Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2007. június

 

keresztelo-1.jpg

Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:

Zsíros Andrásné – Nusi néni

A KÁLVINIZMUS KULTÚRTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE

FELHÍVÁS

DIAKÓNIAI KONFERENCIA NAGYKŐRÖSÖN

KONFIRMÁCIÓ

CENTENÁRIUMI ALKALMAK

KÖNYVAJÁNLÓ

INTERNET - FIGYELŐ

 

 

 

 

 

 

Az Ige üzenete

. „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…” /Mt 28,19/

            Szentháromság. Szó, amely nincs benne a Bibliában, mégis az bizonyságot tesz róla. A pünkösd utáni első vasárnap pedig erre emlékeztet, ezt ünnepeljük vagy csak ünnepelnénk?…

            Sokszor nem tudunk e fogalommal mit kezdeni, főleg, ha fölkészültnek látszó szektás agitátorok ennek ellenkezőjéről akarnak meggyőzni. Maga a tan is az egyházatyák válasza volt Arius (280-336) Jézus istenségét tagadó tévelygésére és nem egy papi találmány, mint ahogy azt vádként oly sokszor elmondják. De a legfontosabb kérdés az, hogy a bibliaolvasó reformátusnak szüksége van-e erre és mit veszít nélküle?

            Szentírást olvasva az Isten-kérdéssel szembesülünk háromszorosan:

Ki az, aki kijelenti nekem itt magát?

Isten, de nem állhatunk meg itt, hiszen az ő létezésének elismerése még nem jelent élő hitet: „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek” Jak.2,19 A démoni lelkek hite még nem üdvözítő hit, több kell ennél! A tökéletes Isten tökéletes embert kíván és mivel mi bizony nem vagyunk azok, ezért önmagunkban semmi jóra nem számíthatunk…. Sokan megelégednek ennyivel, de ez még ez elveszettség és a félelem állapota, hacsak meg nem kérdezzük: hogyan jelenti ki magát?

Az Igében, legérthetőbben a testté lett Igében: Jézusban. Az Ő személye biztosíték arra, hogy szeret az Isten annyira, hogy nem gyönyörködik a bűnös ember halálában. De aki tagadja a Fiú istenségét, akkor nem szabad hinnie sem benne, mert embert imádni bálványimádás. De akkor miért mondják Pálék a filippi börtönőrnek: ”Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!” Apcsel 16,30 Jézus istensége megkérdőjelezhetetlen a bibliai tanítás szerint. De a mennybemenetele után meg kell kérdezni: Mit csinál ma? Hogyan munkálkodik?

Lelke által elhív és üdvösségre szentel és Isten lelke az ő népén kívül is munkálkodik. A bűneset óta megromlott értelmű ember nem képes önerejéből az Isten megismerésére és ezért csak a Szentlélek kijelentései alapján tud tájékozódni. Megtéréskor ez a Lélek szül újjá bennünket és a Szentlélek által kerülünk kapcsolatba az Atyával és a Fiúval.

Akkor három istent imádunk? Nem, lényegében egyet aki három személyben jelentette ki magát, mint ahogy a H2O is nem csak víz, de pára és jég formájában is ismert. S ha Őneki ez volt kedves, hogy így jelentse ki magát az Igében, hát hitben ragadjuk meg Őt! Amen

Marti Miklós lelkipásztor

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:

Zsíros Andrásné – Nusi néni

 

 

 
zsiros-andrasne.jpg „Öregen is gyümölcsöző…” – Cseri Kálmán egyik könyvé-nek a címe dobolt az agyamban mindvégig, amíg Nusi néni-vel lakásában beszélgettünk. Régi bibliaórás ismeretség kap-csol össze bennünket. Várt rám - ez nem csak az asztalon illa-tozó, ínycsiklandozó süteményekből derült ki. Az asztalon a sütemények mellett papírköteg: több kilogrammnyi versgyűjteményének aktuálisan rendezgetett példányai. Mellette citera, eljátssza rajta kedvenc húsvéti énekemet („Győzelmet vettél” – így még nem hallottam!) Aztán átül a harmóniumhoz és felcsendülnek az „Áldjad én lelkem…” kezdetű dicséret jól ismert sorai. Közben szaval és mesél. Minden versét kívülről tudja, és még vagy száz másikat. A klasszikusokat… Nem is értem, hogyan győzi energiával.

