészként szolgált, majd 1908. február 23-án meg-választották az új anyaegyház első lelkészévé. Páratlan és példaértékű előkészítő és szervező munkájának köszön-hetően 1912-ben elkészült a templom és a lelkészlak.  Nem lehetett maradéktalan az öröm. Jött a nemzetünket (és benne egyházunkat) sújtó csapások sorozata: az első világháború, a kommün, majd Trianon. Az ezt követő csodálatos konszolidáció az egyházközösséget is erősítet-te. Első lelkészünkre számos egyházi és világi tisztséget bíztak. Áldott élete a II. világháború alatt, 1944. augusztus 5-én ért véget.  Három gyermeke közül Éva lánya teológiai akadémiát végzett, évtizeden át volt hitoktató városunk iskoláiban, Irma tanítónő lett, fia – Gyula – legtöbb vonatkozásban apja örökébe lépett.

koppanyi-gyula-ifj.jpg

Ifj. Koppányi Gyula 1914-ben Békéscsabán született, az Evangélikus Rudolf Főgimnáziumban érettségizett, lel-készi oklevelét 1937-ben Debrecenben kapta, majd Ko-lozsváron vallástanári képesítést is szerzett. Több békés megyei és csongrádi megbízatása mellett már 1938-tól Csabán is tanított, 1941-ben pedig ide hívták második se-gédlelkésznek. Apja halálakor a gyülekezet és a presbité-rium egyhangúlag megbízta a közösség vezetésével. Hiva-talosan 1945. május 27-én iktatták be. Szolgálatát egy po-rig alázott országban, a tisztességtelenség országos politi-kává emelkedése idején, nyílt vallásüldözés közepette kellett végeznie. Meggyőződéssel védte egyházunk javait és szolgálatait. Ez a gerinces magatartás felbőszítette az akkori pártapparátust, akik a kommunista rendszert kiszolgáló egyházi vezetőkkel lelkészcsere formájában Tiszanagyfalura helyeztették át 1956 márciusában. Ott szolgált 1976-ban Nyíregyházán bekövetkezett haláláig.

szabo-geza.jpg

Szabó Géza 1920-ban született Gégényben. Négy éves volt, mikor édesapja, 11, mikor édesanyja is meghalt. Az árvákat (hatan voltak testvérek) rokonok nevelték. Ő a kisvárdai Bessenyei György Reálgimnáziumban érettsé-gizett, majd a debreceni egyetem Hittudományi Karán 1945-ben kapott végbizonyítványt. Nagyhalászban és Ti-szaeszláron volt segédlelkész, mígnem 1947. decemberé-ben iktatták be Tiszanagyfaluban, mint megválasztott lelkipásztort. 1956. márciusában lelkészcsere folytán ke-rült városunkba. Ez is, a feszült politikai légkör, a forra-dalom, az azt követő megtorlás, és csak lassan enyhülő egyházellenesség nehezítette dolgát, így szinte csoda, hogy a mezőmegyeri imaház, egy templomrenoválás, és a templom mögött épült új imaház (az 1977 májusában leégett Dózsa György úti gyü-lekezeti ház pótlására) munkássága alatt mégis létrejöhetett. 1989. június 30-án vo-nult nyugdíjba, röviddel utána 1990. február 17-én(!) hunyt el. Munkájában legfon-tosabb támasza felesége volt, született Gönczi Erzsébet, aki akkoriban kántori,  hitoktatói tevékenységet is végzett. Ő ma is megbecsült tagja gyülekezetünknek.

csaholczi-laszlo.jpg

Csaholczi László Nyírbátorban született 1959-ben. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, utána a Teológiai Akadémia következett. 1982-ben vette feleségül évfolyamtársát, Kádár Mariannát. Mindketten 1983-ban kapták a lelkészi oklevelet. 1984-től már együtt szolgáltak Békésszentandrás-Szarva-son. 1989. augusztusában került a békéscsabai gyülekezet élére, felesége beosztott lelkész lett. Elődeiknél lényege-sen szerencsésebb politikai és gazdasági környezetben szolgálhattak. Megvalósult a templom fűtésének korsze-rűsítése, a templom teljes renoválása, az orgona teljes fel-újítása, valamint az ablaküvegek művészi színes üvegké-pekre cserélése. Szolgálatuk ideje alatt a gyülekezeti élet felpezsdült, a kulturális és missziói programok megsza-porodtak.

