Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2007. július

2007.07.06
nagy-az-ereje-az-imanak.jpg

 

Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: Árvavölgyi család

CENTENÁRIUMI ALKALMAK

Hála és dicséret - Gyülekezeti énekkarunk ünnepi CD-lemeze

GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS VÉSZTŐ-MÁGORON

CSIHA KÁLMÁN: MIÉRT JÁRJAK TEMPLOMBA?

LECKE A VADLUDAKTÓL

KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ

KONFIRMANDUS TALÁLKOZÓ

EGY (EDDIG) ÁT NEM ADOTT ÜZENET

 

 

 

 

 

 

Az Ige üzenete

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. /Jak.5.16./

A keresztyén ember életének örvendetes és szükséges része, úgy is mondhat­juk, hogy lételeme az imádság. Ha napok telnek el imádság nélkül, akkor annak arányában kezd elhalni lelki életünk. Kedves Testvérem, mikor imádkoztál utol­jára? Mikor könyörögtél másokért, vallottad meg bűneidet, dicsőítetted az Urat az életedben megnyilvánuló kegyelemért a magad csöndességében őszinte, kitárt szívvel Isten előtt? Vagy csak mindig sietve, éppen csak azért, amire szükséged van? Az imádság nem az a százforintos, amit bedobunk az automatába és kiesik egy üdítőital, ami felfrissít! Az imádság Istenben való elmerülés, Vele való fel­töltekezés.

Ha hitben járó, hitünket megélő emberként olvassuk el ezt az Igeverset, talán először arra gondolunk, hogy távol vagyunk attól, hogy mi igaz emberek le­gyünk. Azt szeretjük, ha mások igaz, jó embereknek tartanak bennünket, de ha buzgón kell valakiért, valamiért könyörögnünk, közbenjárnunk, akkor sokszor kimentjük magunkat, hogy mi nem vagyunk igazak, tiszták, krisztusiak. Pedig ezzel nem menthetjük magunkat. Ezzel csak a kényelmességünket, lustaságunkat próbáljuk leplezni. Hiszen már megtapasztaltuk és tudjuk, hogy a mi igazságunk Krisztusban van elrejtve. Ha erre az "igaz" jelzőre vágyunk, akkor a megoldás kulcsa Krisztusnál van.

Ha Isten erejével akarunk járni, élni, ha hasznosak akarunk lenni Isten számá­ra, akkor nincs más utunk, mint mindenek előtt az önvizsgálat és a bűnbánat. Szentlélek Isten nem vállal közösséget a bűnnel, onnan eltávozik, mi pedig ma­gunkra maradunk a bűnünkkel. Az igaz bűnbánatra Isten mindig bűnbocsánattal felel a Krisztus áldozatáért. Tehát a mi "igaz" voltunk csak Krisztusért lehetsé­ges.

Ezt az igaz állapotot pedig nem azért adja a mi Megváltónk, hogy tetszeleg­jünk benne, hanem azért, hogy szolgálatba álljunk: buzgón könyörögjünk! Ha magunkon túl tudunk látni, akkor észrevesszük, hogy mennyi nyomorúság van körülöttünk.

Amikor nekünk van szükségünk arra, hogy értünk imádkozzanak, akkor jus­son eszünkbe és szóljunk, hogy most minket is foglaljanak a testvérek imába. Én megtapasztaltam már az én testvéreim imádságának az erejét. Forduljunk egy­máshoz bizalommal és buzgó könyörgésekben hordozzuk egymást Isten dicsősé­gére!

Amen

Marti Márta lelkipásztor

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL:
Árvavölgy Béla és felesége

 arvavolgyiek.jpg

 

 
 "Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért Őt hívom segítségül, amíg csak élek."

Nagy örömmel fogadtam a felkérést, hogy az ott­honi gyülekezet lapjában néhány sorban beszámoljak életem és szolgálataim alakulásáról. A legnagyobb új­ság, amelyről a hirdetésekből is tudhat a kedves gyüle­kezet, hogy június 2-án házasságot kötöttem templo­munkban Szatmári Ibolya kabai származású lelkész­nővel. A fenti igeversek az esküvői meghívónkon sze­repeltek, és mindkettőnk nevében mondhatom, hogy közös életünk vezérigéjévé váltak az elmúlt küzdelmes hónapok során.