Nusi néni is azok közé az emberek közé tartozik, akiket valószínűleg mindenki ismer gyülekezetünkben. Ünnepi alkalmakkor, gyülekezetünk jelesebb eseményeinél sokszor hallhattuk már átélt, lelkes szavalatait.

Először élettörténetéről kérdeztem.

Álmosdon, Nagyvárad mellett születtem, öt testvér közül a harmadikként. Édesapám határőrparancsnokként szolgált ott.  Ő nagyon meghatározó egyéniség volt az életemben. Édesanyámmal együtt hitben éltek, így neveltek bennünket is. A katonái is jártak temp-lomba, nyilván egy részük csak engedelmességből, de Édesapám nevelte, tanítgatta is őket. Emlékszem, egyszer kártyázáson kapta a kiskatonáit a templomban az orgona mö-gött – mi gyerekek féltünk, hogyan fog reagálni. Persze, számon kérte, de nem bántotta őket, elmondta nekik, hogy nem kényszerűség a templomba járás (alternatívaként föl is kínálta arra az időre a körlettakarítást – fogkefével… - Persze, nem éltek a lehetőséggel. Ez a történet jó véget ért, de én hiszem, hogy mélyebb hatást is gyakorolt azokra a fiatal-emberekre. Utána mindig rendesen viselkedtek istentisztelet alatt). Édesapám az I. világ-háborús szolgálatáért vitézi érdemrendet is kapott a kormányzótól. Nyolc évet hadifog-ságban töltött Olaszországban. Később, mikor már újra itthon volt, átvezényelték a békéscsabai dandárparancsnokságra. Ekkor én már fiatal lány voltam, itt ismerkedtem meg későbbi férjemmel, aki, miután családunk visszaköltözött, értem jött Nagyváradra, és 1942-ben Békéscsabára jöttünk. Ő a Hangyaszövetkezet vezetője volt, később  a TEFU, majd a Volán osztályvezetője lett. Nekem fodrász a szakmám, Nagyváradon dolgoztam is fodrászként, Magyarországon feleségként, családanyaként már nem. A férjem azt mond-ta, el kell tudnia tartani a családját, így én a gyermekeink nevelésének szentelhettem minden időmet.  Később azért, amikor a gyermekeink már felnőttek, dolgoztam a kon-zervgyárban raktárosként, majd a nyomdában telefonközpontosként.

Hogyan sikerült megőrizni a szülőktől nyert hitbeli örökséget?

A férjem is hívő ember volt, evangélikus – így mindkét gyülekezetbe jártunk és szol-gáltunk is. A mai napig jó testvéri kapcsolataim vannak mindkét közösségben. Hat gyer-mekünk született, közülük sajnos csak négyet sikerült felnevelnünk, mert ketten csecse-mő ill. kisgyermekkorban meghaltak. A fiúkat evangélikusnak, a lányokat református-nak kereszteltük. Mindig jártunk gyülekezetbe, sőt gyermekeinket egyházi óvodába, is-kolába járattuk, akkor is, amikor ez nem volt nagyon népszerű cselekedet. A vallásos,

hitbeli nevelésnek meg is lett a gyümölcse: Isten hívásának engedve egyik fiunk evangélikus, egyik lányunk pedig református lelkipásztor lett. Manyi lányomat pedig mindenki ismerheti a békéscsabai gyülekezetben. A megtérésem után magam is elvégeztem egy hároméves bibliaiskolát a jaminai szabadkeresztény közösségben. Kiss Ferenc professzor, Ungár Aladár oktatott minket. Ennek aztán jó hasznát vettem a szolgálatban. Először a gyermekek, fiatalok között, később a gyülekezeti bibliaórákon szolgálhattam, nyugdíjasként is még évekig jártam az evangélikus szeretetotthonba beszélgetni az idősekkel, ápolgatni a lelküket.