Csaholcziné Kádár Mariann, aki már 1988-tól egyházmegyei ének-zeneügyi előadó volt, újraszervezte és vezette a gyülekezet énekkarát, mely számos szép sikert ért el. 2000-ben adta át a karnagyi pálcát Hajtman Ildikónak. 2005 végétől az Óbudai Református gyülekezet lett új szolgálati helyük.

csaholczi-tiszteletes-es-felesege.jpg 

 

„Adok nekik szívem szerint való pásztorokat”

                                                                           /Jer.13.5./

 

/Dr. Kürthy Csaba presbiter/

Vissza

 

 

 

 

 

 

100 éves
a békéscsabai református egyházközség

 

Részlet a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 1907. február 21. számából:
A békéscsabai református egyház megalakulása.

100-eves-a-gyulekezet.jpg 

Jelentőségteljes napjuk volt vasárnapon a békéscsabai református híveknek.   Ekkor vált ugyanis valóra az a törekvés, amely évek óta szorgalommal s nagy kitartással buzgolkodott azon, hogy a békéscsabai református hiveknek egyházuk legyen. A mozgalom keletkezésének részleteit ismerik már olvasóink. Sok lelkes ember sikeres munkálkodását jutalmazta meg a vasárnapi ünnep, akik mind egyforma kitartással és fáradhatatlansággal működnek évek óta a szent cél érdekében.

   A vasárnapi egyházalakuló közgyűlésre  F u t ó  Zoltán szentesi református lelkészt és S z a- b ó  Emil egyházmegyei főjegyzőt küldte ki az egyházmegye. Az alakuló közgyűlést megelőzően istentisztelet volt a Rudolf-főgimnázium tornatermében, amelyet ez alkalommal zsufolásig megtöltött a közönség. Istentisztelet után  M e g y e r i  Imre árvaszéki ülnök ismertette a mai ülés fontosságát, majd  F u t ó  Zoltán és  S z a b ó  Emil tértek rá az egyházzá alakulás nagy erkölcsi értékére. Beszédeiknek nyomán a több száz fő-re tehető közönség egyhangú lelkesedéssel mondta ki azt, hogy a csabai evangelikus református egyházat megalakítják.

   E határozatnak hivatalos konstatálását az egyházi tisztikar megválasztása követte. A választás közfelkiáltással történt s a vármegye legujabb egyházának a következők lettek elöljárói:   Főgondnok : B o g á r  Dániel ; gondnok és pénztárnok : M e g y e r i  Imre árvaszéki ülnök ; ellenőr : O f f r a  Gergely birósági kezelő ; jegyző: K e l e m e n  László községi irnok.

   Presbiterek : Lőrinczy László gyógyszerész, Haraszti Sándor földbirtokos, Debreczeny Lajos szolgabiró, Szabó László kir. aljárásbiró, Domokos István kir. aljárásbiró, Mees Balogh Sándor birósági kezelő, Dus Béla postatiszt, Izsó Lajos postatiszt, Sebesi Imre községi irnok, Koncz Sándor dohánybeváltó tiszt, Könyves Kálmán, Osváth István, Papp Sándor, Portörő Lajos, Szabó Sándor, Kelemen János iparosok.   F u t ó  Zoltán intézett még egy-két buzditó szót az egybegyültekhez, akik a protestánsok hires harci éneke után szétoszoltak.

100. zsoltár

Hálaadó zsoltár

Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!

Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az Övéi vagyunk: az Ő népe és legelőjének nyája.

Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel!
Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre

 

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

HÁLAADÁS

 

„A mi hálaadásunk, ami e templomajtón belül énekben és imádságban hangzik, egybecsendül a száz évvel ezelőttiek hitvallásával. Ugyanarra a hitre épül, ugyanaz az öröm élteti: az Úr az Isten. Isten az egyetlen Úr. Ő alkotott minket, az Övéi vagyunk.

A hitvallásban a teremtő hithez szorosan kapcsolódik a kiválasztás-hit. Ő választott ki. A zsoltáros tudja, hogy a gyülekezet nem volna gyülekezet, ha csak bo-lyongó és tévelygő nyáj lenne, ha nem ismerné fel, hogy Isten az Úr. Az egyik fordítás így adja vissza: „Ő alkotott minket, nem mi magunk.” Nem mi magunk! S eb-ből következik, hogy a gyülekezet, az egyház – mert a jelenlevő egyház mindig a gyülekezet – Isten tulajdona. Más kifejezéssel (milyen szép!) az Ő népe, legelőjé-nek nyája.