Arról, hogy a segédlelkészi évemet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Ramocsaházán töltöttem, még tudott a szélesebb közösség, a folytatásról talán kevésbé. Az egyetem elvégzése után egy tanévet Németországban, a Münsteri Wilhelms Universitaten tölthettem zsinatunk ösztöndíjával, dogma­tika és írásmagyarázat tárgyak hallgatásával. Ezután 2006 augusztusától a mezőberényi gyülekezetben szolgátam és éltem. Nagy örömmel vetettem bele magam a sok tanulás után a gyülekezeti és idősotthoni szolgálatba. Miután Szabó Endre esperes úr Gyulára költözött, egymagam végeztem a berényi szolgálatokat ez év áprilisának végéig.

Menyasszonyommal tavaly októberben jegyeztük el egymást. Kértük Istent, készít­sen számunkra olyan szolgálati helyet, ahol éppen ránk, és mind a kettőnkre szükség van. Így _ meghallgatott imádságként - keresték meg Ibolyát még decemberben, hogy szolgáljon a kaposvári kórházban kórházlelkészként. Nekem a Kaposvártói 17 kilomé­terre fekvő mosdósi Kiss Ferenc Református Idősek Otthonában ajánlottak intézményi lelkészi helyet.

A zsinat elnöksége május 1-vel nevezett ki bennünket a fenti szolgálatok végzésére. Mosdóson élünk, ez egy ezerlelkes kis település Dombóvár és Kaposvár között kb. fél­úton. A helyi Pallavichiny-kastély és annak parkja tüdő- és szívkórház, ennek területén kaptunk a patinás Kiskastélyban szolgálati lakást. Néhány száz méterre található a laká­sunktól az idősek otthona, amelyben apartmanos és ápolási részleg egyaránt van, és 66 idős emberről gondoskodunk. Feladatom az igehirdetéseken túl az idősek lelkigondozá­sa, problémáik megoldásában olykor az ügyintézés, kapcsolattartás a hozzátartozókkal.

Feleségem a kaposvári megyei oktatókórházban azon szorgoskodik, hogy Isten igéje, és az Isten mindenhatóságába vetett hit ne legyen hiánycikk, vagy éppen kitiItott segítség a gyógyulást, vigasztalást váró betegek között. Nagy a lelki ínség a társadalomban, a legtöbben nem tudnak mit kezdeni Isten szeretetével, teljesen magukra maradnak a baj­ban. A hívők felelőssége ebben a helyzetben óriási. Ezért csodálatos lehetőség a betegek­nek a nehézségek között bemutatni a szabadulás igaz és egyetlen útját. Istennek hála a kórházban számos segítője és támogatója van a missziónak, és ami külön öröm, katoliku­sok és reformátusok együtt igyekeznek a szeretetre, törődésre vágyó embereket látogatni, felkarolni.

Mindennapos tapasztalatunk az, ami a 116. zsoltárban áll. Csodás öröm, hogy Istennel beszélő viszonyban lehetünk mi, emberek. Az idősek napi gondjait, nehézségeit hallva igazán érzem, mekkora szükség van a vigasztalásra, arra, hogy higgyünk abban: Isten valóban meghallgatja könyörgésünket. Ő az egyetlen, Aki mindig felénk fordítja fülét, Akit valóban nem hiába hívunk segítségül. Neki semmi sem jön közbe, nem ját­szik a fejünk fölött önző játékokat, nem fizet ki bennünket olcsó ígéretekkel. Jó ezt tud­va indulni a szolgálatba, haladni az életben!

Szolgálatunk speciális volta megengedi, hogy időnként vasárnap is Békéscsabán le­gyünk. Reméljük, gyakran találkozhatunk majd kedves ismerősökkel az istentiszteleten!