A megtérése történetéről mesélne részletesebben?

Hívő szülők gyermekeként, hívő férj oldalán, benne élve két gyülekezet forgatagában sokáig nem is volt fogalmam arról, hogy valami még hiányzik az Istennel való kapcsola-tomból. Ilyen körülmények közé Isten két – egyébként tévúton járó – fiatalembert kellett hozzánk vezéreljen, hogy engem felébresszen az önmagam jóságáról alkotott meggyőző-désből. Ha megtérésről beszéltek, nem is értettem, nekem miből kellene megtérnem. Mi-lyen bűnöm lehetne nekem? /Hú, de tudom most már!/ Szóval, két kisgyerekkel voltam otthon, fiatalasszonyként, amikor az említett atyafiak felkerestek. Beszélgetni kezdtünk, szimpatikusak voltak, és rendszeresen járni kezdtek hozzánk. Később kiderült számom-ra, hogy a Jehova tanúi közé tartoznak. Nekem voltak biblikus ismereteim, és Jézus meg-váltó hatalmán összevitatkoztunk. Semmiképpen nem akarták elfogadni. Ők Jézust csak nagy embernek, jelentős tanítónak tartották, de többnek nem. Én akkor még nem szemé-lyes meggyőződésből, hanem a tanult ismereteim alapján vitáztam velük, persze ennek akkor még magam sem voltam a tudatában. Ekkor kapcsolódott be a férjem is a beszélge-téseinkbe, és kezdett nekik bizonyságot tenni Jézus istenfiúságáról, az értünk végzett golgotai áldozatáról, a megváltás csodájáról. Én pedig hallgattam őt, és rájöttem, hogy minderre a személyes ismeretre, hitre, Jézussal való kapcsolatra nekem is szükségem van. Így lettem én a két tévelygő férfi „missziója” kapcsán újjászületett emberré.

Később, a verseiben már ezernyi formában megszólal a személyes bizonyságtétel.

Mikor született az első alkotás?

A verseket mindig szerettem, kisgyermekkorom óta rendszeresen szavaltam. Emlék-szem, kislány koromban Édesapám magyar ruhában, pártában felállított az asztal tetejé-re, úgy mondtam a verseket. Azóta is egész életem során rengeteget elmondtam már. Az első saját versemet nem sokkal a megtérésem után, a húsvét örömüzenetéről írtam. Azóta sok-sok vers született, ezek úgy „megteremnek” bennem. Ha ér valami élmény, ami fon-tos nekem, azt versbe írom. Pl. a cunami pusztításáról szóló híreket hallva nemrégiben egy éjszaka született meg így a fejemben egy írás. Hitbeli élményeimet is versbe fogla-lom, és egyáltalán minden élményt és gondolatot, ami fontos nekem. Volt olyan is, hogy mások „jelöltek ki” témát nekem. Evangélikus lelkész testvérem keresett fel egyszer, és kért, hogy írjak verset Júdásról, mert egy előadáshoz szüksége van egy ilyen költemény-re, és a már létezők között nem talál megfelelőt. Először megijedtem a feladattól, a témá-tól, aztán csakhamar mégis megszületett a kívánt vers. Sikere volt: a lelkész úr szerint ilyen megközelítésben még senki nem tárgyalta ezt a témát. Később hasonló körülmé-nyek között írtam Pál apostolról is. Sokszor írok verset ajándékba embereknek, jeles évfordulókkor, vagy csak úgy, szeretetem jeléül.