Nagy- és dédapáink, csabai eleink hogy gondolkodtak erről? „Mi most itt na-gyot alkotunk, egyházat hozunk létre”? Nem! Ő alkotott minket, az Övéi vagyunk. Vagy még inkább a Heidelbergi Kátéval vallották:

Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szent Lelke és Igéje által az igaz hit egységében magának egy ki-választott gyülekezetet gyűjt egybe; azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok, és az is maradok.”

Ezért van meg ez a gyülekezet ma is, mert így jött létre. Mert így hívta létre Isten, így alkotta meg Isten, és a hívásnak engedelmeskedtek akkori eleink.

Legyen hála Istennek értük!”

(Részlet Nagy László ünnepi igehirdetéséből

Elhangzott a 2007. február 18-i hálaadó istentiszteleten)

Vissza

 

 

 

 

 

CENTENÁRIUMI ÜNNEPSÉGSOROZAT

 

A centenárium évében februártól következő év áprilisáig terjedő ünnepségsorozat-tal (a gyülekezeti teremben szervezett kiállításokkal, igei és kulturális rendezvé-nyekkel, közösségi programokkal) szeretnénk megemlékezni gyülekezetünk anya-egyházközséggé alakulásának 100. évfordulójáról.

Ennek az ünnepségsorozatnak nyitóalkalma volt a február 18-i ünnepi istentiszte-let, melyen Nagy László, a Tiszántúli Egyházkerület főjegyzője hirdetett igét. Ezen az istentiszteleten részesült a keresztség sákramentumában az a hat fiatal testvé-rünk is, akik egy héttel később, böjtfő vasárnapján konfirmációi fogadalmat is tettek.

Márciusi centenáriumi alkalmak:

Márc. 11.        Dr. Illés Károlyné iparművész egyházi és népi textíliáiból és Futóné Tóth Krisztina mézeskalácsaiból készült -kiállítás meg-nyitója a gyülekezeti teremben

                   A megnyitón énekkel szolgál Pribojszki Luca népdalénekes

Márc. 25.        Cs. Szabó István előadása a gyülekezet történetéről

a Szomor házaspár komolyzenei szolgálatával, ezt követően szeretetvendégség

 

Vissza

 

 

 

 

 

 

1848. március 15.

A református egyház és a szabadságharcok

  

kokarda.jpg

„Minden nagy emberben van valami gyermeki vakmerőség: nem számolnak a lehetőséggel, s képesek a lehetetlenséget végrehajtani” – írta Ravasz László, és gondolatát 1848. március 15. történései sokszorosan igazolják. Mert azon az esős, otthonmarasztó napon nemcsak Petőfi, Irányi, Vasvári, Jókai, az ifjak csapata volt vakmerő, hanem a pesti nép is. A lehetetlent kísértették, mert kihirdették a szabadság 12 pontos diktátumát; bátrak voltak, mert Petőfi forradalmi zsoltárát ezrek éljenezték, a helytartótanács szorításával mit sem törődve, és nem számoltak a holnappal, a megtorlással, mentek Budára kiszabadítani Táncsicsot. „Ünnep van a hazában” – írta Tompa Mihály az 1848-as sorsfordító napokban, a szabadság, az új élet első óráiban.

   Az 1948-49-es forradalom és szabadságharc története ma már a magyar nemzeti mitológia meghatározó jelentőségű fejezete. Mítosz ez, hiszen tele van csillogó és drámai eseményekkel, félelem- és gáncsnélküli hősökkel és hűséges szolgákkal, míg a másik oldalon cselszövőkkel és árulókkal, esküszegőkkel és banditákkal.

   1848-49 szerves része a magyar nemzet sok évszázados függetlenségi harcának, melyben tevékenyen vettek részt református őseink. A magyar kálvinizmus szinte kezdettől megtelt nemzeti, politikai és kulturális tartalommal. „Kulturális kálvinizmus” eredménye mindaz, amit ma klasszikus magyar nemzeti kultúrának tekintünk. Mindez a református kollégiumok - Debrecen, Patak, Pápa, Enyed – kohóiban, a hódoltsági református mezővárosok parasztpolgári önkormányzatában és az erdélyi református fejedelemség klasszikus magyar társadalmában kristályosodott ki, máig ható erővel. A „politikai kálvinizmus” is kezdettől határozott körvonalakkal jelentkezett és a magyar függetlenségi törekvések ettől fogva elválaszthatatlanok a református felekezettől. A katolikus II. Rákóczi Ferenc írja emlékirataiban, hogy „az egész kuruc sereg – alig tizedrészét kivéve – kálvinista volt…. hasonló volt a helyzet a tábori papság tekintetében is.”