Életükre Isten áldását kívánva szeretettel: az Árvavölgyi-család

Vissza

 

 

 

 

 

CENTENÁRIUMI ALKALMAK

Június 17-én vasárnap került sor gyülekezetünkben az énekkar évadzáró és CD-bemuta­tó hangversenyére. A szólóénekkel, szavalatokkal és orgonazenével is gazdagított műsor­ban három énekcsokrot hallhattunk: először egy válogatást a református zsoltárok és dí­cséretek feldolgozásaiból, majd az egyházi esztendő jeles alkalmait követhettük végig az elhangzó kórusművek segítségével, végül komoly- és könnyűzenei művekből kaphat­tunk ízeIítőt. Isten gazdag áldását kívánjuk az énekkar minden tagjának életére, hálásak vagyunk köztünk végzett szolgálatukért.

Vissza


 

 

 

 

Hála és dicséret - Gyülekezeti énekkarunk ünnepi CD-lemeze

Gyülekezetünk alapításának 100 éves évfordulója számos alkalmat kínál arra, hogy őszinte hálaadással emlékezzünk Isten kiválasztó, elhívó kegyelmére, melynek látható jeleként 1907-ben városunkban református eklézsia szerveződött.

Az öröm és hála kifejezésének ősidők óta az egyik legőszintébb és leghatásosabb módja a zene nyelve, a dallamok varázsa. Ezt a lehetőséget érezte meg gyülekezetünk énekkara, amikor arra gondolt - és meg is valósította -, hogy zsoltárainkból, református énekeskönyvünk dicséreteiből CD-lemezre énekelt ajándékot készít mindazok számára, akik örömmel hallgatják a hálaadásnak és dicséretnek ezt a műfaját.

A műsor összeállításánál az a megtiszteltetés ért, hogy a kezdő műsorszám narrátora­ként én mondhattam el: "Hála, hála néked örök Isten, hála, hála, hogy áldhatunk ma itt lent, köszönjük néked az elmúlt száz évet ... " Így részese lehettem annak a hangulatnak, ami a kórus többi tagjának már bizonyára sokszor megadatott: tiszta szívből és őszintén kimondva, "mennyei karokkal együtt" zengeni hálát.

A hála érzése és a dicséretmondás mellett mindnyájan megérezhetik, akik a műsort meghallgatják, mennyire aktuálisak ezek a sorok is: "Kiáltunk, kérünk, esedezik népünk: adj megtért szíveket, megújult lelkeket! Az egész anyaszentegyházért, egy szent megújulá­sért esedezünk Urunk!" A lemezen szereplő valamennyi zsoltár és dicséret gyülekezeti éneklésünk "örökzöld", szeretett darabja, s valamennyi éneklése és hallgatása Megvál­tónk közelébe emeli szívünket.

A gyülekezet köszönetét tolmácsolva a kórus ünnepi ajándékáért kívánom, hogy a műsor hallgatása járuljon hozzá mindnyájunk egyéni életében és anyaszentegyházunk­ban a szívek és lelkek megújulásához, segítsen gyógyulásokban, adjon vigasztalást és szerezzen örömet minden megajándékozottnak.       

Dr. Tóth János presbiter

Vissza

 

 

 

GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS VÉSZTŐ-MÁGORON

2007-jul-veszto-magor.jpg

2007. június 9-én gyülekezetünk közösségépítő kirándulást szervezett. A cél Vésztő­Mágor Történelmi Emlékhely felkeresése volt. Akinek kedve volt, megtekinthette az emlékhelyen kiállított ásatási leleteket, a Csolt-Monostor Középkori Romkert helyre­állított maradványait, a szoborsétányt. Készültünk egy helyben elkészített marhapörkölt­tel - dr. Illés Károly presbiter testvérünk és felesége jóvoltából -, ami mindenki szá­mára egy kellemesen elköltött közös ebéd lett.

Kilenc óra után indult el velünk a busz - ami a kirándulás előtt egy héttel vált csak biztossá - néhány autó kíséretében. Tíz órára birtokba vettük a Holt-Körös partján talál­ható Iigetet, játszóteret, majd Marti Miklós lelkipásztorunk áhítatra hívott össze bennün­ket, ahol a következő ige alapján szolgált közöttünk:

 

"Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hi­szen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyája­tokban, Úgyhogy mi magtmk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhata­tosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elvisel­tek."( 2Thessz 1,3)

A közös áhítat és imádság után néztük meg a kiállításokat, amíg az ebéd készült.