Isten áldását kívánjuk életére, alkotásaira, kívánjuk, hogy versei sok-sok embernek jelenthessenek örömöt, megerősödést.

 


/A hátoldalon, a vers megszokott helyén olvashatják a Kedves Testvérek Nusi néni első, húsvétról írott versét./                                                                             /Sz.A./

Vissza

 

 

 

 

 

 

A KÁLVINIZMUS KULTÚRTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE

 

vizsolyi-biblia-1.jpg

 

Régi vád a kálvinizmussal szemben, hogy kezdettől fogva nem volt érzéke a művé-szetek iránt, sőt éppen ellensége volt azoknak. Sokan összehasonlítják a reneszánsz pompás katolikus templomait a fehérre meszelt puritán református templomokkal és a reneszánsz ragyogó egyházi művészetét dicsőítve vonják le a fenti, felszínes következtetést.

Pedig az ítélet nem igaz. A kálvinizmus sokkal inkább felszabadította a művészetet az egyházi (katolikus) befolyás alól. A reformációig az egyház volt a legfőbb mecénás. Mérhetetlen vagyona, külső csillogást kedvelő természete, szimbólumainak gazdagsága és általánossága magához kapcsolta a kor minden művészi géniuszát (pl. Michelangelo, Raffaello, Leonardo da Vinci, Botticelli, Tiziano…) – inspirálta, fizette és ámulta őket. A kálvinizmus ezt az egyházi uralmat törte meg és a művészetet közszükségletté tette. Nem a pápa és bíborosok, a katolikus főurak többé az egyedüli mecénások, hanem a kereske-dők is. Ezzel az allegóriák és a mitológia grandiózus világa egyszerre elröppen és a mű-vészek az életet, a lélek mélységeit kezdik keresni. A protestantizmus, és elsősorban a kálvinizmus a művészetet bensővé, egyénivé, reálissá és léleklátóvá tette.  Művészeit az eszme elvont szépsége helyett az ember érdekli. Nem legendákat, nem fénylő titkokat akarnak vásznukon megjeleníteni, hanem feltárják a menny elképzelt fénylő világa helyett az élet mélységeit, a szív sötét, örök harcait. A keresztyénség előttük immár nem teátrális jelenetek, szimbolikus előképek, túlvilági ragyogások és mennyei legendák világa, hanem a mindennapi élet gyakorlata, a maga fájdalmaival és örömeivel.

2007-jun-kultura-1.jpg

A református géniusz, Rembrandt lelkét nem a Mária-kultusz szent víziói töltik be, hanem az örökké élő Krisztus, ki fájdalmával, könnyeivel, vérző sebeivel ott van a pince-lakások rongyos, kiéhezett alakjai között éppen úgy, mint egykor Jeruzsálem kék ege alatt. Rembrandt emberei nem elvont típusok, testet öltött eszmék, hanem élő, reális em-berek, személyiségük kifürkészhetetlen bonyolultságával, múltjuknak csodálatos rejtel-meivel, jövendőjüknek titkos végzetével.

