Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


betlehemi-csillag.jpg 

Az Ige üzenete

Arcok a gyülekezetből: Hajtman Ildikó

Aktuális: Presbiteri Gyűlés

Könyvajánló

INTERNET - FIGYELŐ

 

 

 

 

 

nyomtatható verzió

 

Az Ige üzenete

 

Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Ézs.58,11

A 2007. év mit hoz?

            Sokan próbálnak a jövőbe látni az értelem eszközével és készülnek a gazdasági prognózisok, politikai számítgatások. Azután vannak olyanok, akik ördögi eszközökkel igyekeznek a jövőbe látni és horoszkópot csináltatnak vagy jóshoz fordulnak….

            Hittel mit látunk?

            Mondhatnánk, hogy semmit, de ez így nem igaz. Mert a hívő ember is kapott értelmet és tudja, sejti a feladatait és megpróbáltatásait. Ézsaiás próféta is tisztában volt Isten népe állapotával. Tudta, hogy amit lehetett a hódító babiloniak elloptak az országból, akit lehetett azt megrontották és nem csak az országot perzselték fel és tették földönfutóvá, hanem az Isten népét is megalázták és csúfolták. Ez volt a kopár vagy más fordítás szerint felperzselt föld valósága, amit nem lehetett nem látni. Sőt csak ezt látták, miután a hamis próféták hamis reménységbe ringatták őket. A csalódottság emberileg természetes volt.

            Így kellet hirdetni, hogy az Úr vezet! Nem véletlennek köszönhető a jelenlegi helyzet, hanem Isten tud róla! Azért engedte, hogy bűnbánatra jussanak és a hamis illúziókat egyszer és mindenkorra elfelejtsék. Sőt ígéri, hogy vezetni is fogja az övéit, tehát Ő tudja, hogy hova megyünk és az életünkkel is célja van.

Hogyan?

            A nincstelenségben megelégít. Ahhoz, hogy jól tartson az Isten, két dolog kell. 1.Egyedül Isten tud a semmiből teremteni és a keveset megáldani, megsokasítani.

2.A telhetetlenség bűn, a megelégedettség erény.

Az egyik hit kérdése, a másik hozzáállástól függ. De nem csak Izrael akkori helyzetében, hanem az előttünk álló évben is.

 Ebben az évben lesz száz éve gyülekezetünk anyaegyházközséggé alakulásának. Isten a semmiből hívta elő és a megelégedettség jókedvű adakozói mindezidáig fenntartották, mert Isten itt is vezeti népét és jövőt ígér.

Szikszai György imádsága:…Vésd be mélyebben a Te félelmedet a szívembe, támassz bennem nagyobb buzgóságot és szorgalmat a Te tiszteletedben és minden keresztyén kötelességemben, nagyobb utálatot és gyűlöletet a bűn ellen, nagyobb kívánságot és igyekezetet életemnek a Te parancsaid szerint való rendezésére… Áldd meg hazámat és nemzetemet. Tartóztasd abban a bűn áradását, ne fordítsd az ellen haragod búsulását, hanem tartsd meg iránta továbbra is béketűrésed és türelmed gazdagságát….Amen

Marti Miklós 

Vissza

 

 

 

 

Arcok a gyülekezetből

hajtman-ildiko.jpgHa valaki csak néhány alkalommal látogat el gyülekezetünkbe, aligha fordulhat elő vele, hogy ne találkozzon Hajtman Ildikóval, amint a kórust vezényli, vagy szólóénekkel szolgál, vagy éppen ügyeletes presbiterként a templomajtóban az érkezőket fogadja. Néhány éves gyülekezeti szolgálata során énekkarunk igazi közösséggé és komoly műveket is művészi szinten előadni tudó, érett, a világi fórumokon is elismert kórussá formálódott.