 

Igazán családias hangulatban, testvéri közösségben, teljesen zavartalan módon lehettünk együtt, hiszen ezen a napon rajtunk kívül senki sem volt Vésztő-Mágoron. Hiszem, hogy az Úrtól elkészített alkalom volt ez, ahol minden a helyén volt. Mindenfelé nagy csopor­tos beszélgetések, jókedvű nevetés és a gyerekek önfeledt játéka hangzott. Békével tér­tünk aztán haza mind a 47-en, akik részt vettünk ezen az alkalmon.

Gondolatébresztőül hívom fel Kedves Testvéreim figyelmét a másnapi istentisztele­ten elhangzott igehirdetésre, amit Kustár György gyulai lelkipásztortól hallottunk. Az ős-gyülekezetet állítva elénk például arra hívta fel a figyelmünket, hogy igazi élő gyüle­kezet csak ott van, ahol ismerjük egymást, tudunk a másik gondjáról-bajáról. Ahol a vasárnapokon kívül más alkalmakkor is, kötetlen módon is együtt, KÖZÖSSÉGBEN va­gyunk. - Erős megerősítését éreztem annak, hogy Isten előtt kedves volt a közös progra­munk, amit a hétköznapokra is ki kellene terjesztenünk.

Mindenkinek nagyon köszönöm a segítségét a szervezésben, és külön köszönöm minden résztvevőnek, hogy együtt lehettünk.            

Futó Zsolt

Vissza

 

 

 

 

 

 

CSIHA KÁLMÁN: MIÉRT JÁRJAK TEMPLOMBA?

2007-jul-csiha.jpg

Földi életünk egyik legnagyobb ajándéka a család, az otthon. Nem hiába írta egyik erdélyi írónk: "azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne". Nagy do­log hazaérkezni, nagy ajándék, hogy a világon van egy hely, ahol szeretnek bennünket, ahova hazavárnak, 

ahol szeretet, jóság és lelki melegség vesz körül. Van egy közös nagy családunk is: az Anyaszentegyház, a gyülekezet, és ide is jó hazatérnÍ.

A gyülekezetnek van egy külön légköre. az Úr Jézus azt mondta, hogy "ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, én jelen vagyok köztük" - és ott érezzük valóságosan is, hogy jelen van. Az istentisztelet nem olyan, mint v

alami emberi gyűlés. Sőt még nem is olyan, mint egy emberi gyűlés, ahol Istenről beszélgetnek. Az istentiszte­let Jézus Krisztussal és egymással való találkozás, hazaérkezés. Mennyei energiák fogad­nak bennünket és m

indig történik valami, ami túl van azon, amit látunk. Egy lelkipász­tor beszél, de közben mégis Isten beszél hozzánk. Énekelünk, de közben mégis valami több van ott, mint a mi énekünk: ott Isten jár közöttünk.

Csodálatos otthon az istentisztelet és a gyülekezet: otthon az otthontalanságban. Ezért nem lehet senki magán-keresztyén. Az nagyon szép és igaz is, amikor azt mondjuk, hogy"mi otthon is tudunk imádkozni", de azért az igazi keresztyén élet mindig az isten­tiszteletbe tér vissza és onnan sarjad, mert onnan áradnak ki Krisztus erői, ahol Isten testvéreket adott nekünk a gyülekezetben.

csiha-kalman.jpg

Ezért nem elég csak adófizető egyháztagnak lenni, nem elég csak elméletileg hinni Istenben és keresztyén viIágnézettel szemlélni a világot. Ha csak eddig érkezem el, ez még mind olyan dolog, mint az árvaházban lakó gyermek, aki könyveket olvas a család életéről. De mennyivel más annak a gyereknek az élete, aki hazaérkezik az iskola után és átöleli az édesanyját, és boldog, amikor hazajön az édesapja. Az egymás közelségének és az istenközelségnek ezt a melegségét adja a gyülekezet. Az istentisztelet Isten tisztelete, tehát hálaadás Istennek. Tulajdonképpen nem Istennek van szüksége arra, hogy Őt tisz­teljük, Ő Úr lenne nélkülünk is, csiIIagmiIIiárdok fölött uralkodó Isten; hanem nekünk van szükségünk arra, hogy Hozzá menjünk.