Magyar nemzeti kultúránkat is a kálvinizmus teremtette. Volt nekünk kultúránk: ősi, pogány – de azt a katolicizmus könyörtelenül elpusztította. Amit helyette adott, az szín-telen és idegen volt. Még a Mátyás király által máról holnapra teremtett kultúra is csak rövid ideig vendégszereplő humanista, tehát latin kultúra volt. Nemzeti kultúránk történelme a reformációval kezdődik. A kálvinista pap a legelső nemzeti kultúrtényező. Mindegyik lelkész iskolamester is, nemcsak igehirdető. Iskoláikkal elárasztják a szín-magyar területeket, az ábécésektől a kollégiumi akadémiáig – Patak, Pápa, Nagyenyed, Debrecen… - Teszik ezt akkor, amikor az országban háborús állapotok uralkodnak, idegen – török, tatár, német – hadak dúlják a három részre szakadt országot. Kálvinista papok azok, akik megírják az első szótárt, az első nyelvtan-, az első komoly történelem-könyveket,  elkészítik az első klasszikus és bibliai fordításokat és ezáltal a magyar nyel-vet bámulatosan meggazdagítják, fejlesztik. A nemzet szellemi életének alakításában is óriási szerepet játszanak: a könyveket nem csak megírják, de azokat  kinyomtatják, árulják, ismertetik és tanítják. Ők az irodalom, a sajtó, ők a tudomány, ők a közoktatásügy.Minden templom mellé iskola is épült és egészen a legutóbbi emberöltőig ezekben az iskolákban teológiát végzett rektorok tanítanak. Az oktatás minden szinten ingyenes volt, ez az oka annak, hogy a református népesség körében alig volt analfabéta. Az elemi iskolában képességével kitűnt szegény gyerek is továbbmehetett kollégiumokba, onnan külföldi akadémiákra. A külföldi ösztöndíjak pedig lehetővé tették, hogy a kultúránk nyugat-európai színvonalra emelkedjék anélkül, hogy nemzeti vonásaiból bármit is elveszített volna.

 

arany-janos.jpg

    Bethlen Gábor az ő főiskolájának végzőit örökös nemességre emelte és így alakult ki Erdélyországban egy új nemesi osztály, mely nemességét szellemi értékességének, kulturális kiválóságának köszönhette. Nem véletlen az sem, hogy a kálvinista hitű, kálvinista értékrendű szegény idős parasztszülőktől származó Arany János – akiben Ravasz László püspökünk szerint „Beethoven és Rembrandt lánglelke egyesült” -  a világ eddig élt egyik legnagyobb elbeszélő költője lett. Ha angolnak születik, akkor valószínűleg a leg-nagyobbnak tartaná az irodalomkritika.

Amikor a XIX. század elején a nemzeti kultúra differenciálódni kezd, új ideálok lob-bannak fel és új erőforrások törnek elő: az új világalakulás vezérei kálvinista, vagy leg-alábbis protestáns elmék lesznek, tehát az új Magyarország – mely elvezet 1848-49-ig – döntően Kálvin szellemében születik újjá. Így a kálvinista kultúra nemzetivé általánosodott, melyre rá volt nyomva Kálvin lelki arca: testben gyenge, lélekben hatalmas, hitben diadalmas.                                                                /Kovács Sándor presbiter/

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

FELHÍVÁS

Bízom abban, hogy amikor ezek a sorok a Kedves Olvasó elé kerülnek, már senkinek sem jelent újdonságot az a tény, hogy 2007 februárja és 2008 áprilisa között gyülekezetünk újkori megalakulásának 100. évfordulójára emlékezünk.

Hálával köszönjük Istennek az erőt és az indíttatást, mellyel gyülekezetté formálta a XX. század elején Csabán élő református hitű atyánkfiait!

Különböző kiállításokkal, programokkal tisztelgünk elődeink teremtő akarata, kitartó és tántoríthatatlan hite, áldozatos munkája előtt.

Presbitériumunk ezeket a rendezvényeket kettős céllal rendezi meg: az előbb említett emlékezés jegyében; illetve azzal a céllal, hogy a mai gyülekezetnek legyen lehetősége a kultúra területén szolgálnia a nagyobb közösséget: városunk lakosságát; valamint módunk nyíljon mai értékeink, alkotó gyülekezetünk bemutatására.

Nagy örömünkre a városunk kulturális éltében oly rangos helyet elfoglaló

MEGYEI KÖNYVTÁR

vezetősége megértette céljainkat és lehetőséget biztosít arra, hogy a

100 ÉVES GYÜLEKEZET TÖRTÉNETÉRŐL SZÓLÓ KIÁLLÍTÁST

az intézmény falai között rendezzük meg.