Szeretnénk most egy kicsit belelátni abba, ki van a jól ismert csodaszép ének-hang mögött. Egy vasárnapi istentisztelet után leültünk tehát beszélgetni…

Később, amikor szerettem volna papírra vetni ezt a beszélgetést, rájöttem, menynyire nehéz ez. Legalább két részre kellett bontanom – ezért olvashatnak most a Testvérek egy személyesebb hangú, és következő számunkban egy, a kórusról szóló riportot.

Ha csak töredékét sikerült visszaadnom annak, amit ebben a beszélgetésben átélhettem, valamennyiük számára gazdag és felemelő olvasmány lesz…

Hogyan kezdődött a kapcsolatod a gyülekezettel?

Engem katolikusnak kereszteltek, de nem gyakoroltam a vallásom, nem tudtam azonosulni a liturgiával. Debreceni diákként is a reformáció felé fordultam. Később, két gyermek édesanyjaként úgy éreztem, akkor és ott a katolikus nevelésben a fiaimat olyan hatások érték, a-melyek inkább elidegenítették őket a keresztyénségtől és a keresztyén értékektől, mintsem hogy közelebb segítették volna ezekhez. Tulajdonképpen az ő számukra kerestem melegebb, krisztusibb légkört. Telefon-könyvből kerestem ki a református parókia számát, tárcsáztam, és kértem, hogy ide szeretnénk tartozni. Az akkori lelkészek, Csaholczi László és felesége Mariann rendkívül nyitottan és nagy szeretettel fogadtak. Két évvel később megszületett a döntés: hivatalosan is ehhez az egyházhoz szeretnénk csatlakozni.

Amikor hat évvel ezelőtt konfirmáltam, úgy éreztem: révbe érkeztem. Emlék-szem, kiléptünk a templomudvarra, és én hatszor nagyobbnak láttam a templomot, hatszor sugárzóbbnak az eget, mint máskor. Kilométerkő volt. Azóta minőségileg más lett az életem. Bár erkölcsileg korábban is ezeket az értékeket képviseltem (városi úttörővezetőként is), itt valami egészen más fogalmazódott meg: az, hogy nincs maszek hívőség, önálló keresztyénség, csak gyülekezetben lehet élni.

A gyülekezeti életednek a gyülekezeti szolgálat is nagyon hamar részét jelentette. Ez hogyan kezdődött?

Amikor a konfirmációmra sor került, már karvezető voltam. Ez korábban, egy húsvéti ünnepség kapcsán kezdődött. Csaholcziné Kádár Mariann lelkésznő, aki akkor az énekkart vezette, segítséget kért az ünnepi felkészülésben. Aztán egy-két próba következett, és a kórussal egymásba szerettünk…

 Amikor a kórusról, az éneklésről beszélsz, az embernek az az érzése támad, hogy ez jelen-ti az életedet. Mégis az a sejtésem, van még egy-két terület, amiről ugyanilyen lelkesen tudnál beszámolni.

Igen, bár az embernek szelektálni kell és prioritásokat felállítani. Én sok dologgal foglalkoztam már. Amatőr színész is voltam. Fiatal koromban rendeztem a Radnóti-eclogákból egy darabot, amelyet a Jókai Színházban is bemutattak. Az akkori diáktársaim közül, akik a darabban szerepeltek, mára többen színészek lettek. Jelenleg a József Attila Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási intézményben tanítok, valóban nem csak éneket, hanem tánc-drámát, valamint hon- és népismeretet is. Osztályfőnök is vagyok és az osztályfőnöki munkaközösség vezetője. Nagy öröm számomra, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.