A gyülekezet közösségében az istentiszteleten mennyei vizek folynak át a lelkünkön és lehet, hogy el is felejtjük a prédikációt, de közben átváltozik, megtisztul a lelkünk. Ezért érdemes templomba járni.

Vissza

 

 

 

 

 

LECKE A VADLUDAKTÓL

vadludak-1.jpg

Gondolkodtál már azon, hogy miért repülnek V alakban a vadludak? Mint minden állati viselkedésben, Istennek itt is jó oka volt arra, hogy ezzel az ösztönnel ajándékozza meg a luda­kat. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtó­erőt képez az őt követő madár számára. V-alakban az egész csapat legkevesebb 70%-kal hosszabb utat tud megtenni, mint­ha az egyes madarak egyedül repülnének.

Amikor egy lúd kiesik a V-alakból, hirtelen úgy érzi, mint­ha mázsás súly húzná lefelé, és gyorsan visszatér a csapathoz.

Csakúgy, mint a ludak, az emberek is, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljuk­hoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.

Amikor egy lúd elfárad, hátra repül, és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy a sikerük egyértel­műen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhén.

A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az első­ket a sebesség növelésére. Fontos, hogy a mi hátulról jövő "gá­gogásunk" bátorító legyen az előttünk haladóknak, különben csak gágogás marad.

Ha egy lúd megbetegszik, két másik lúd is lemarad vele a V-alakzattóI, és követik, hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erőre kap és újra re­pülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz. Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érde­mesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak!

Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől, csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan, hogy Isten felfedje előttünk csodáit.

"Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tenger halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?" /Jób 12. 7-9/

Van, aki hallgat a vadludakra.

Vissza

 

 

 

 

 

KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ

budai-gyulane.jpg

BUDAI GYULÁNÉ GOMBOS ILDIKÓ képzőművész kiállításának megnyitója június 17-én volt gyülekezeti termünkben Dr. Tóth János presbiter testvérünknek a megnyitón elhangzott beszédéből idézünk most néhány gondolatot:

"A keresztyén egyházaknak felelőssége és fon­tos küldetése az értéket hordozó művészetek támo­gatása, hiszen bizonyosságunk van afelől, hogy a művészek speciális mondanivalója is segít abban, hogy közelebb kerülhessünk lsten folyamatos te­remtő munkája gyümölcseinek megismeréséhez és megértéséhez. Így gazdagodhat ismeretünk, tisztul­hatnak érzéseink, s válhatunk Isten-közelibb em­berré ...

Budai Gyuláné Gombos Ildikó munkái precizi­tást és harmóniát sugároznak egyszerre. Pontosság­ra tudatosan törekedni kell, a kiegyensúlyozottság békéje azonban nemcsak rajtunk múlik. Tudnunk kell, hogy harmónia születhet feszültségek, terhek hordozása közben, sőt igazán a bennünk lévő feszültségek egyensúlya eredményezi azt a nyugalmi állapotot, amely a mindennapi tevékenység részeként az értékteremtő, művé­szi tevékenység jellemzője lehet.

Gombos Ildikó műveiből az alkotás szeretete és öröme sugárzik. Ez segíti hannóniá­ra a vonalat és gyönyörködteti a szemlélőt."

A gyülekezeti teremben jelenleg is zajló felújítási munkálatok miatt sajnos a kiállítást nem sokkal megnyitása után időszakosan be is kellett zárni, reménység szerint azonban a kiállított képek és szobrok a munkálatok befejezése után újra megtekinthetők lesznek.

Vissza

 

 

 

 

KONFIRMANDUS TALÁLKOZÓ

A centenáriumi rendezvénysorozat keretében, a szeptember 30-i istentisztelethez kapcso­lódóan szeretnénk megrendezni a gyülekezetünkben 10, 20, 30, 40, 50, 60 éve konfirmál­tak találkozóját. Kérjük azokat a gyülekezeti tagokat, akik szeretnének részt venni ezen az ünnepi együttIéten, részvételi szándékukat jelezzék a lelkészi hivatalban.

Vissza

 

 

 

 

EGY (EDDIG) ÁT NEM ADOTT ÜZENET

elmulas.jpg

Pici kis néni volt, görbe hátú, egyszerű ruhákban. Topogva járt, mint egy madárka, és a golyva miatt kidülledtek a szemei ráncos, vékony bőrű, mindig ferdén tartott arcából.