   Nem véletlen, hogy kritikus időszakban, 1849. január 2-tól Kossuth Lajos a Hon-védelmi Bizottmány és az Országgyűlés székhelyét az ellenség előrenyomulása miatt Debrecenbe teszi át. Mintegy 5 hónapig a „kálvinista Róma” volt az ország, a szabadságharc fővárosa. A református egyház intézményei, a Kollégium, a Nagy-templom a forradalom rendelkezésére álltak. Az egyház pedig a maga eszközeivel, lelkészeinek igehirdetéseiből megérthető állásfoglalásával bíztatta híveit a szabadság megvédésére. A szent tavasz fényes diadalainak feltételeit Debrecenben terem-tette meg Kossuth a Honvédelmi Bizottmány és a sok áldozatot vállaló civisváros. A Bem vezette erdélyi hadsereg és a Görgey által irányított főhadsereg győzelmes csaták sorozatai után kiűzte az idegen seregeket az országból. 1849. április 14-én Debrecenben kimondták a Habsburg ház trónfosztását és az ország függetlenségét. Hiába volt azonban a sok siker, az orosz katonai segítség végül a szabadságharc bukásához vezetett, de hatalmas szellemi, erkölcsi ereje tovább hatott, amelynek komoly szerepe volt az 1867-es kiegyezés létrejöttében.

   Kálvinista elődeink példája számunkra is erőt és hitet adhat, hogy a legnehezebb és kilátástalannak tűnő helyzetekben is képviseljük a függetlenség, a szabadság, az igazság eszméit.

/Kovács Sándor presbiter/

Vissza

 

 

 

 

Könyvajánló

 

2007-marc-konyvajanlo.jpg

Gyökössy Endre: ÉLETÁPOLÁS

 

 „Ezt a könyvemet lelkésztársaimnak ajánlom és mindenkinek, akire családját vagy akár egyetlen embert bízott az Isten, mert akkor lelkigondozó is kell, hogy le-gyen.” Ezekkel a sorokkal kezdi Gyökössy Endre egyik legismertebb ún. pasz­to­rál­pszi­cho­ló­gi­a­i könyvét.

Két ember kapcsolatának négy szólama van. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a házasság megbetegszik. A teljes, négyszólamú házasságot a könyv „Szeretet? Az mi?” c. fejezete alapján így lehetne ábrázolni:

szexus (testi szeretet):           Szeretlek, mert enyém vagy.

erósz (érzelmi szeretet):        Szeretlek, mert ilyen vagy.

filia (baráti szeretet):             Szeretlek, mert társam vagy.

agapé (hitbeli szeretet):         Szeretlek, mert szeretlek.

„A keresztény család mint a nemzet építőköve” c. fejezetben a különböző magyar-országi családmodelleket (nagycsalád, kiscsalád, nyitott házasság) hasonlítja össze, majd erre a megállapításra jut: "Boldogok azok a házasságok, ahol el tudják viselni (szenvedni) egyMÁST szeretetben. Tehát a másik házasfél másságát. Sőt megbe-csülik azt. Értékelik és saját személyiségük gazdagodási lehetőségének tekintik. Ha van boldog házasság: ez az."

Gyökössy Endre "Kézfogás a magasból" c. sorozatának kötetei – reményeink szerint – jövő hónaptól ismét kaphatóak lesznek a gyülekezeti iratterjesztésben.

                                                                                             (T.K.)

Vissza

 

 

 

 

EGYHÁZMEGYÉNK ÉLETÉBŐL

Csaknem teljesen megtelt az igényesen felújított, patinás gyomai református templom 2007.február 24-én 11 órakor, ahol ünnepi istentisztelet és egyházme-gyei közgyűlés keretében került beikta-tásra nagytiszteletű Sipos Tas Töhötöm gyomai lelkipásztor a Békés Református Egyházmegye esperesi tisztébe. Az istentiszteleten Dr. Bölcskei Gusztáv, a Ti-szántúli Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. Az új esperes székfoglaló beszédének és programjának alapigéje az Ez.3.17. volt:

„Embernek fia! Őrállóul adtalak én téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben!”

Isten gazdag áldását kérjük egyházmegyénk vezetőjének életére.

 

Vissza