A társadalom nagy részének nincs fogalma arról, mit jelent a zenepedagógia. Nagyszerű hagyományaink vannak, mégis napjainkra a zene oktatása annyira el-silányult, hogy már rálátásuk sincs az embereknek arra, mennyire komoly tudomány ez. Hangképzés, anatómia, fizika, pszichológia. Azonkívül az éneklés lelki dolog is; a mélyből jön, az ember egész személyisége benne van. De ha táncdrámát tanítok, ott sem az előadás-technika a lényeg, hanem a személyiség megismerése és fejlesztése, s hogy a mozgásban, a táncban a nemzeti nyelvnek, kifejezőerőnek ezt a speciális területét megismerjék a gyerekek. Ez mind a magyarság-tudatnak egy része. De nem csak a nemzeti öntudatot tartom fontosnak, hanem még azon belül is az otthonra találást. „Mert azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Az én olvasatomban, legalábbis amikor az általános iskolában tanítok, a honismeret Békéscsaba-ismeretet is jelent. Néprajzi kérdések-kel foglalkozunk, régi ünnepekkel, szokásokkal, viseletekkel, s írtam egy jegyzetet a városunk történetéről is. Lokálpatriótának vallom magam. Ükapám egyház-szolga volt a békéscsabai evangélikus nagytemplomban. Többször előfordul velem, ha arra járok, hogy nem a Szeberényi tér forgatagát látom többé magam e-lőtt, hanem azt a régi világot, amiben ő élt, poros utcákkal, szekerekkel. Olyankor arra gondolok, annyira szép ez a rend, ahogyan a generációk váltják egymást, és olyan jó, hogy otthonunk, múltunk, gyökereink vannak.

A legutóbbi tisztújításkor a gyülekezet presbiterének választott. Ez mit jelent számodra?

Röviden azt mondhatom el: felelősséget jelent, de annak átélését is, hogy Isten hordoz a tenyerén. A presbiterséggel járó munkának, szolgálatnak a gondja nem jelent terhet a számomra, hiszen ezeket pozíciótól függetlenül, belső indíttatásból végzi az ember. De ahogy nő a felelősség, az ördög is egyre erősebben próbálkozik – de a védettséget is jobban érzem. A presbiterválasztás a személyes életemnek rendkívül próbás időszakában zajlott. Ha választhatnék, sem hagynám ki ezeket a próbákat, hiszen sok dolgot kimunkált bennem Isten általuk. Valóban úgy van, hogy „szenvedéssel formál a Mester”. Amikor jelöltnek felkértek, egy testvérrel átbeszélve a dolgot, arra jutottam: „kiteszem a gyapjút” – s a próba sikerült: a megválasztottak és támogattak. A Presbitériumba kerülésemmel egyszersmind egy új közösségnek is tagja lettem, és ez nagyon sokat jelent számomra.

Sokat beszéltünk ma a közösségi létről, a közösségi éneklésről is. Te azonban időről időre vállalod azt is, hogy egyedül állsz ki emberek elé és énekelsz. Mit jelent számodra a szóló éneklés?

néhány másodperc szünet…

Azt nem tudom neked elmondani…

Illetve egy dolog mégis van: egyszer az említett osztályfőnöki munkaközösségben egy szakavatott kolléganő a pszichodráma eszközeivel segített minket az ön-ismeretben elmélyülni. Mindannyiunknak meg kellett fogalmazni, mi az első kép, ami eszünkbe jut, ha önmagunkat a ránk legjellemzőbb, vagy inkább a legvágyottabb szituációban elképzeljük. Őszintén a legelső gondolatot kellett mondani. Én azt mondtam: állok a templom karzatán és Fauré-től az Ave verum corpust éneklem…

Az is érdekes, hogy nem volt ez mindig így. Előfordult velem, hogy valahol szó-lót kellett volna énekelnem, és én nem akartam. Annyira nem, hogy a szervezetem is reagált rá: teljesen berekedtem arra az alkalomra. Mondom: az éneklés mély dolog, nem csak az egész személyiséget, de az embert mindenestül, testestül-lelkestül igényli és vissza is hat rá. Ott végül fuvolával kellett fellépnem. – Persze azóta sok minden megváltozott. Az éneklés nagyon sokat jelent nekem. Mikor a Harmonia caelestist énekeltük, az valóban nagy munka volt. Egy-egy fel-lépésünk után odajöttek hozzám és megkérdezték, fáradt vagyok-e. Én pedig elcsodálkoztam és azt mondtam: „Dehogy! Most élek igazán!”