Ha objektíven nézzük, azt hiszem, csúnya kis öregasszony volt.

Csakhogy nem ismerek senkit, aki őt objektíven tudta volna látni.

Azt a csúnya kis öregasszonyt közülünk soha senki nem látta; mert ennek a néninek olyan légköre volt, ami minden külsőt feledtetett.

Mert megelégített szíve volt.

Szerette Istent, Aki neki minden szükségét betöltötte.

Pedig egy "szocotthonban" lakott. Nem olyan emelt szintű, csillogó-villogóban, amilyen­nel büszkélkedni szoktunk, hanem egy egyszerűben, egy világiban. Volt egy ágya és egy éjjeliszekrénye - meg szobatársai, hasonló vagyonnal felszerelve. Reggel, ha felkeltek és valaki beágyazott, le kellett ülnie az ágya tetejére, hogy a másik is felkelhessen és be­ágyazhasson, mert mozogni csak egy embernek volt helye.

De neki volt elég mindenből, bőségesen.

Csak még annyit kért, hogy kazettákat és újságokat vigyünk neki, és hogy a gyülekezet­be eljuthasson. És persze, hogy adjuk postára a leveleit, amelyekben biztatta, igével bá­torította az ismerős családokat, akiknek még nem adatott meg, hogy olyan megelégedett bőségben éljenek, mint ő.

Senki ne gondolja, hogy megelégedettségének forrása valami szenilis elbutulás lett vol­na. A bibliaórák végén, az imaközösségben velünk imádkozott, a világ megbékéléséért, meg védelemért a globalizáció és a liberalizmus ellen, meg azért, hogy lsten töltse be az egyházat az Ő Lelkével, hogy teljesíthesse küldetését.

Amikor először találkoztam vele itt Békéscsabán, a beszélgetés végén azt mondta: "Most mondd el te, miben kell érted imádkozni! Mert azért jöttél, hogy imádkozzam érted. Ha nem tudod, hogy azért jöttél, akkor is azért jöttél."

Másfél-két hónapja nem tudott már jönni közénk. Kért, hogy adjam át az üzenetét a gyü­lekezetnek. Azt kérte: "Mondd meg a testvéreknek, hogy a Mt.13.24-t adta nekem lsten. "Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett."

Azt mondta, az igéből megértette, hogy hamarosan el fog költözni az örök hazába. És ő végtelenül örül ennek. És nagyon készül a hazatérésre. Akkor még az orvosi szem számá­ra semmi jele nem volt ennek az elmenetelnek, de tudtam, hogy igaza van.

Ez az egyszerű üzenet azonban: "Mondd meg a testvéreknek, hogy a Mt.13.24-t kaptam", nem csak ezért rendített meg. Arra gondoltam: "Csak ennyi? Nem kér semmit? Fel sem merül benne, hogy a gyülekezetet ez érdekli-e? Hogy 'fogják-e' majd az üzenetet? Nem kér semmi visszajelzést? Hogy megértjük, szeretjük, vele vagyunk?"

Nem kért semmit. Neki volt mindene bőven. Meggyőződése is arról, hogy szeretve van. Csak még egyet kért: úrvacsorát a lelkésztől. Aztán lassan, lépésenként tényleg elment. Mert a meghalás folyamat. Részenként halunk meg. Amikor az értelme már elhomályo­sult, az új élet világossága még mindig átsütött a szavain. Vannak, akik így mennek el. Ahogy lassan átIépett a földi létből az örökkévalóságba, úgy éreztem: ahogy a Menny ajtaja megnyílik előtte, az ajtónyitáskor minket is, akik melletle vagyunk, egy pillanatra megérint annak a jó illata.

Tehát, kedves Testvérek, most szeretném elmondani ezt az eddig át nem adott üzenetet. Csak ennyit: volt egy néni (ha nem tudják a nevét, nem baj, ő azt nem tartotta fontosnak) - szóval egy néni, aki azóta látja is már, azt üzente néhány héttel ezelőtt, amikor ő is még csak sejtette és vágyott rá:

"Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett."

Szabó Andrea

Vissza