E sorokat a bemutatkozás sikere érdekében írom.

A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG TISZTELETTEL KÉR MINDEN,

GYÜLEKEZETÜNKHÖZ BÁRMILYEN SZÁLLAL KÖTŐDŐ TESTVÉRÜNKET,

HOGY AMENNYIBEN VAN A BIRTOKÁBAN A 100 ÉVRE EMLÉKEZTETŐ ÍRÁS, FÉNYKÉP, TÁRGY, ÚJSÁGCIKK, STB…, BOCSÁSSA RENDELKEZÉSÜNKRE!

A kiállítás megnyitásának várható időpontja: 2007 szeptembere.

Ezért kérjük, hogy a nyár végéig mindenki, akinek lehetősége van rá, névvel és elérhető-sége megjelölésével ellátva adja le emlékeit a Lelkészi Hivatalban, ahol a kiállítás zárása után természetesen vissza fogja majd kapni azokat.

Az emlékév rendezvényeit szervező bizottság nevében tisztelettel és hálával köszönöm előre is segítségüket, amivel hozzájárulnak a város előtti bemutatkozásunk sikeréhez!

/Hajtman Ildikó presbiter/

Vissza

 

 

 

 

 

 

DIAKÓNIAI KONFERENCIA NAGYKŐRÖSÖN

 2007-jun-diakonia.jpg

QUO VADIS DIAKÓNIA? címmel, az út-keresés jegyében került megrendezésre Nagykőrösön a magyar református szere-tetszolgálat éves konferenciája, hagyományosan a pünkösd utáni napokban, immár 11. alkalommal. Ezen a rendezvényen idén gyülekezetünk diakóniai csoportjának né-hány tagja is részt vehetett. Új ismeretekkel, kapcsolatokkal gazdagodtunk, kitekintést nyerhettünk az országban, sőt a ha-táron túl végzett szolgálatokra.

Vissza

 

 

 

 

 

KONFIRMÁCIÓ

 

2007-jun-konfirmacio.jpg

 

Pünkösd vasárnapján 18 fiatal testvérünk hitvallásának és konfirmációi fogadalomtételének lehettünk tanúi, miután előző napon a konfirmációi vizsga alkalmával tudásukról is számot adtak a Presbitérium előtt. Közülük négyen ez alkalommal részesültek a keresztség sákramentumában is. Ezúton is szeretettel köszöntjük gyülekezetünkben az immár önálló tagként úrvacsorai közösségre is jogosult fiatalokat. Reméljük, az ifjúsági bibliaórán, s ezen keresztül gyülekezeti közösségünkben meleg otthonra, megtartó lelki közösségre találnak. Isten áldását kívánjuk életükre.

Konfirmandusaink:

 Bátori Tilla Beáta, Birkás Dániel, Frankó Tibor, Klára Péter, Kovács Csilla, Kovács Orsolya, Lenovics Lilla, Mátrai Vozár Csaba, Nmekkini Agatha Blessing, Pásztor Emőke, Simon Diana, Szegedi Hajnalka, Tábi Gergely, Veres Helga, Végh Bence, Végh Dóra, Végh Viktória, Zleovszki Orsolya

Vissza

 

 

 

 

CENTENÁRIUMI ALKALMAK

Június 9.         Vésztő – Mágori gyülekezeti kirándulás

Június 17.       AZ ÉNEKKAR ZÁRÓHANGVERSENYE 18 órakor a templomban

Július 6.           „Népdal és a hit ereje” címmel BUDAI ILONA Magyar Örökség Díjas népdalénekes előadása 18 órától a gyülekezeti teremben

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 

2007-jun-konyv.jpg

Dr. Békefy Lajos: Isten diplomatája

A 100 éve született Dag Hammarskjöld titkos naplójáról

(PRESBITER - Éjféli Kiáltás; 1500 Ft)

 