Szereted a szólóéneklést. Olyan énekhangod van, hogy a legnívósabb fórumokon is elkápráztatnád a közönséget. Tudatos döntés volt, hogy mégsem előadóművész lettél?

Amikor az ember pályát választ, akkor életmódot, életformát is választ – én is ezt tettem. Első alkalommal 14 évesen énekeltem áriát egy gyermekoperában. Volt abban az áriában egy magas C, amit nagyon nehéz volt kiénekelni, a zeneiskolában nem is sikerült senkinek. Amikor elénekeltem, a tanáraim szerettek volna szólóénekesi pályára irányítani, neves tanáraim lehettek volna ezen a téren, de én nem akartam ezt az utat. Később még több megkeresés történt – mindig ellenálltam. Nem csak az erős lokálpatriotizmusom miatt. Én kicsi koromtól arra készültem, hogy anya legyek. Polgári, családi életet akartam élni. Ma is ezt tartom a legfontosabbnak. Ha az identitásaimról kérdezel, azt mondom: az anyaság a legalapvetőbb. Két fiam van. 14 és 18 évesek. Három éves korukig otthon lehettem velük és ezért nagyon hálás vagyok. A nagyobbik fiamnak van egy rock-zenekara -  a srácok nálunk próbálnak, utána vacsorázunk, beszélgetünk, és az egészben az a legszebb, hogy nekik ez így természetes.

Óriási dolog, hogy ezzel a rock-zenekarral kiálltál a sétálóutcába énekelni az első adventi gyertyagyújtáskor…

Ott akkor, a 312. dicséret rockosított változatát tele tüdőből énekelve a sétálóutcán egy kicsit én is azt éreztem, nem vagyok normális. De az igazság az, hogy mindannyian nagyon élveztük.  A fiúk is. Ez egy kézfogás volt a generációk között. Nem csak azért, mert én a fiam rock-együttesével énekeltem, de élmény volt az, hogy ezeket a több mint 400 éves dallamokat modern hangszereléssel előadhattuk és valami nagyon jó született belőle.

Sokan érezzük úgy, hogy soha többé nem tudjuk majd a 312. éneket egy nektek szóló külön mosoly nélkül elénekelni…

Az igazság az, hogy bennem még nagyon sok kísérletező kedv és nyitottság van. Szívesen énekelnék musical-t, Koncz Zsuzsa dalait.

Mindig-mindig énekelnék…

(Sz.A.)

Vissza

 

 

 

 

 

Aktuális

Presbiteri Gyűlés

2007-jan-aktualis.jpg2006. december 15-én gyülekezetünkben került megrendezésre a Magyar Református Presbiteri Szövetség Megyei Szervezetének tisztújító közgyűlése. Az újonnan felálló vezetőségben presbitériumunk két tagja is helyt kapott: Dr. Tóth Jánost elnökévé, Futó Zsoltot titkárává választotta a Szövetség.

A közgyűlés rövid áhítattal kezdődött, amelyen Marti Miklós lelkipásztor a Mt.13.8. és 23. alapján a jó földbe esett mag példázatát magyarázta.

„Némely mag pedig a jó földbe esik és gyü-mölcsöt terem, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely harminc annyit... Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hall-ja és érti az igét, aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.”

Az agrárszakmában jól ismert fogalom a „terméspotenciál”: a mag-nak az a genetikailag meghatározott tulajdonsága, hogy optimális körülmények között fejlődve mekkora terméshozamra képes. Van olyan mag, amelynél a 30-szoros termés a maximális, van, amelyiknél a 100-szorossal is joggal elégedetlen a gazda. Mennyei Atyánk a mi életünkbe is belehelyezett egy ilyen terméspotenciált. Bizonyos helyeken, bizonyos élethelyzetekben az is nagy szolgálat, ha valaki református bír maradni és vasárnaponként nyilvánosan, emelt fővel tud templomba menni – van, amikor ennél több bízatik az emberre. Téves tehát úgy gondolkodni, hogy az én 100-szoros termésem milyen jó a másik 30-szorosához képest, vagy az én 30-am milyen szégyenletesen kevés az ő 100-ához viszonyítva. Isten nem egymáshoz hasonlítva ítéli meg a szolgálatainkat, hanem azt kéri számon, hogy az a „terméspotenciált”, azokat a lehetőségeket, amelyeket személyesen nekünk adott, hűséggel kibontakoztattuk-e.

          

Ezt követően Dr. Ritoók Pál, a Presbiteri Szövetség országos ügyvezető elnöke beszélt a szövetség jövőképéről, céljairól.

„Fontos kérdés, milyen lesz az a jövőbeni környezet, amelyben a Presbiteri Szövetségnek dolgoznia kell. Várhatóan az elkövetkező 10-15 évben a világ egyre inkább ketté fog szakadni: a hitvalló keresztyének és az ateisták között elhelyezkedő középső „langyos vallásos masszának” valamely irányba állást kell majd foglalnia. A tömeg iránya bizonyosan a széles út lesz, de hisszük, hogy most is, mint mindig a történelem folyamán, lesz egy kisebbség, amely a keskeny utat fogja választani.

Hol vannak ebben a helyzetben mai presbiterek? Tavasszal kiküldtünk egy kérdőívet a szövetségbe tartozó presbiterekhez. 20%-uk küldte vissza megválaszolva a lapokat, és a válaszadók 20%-a vallotta azt, hogy nem olvas naponta Bibliát. A valóság ennél még szomorúbb lehet, hiszen azok között, akik nem is válaszoltak, valószínűleg még rosszabb az arány. A Presbiteri Szövetség legfontosabb küldetése az, hogy azt a 20 (vagy több) %-nyi embert elérje és hitre segítse. A szövetség módosított alapszabályában megfogalmaztuk azt is, mit értünk hit alatt: hívő ember az, aki Jézus Krisztust személyes Megváltójának vallja. Az evangélizációk célja az, hogy Isten szeretetéről bizonyságot téve erre a hitre segítse el az embereket.

Nagyon fontos feladata a szövetségnek a presbiterek képzése. A gyülekezetek presbitériumaiban megjelennek azok az emberek, akik felnőttként keresztelkedtek és konfirmáltak. Ez részben nagyon jó, mert az ilyen emberekben van oda-szántság és elhivatottság, de nehézséget is jelent, mert hiányoznak azok a gyermekkorban magukba szívott ismeretek, amelyek a régi korok tradicionálisabb presbitériumait jellemezték. Különösen gyéren állunk egyház-ismeret és „egyház-tudat” kérdésében.

Evangélizáció és ismeretátadás persze a gyülekezetben is zajlik, a Presbiteri Szövetség speciális feladata a presbiterek szolgálatra történő felkészítése – amit igazán jól csak közösségben lehet végezni. Ezért nagyon fontos a helyi kis közösségek létrehozása és fenntartása.

 

Markó István, a megyei szervezet leköszönő elnöke beszédében többek között azt mondta el: pontosan a presbiterképzés volt az, amiben egyházmegyénk éveken keresztül kiemelkedő szolgálatot tudott végezni. A megyénkben működtetett presbiterképző programot országos szinten ismerték és „békési program” néven emlegették. Az elmúlt néhány évben részben megfáradás, részben a támogatások visszaesése miatt megállt ez a munka, de reménység szerint az új elnökség új lendülettel tovább szervezi majd a képzést.

 

A következő négy éves ciklusra megválasztott megyei elnöknek, Dr. Tóth Jánosnak elképzeléseiről, terveiről, a presbiteri szolgálatról és a Presbiteri Szövetség működéséről vallott gondolatairól február havi számunkban szeretnénk beszámolni.