1961. október 27-én, a hivatalos gyászszertartáson a stockholmi érsek így fogalmazott: „Hammarskjöld halála felveti az ősi kérdést, hogy mi is az élet értelme? A válasz meglepően egyszerű. Az élet értelme a szolgálat." Annak az eltökéltségnek, amivel Dag Ham-marskjöld, az ENSZ második főtitkára elkötelezte magát ennek az élet-értelemnek, nagyon is mélyre nyúlnak a gyökerei, ugyanakkor nagy árat is fizetett érte. A világ egyik legfontosabb tisztségét töl-tötte be, mégis útját legtöbbször magányosan járta.

56 évesen Kongóban egy békemisszió során tisztázatlan körülmények között, légi katasztrófa következtében mártírhalált halt. Halála után került elő titkos naplója, mely az egész világot meglepte. Ebből kiderült, hogy élt egy másik Dag Hammarskjöld is, aki Jézus Krisztus világmegváltó művébe illeszkedve, esténként Urával beszélgetett, aki minden fontos döntés előtt a Békesség Fejedelmével tanácskozta meg terveit. Gondolatait, imádságait titkos naplójába is lejegyezte. Egy gyönyörű ima a Naplóból:

„Szenteltessék meg a Te neved, De ne az enyém, Jöjjön el a Te országod,

 De ne az enyém, Legyen meg a Te akaratod, De ne az enyém,

Békességet adj nekünk Teveled, Békességet az emberekkel, Önmagunkkal,

és szabadíts meg a félelemtől."

Szellemi nagyságához képest Magyarországon Hammarskjöld méltatlanul kevéssé is-mert nagy alakja a 20. századnak. Dr. Békefy Lajos lelkész könyve több, mint emlékezés, érdekesen, érthetően hozza szóba Hammarskjöld nem mindig könnyen érthető gondola-tait, fedi föl időt álló mondanivalóját, amely valódi életbölcsességre tanít, és túlmutat egy világszerte ismert diplomata pályájának bemutatásán.

Különösen kedves ez a könyv azon szerencséseknek, akik május 20-án a gyülekezeti teremben személyesen ismerhették meg a szerzőt, és hallhattak egy lebilincselően iz-galmas előadást az "Isten diplomatája" megírásának, kiadásának történetéről, Dag Ham-marskjöld csodálatos küldetéséről. Az előadás után lehetőség nyílt a szerzővel beszélget-ni és a könyvét dedikáltatni. Reményeink szerint az ősszel ismét ellátogat hozzánk Dr. Békefy Lajos, hogy megossza velünk börtönlelkészi szolgálatának tapasztalatait.   /T.K./

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

INTERNET - FIGYELŐ

Dr. Békefy Lajos publikációi, írásai az interneten

Dr. Békefy Lajos (publicista, református teológus) írásait, publikációit számos helyen lehet olvasni az interneten. Elsőként a www.reformatus.hu honlapon. Itt a Kincseket sodor feléd a pünkösdi Szél, Az irgalom kultúrájáért, valamint a 2007: Paul Gerhardt emlékéve című tanulmányokat olvashatjuk. A www.google.hu kereső oldalon a kereső mezőbe beírva nevét 15 oldalon keresztül kapunk találatokat.

A www.parokia.hu-n többek között az alábbi publikációi találhatóak:

ZSOLTÁROS HITTEL AZ ENSZ ÉLÉN A 100 éve született Dag Hammarskjöld emlékére,

ÁZSIAI KERESZTYÉN KONFERENCIA Kontinentális keresztyén szervezetek (I.),

AZ EGYHÁZAK ÖSSZAFRIKAI KONFERENCIÁJÁRÓL Kontinentális keresztyén szervezetek (II.), Az erőszakmentesség etikájáért élt és halt - 76 éve született Martin Luther King, ÖT KONTINENS REFORMÁTUS "HITVALLÁSAI".                         

/F.Zs./

Vissza