Vissza

 

 

 

 

 

 

Könyvajánló

Cseri Kálmán: A TÍZPARANCSOLAT

2007-jan-konyvajanlo.jpg„Ha kivennénk a Tízparancsolatot és az általa sugallt törvényeket a mindennapi életből, az olyan tragédiát okozna, mintha a nagyvárosokban egyszerre kikapcsolnák a közlekedési lámpákat és eltávolítanák a jelzőtáblákat.”

A Tízparancsolat nem önkényes utasítások és tilalmak gyűjteménye: a világmindenség Ura és Teremtője adta őket a tőle elfordult emberiség életének védelmezésére és szabályozására.

Ám éppen azért uralkodik akkora káosz a világban, mert a bűnös ember képtelen betartani Isten törvényeit. Ez ráébresztheti arra, hogy mindenestől kegyelemre szorul. Aki tehetetlenségét belátva Jézus Krisztushoz fordul, és Őt életébe fogadja, az attól kezdve nem kívülről hangzó előírásokat próbál teljesíteni, hanem belső indítás és erő segítségével élhet Isten akarata szerint.

Hogy mit jelent mindez a hétköznapi gyakorlatban? – E kérdésre választ keresve magyarázza végig a szerző a „tíz igét” a tőle megszokott meleg határozottsággal, sok életből vett példa segítségével.

Cseri Kálmán a Budapest-Pasaréti Református Gyülekezet lelkipásztora. Számos könyv, többek között a Tudom kinek hittem, Hogyan ad Isten győzelmet, Fürödj meg és megtisztulsz, József, Ezredfordulós dilemmák című művek szerzője. A könyvek megrendelhetők a gyülekezeti könyvterjesztésben is.

Cseri Kálmán prédikáció (1996-tól) elolvashatók illetve hallgathatók (2006-tól) az interneten: http://www.refpasaret.hu/                                             /Tar Krisztián/

Vissza

 

 

 

 

INTERNET - FIGYELŐ

Parókia; a református portál
(http://www.parokia.hu/)

2007-jan-internetfigyelo.jpgAz első olyan internetes honlap, amellyel megismerkedtem a Parókia volt, és ez az, amelyet minden alaklommal felkeresek, ha internetezem. Az oldal közepén található az, amely minden nap ide vonz. Elsőként a naponként változó Ige szakasz a lap tetején egy képpel, melyet minden nap találónak érzek saját életemben. Ezt a képet a szöveggel együtt könnyen le lehet tölteni (el lehet menteni) és akár elektronikus levélben elküldhetjük barátainknak, ismerőseinknek, bátorításra szoruló testvéreinknek. Lefelé haladva háromféle bibliaolvasó kalauzt találunk, szintén napi használatra és természetesen a Biblia is elérhető a honlapról, a bibliaolvasó kalauzok alatt választhatunk a számunkra legkedvesebb fordítású, kiadású Bibliák között. Az oldalon megtalálhatunk rengeteg egyházunkat érintő hírt és információt, gyülekezeti híreket, hívogatókat és gyülekezetek bemutatkozását.

Megtalálható rajta 127 igehirdetés, számos publikáció Ablonczy Ágnestől Dr. Nagy Antal Mihályon át Zalatnay Istvánig. Hallgathatunk egyházi rádiókat, találunk még könyvajánlót és könyvtárat, segítséget nyújthatunk és kérhetünk. Az oldalon keresztül hasonló értékrendű és érdeklődési körű emberekkel léphetünk kapcsolatba fórumok látogatásával, chat (cset) használatával vagy levelezőlistán keresztül. Aki ide ellátogat számos érdekes és hasznos honlapra találhat rá, bár az egész oldal megismerése és csak a nagyon érdekes írások elolvasása is heteket igényel.                                                   /Futó Zsolt/

Vissza