Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a-jo-fa-jo-gyumolcsot-terem.jpg

 

Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL
Buzás László

A BABA-MAMA KÖRRŐL

NYILAS MISI KARÁCSONYA

ELHUNYT CSIHA KÁLMÁN,

KÖNYVAJÁNLÓ

ADVENTI KÖNYVKÍNÁLAT

SZERKESZTŐI LEVÉL

Dr.szabó Andrea: A gyertya

 

 

 

Az Ige üzenete

             „…megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” Tit.2,11.

Bizonyára mindnyájunk fülében ott cseng a rikkancs szava, amikor a legfrissebb újság megjelenését kiabálja, torkát nem kímélve akarja mindenkinek a tudomására hozni a hírt.

Azok a reklámok is ismerősek, amiben arról tájékoztatnak bennünket, hogy csodát művelő szer jelent meg, amitől – mert hogy eddig semmi mástól – tökéletes lesz a bőr, hófehér a ruha, stb. Az emberek többségére hatnak is ezek az információk. Kis idő múlva persze még újabb hírek jönnek életünk e területein, így egyik felülmúlja a másikat.

Ez a hír, amiről Igénk szól, már kétezer éve hangzik. Ilyen hosszú ideje hirdettetik, de ez nem jelenti azt, hogy az emberek többsége fogékony lenne erre a hírre. Pedig ebben nincs változás. Ezen a területen nem lesz újabb hír, mert Isten mindent elvégzett, ami szükségeltetik a mi örök életünkhöz. Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, aki az Úr Krisztus. MEGJELENT Isten legnagyobb ajándéka:             JÉZUS KRISZTUS!

Csodálatos, hogy minden embernek szól ez az üdvösséget kínáló kegyelem. Nem csak egy népnek, hanem a teremtett világ minden emberének. Legyen az magát előkelőnek gondoló, vagy mások által lenézettnek tartott nép.

Isten új szövetséget köt az emberrel Krisztus földre jötte, kereszthalála és feltámadása által.

Adventben élünk, karácsonyra készülünk, hogy az ünnep idején még inkább kiáradjon szívünkbe, életünkbe Isten életet, gyógyulást, reménységet, hitet adó szeretete. A kegyelem és a megbocsátás jóhiszemű ajánlatát tette Isten. De valóban csak azok menekülnek meg, akik befogadták Őt, mint Urat és Megváltót. A Bibliában sehol nincs arra utalás, hogy minden ember üdvözülni fog. Az általános üdvözülés az Ellenség hazugsága. Szükséges készülni a Vendég fogadására, hogy szállást találjon szívünkben, mert ha más foglalja el azt, akkor Ő továbbmegy oda, ahol várnak Rá, ahol helyet készítenek Néki.

„Nem éltem még a föld színén: Te értem megszülettél,

Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél,

Még meg sem formált szent kezed, már elválasztál engemet,

Hogy társam légy e földön.” Ék. 329/ 2.

Adjon Isten mindnyájunknak lelki áldásokra vágyakozást, hogy nálunk szálljon meg és lakozást vegyen Jézus szívünkben, életünkben.

Amen

Marti Márta lelkipásztor

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL
Buzás László

buzas-laszlo.jpg

Egy ember az életét, sorsát magában hordozza. Mégis, amikor számot akar adni élete fontos eseményeiről, óhatatlanul előjönnek értékes mozaikdarabkák. Ilyenkor jövünk rá, hogy ezeket a darabkákat a gyermekkorunkból kell kibányászni, összegyűjteni.

Természetrajongó gyermek voltam – most már elmondhatom, ez a tulajdonságom a mai napig megmaradt. Amikor a nagyszüleimhez elmentem Reformátuskovácsházára, úgy éreztem, az maga a beteljesült szabadság. Békéscsabán születtem, és bár akkoriban még láttam, hogyan vonul át a tehéncsorda a jaminai hídon a legelőre, de azt az élményt semmi sem pótolhatta, amikor nagyapám rám, hat-hét éves gyerekre bízta a „hatalmas” tehenet, hogy és legeltessem, és az állat nekem engedelmeskedett. Szerettem náluk lenni. Szorgalmas emberek voltak és ez nagyon hatott rám. Olykor még a határba is elvittek, megengedték, hogy én is kapáljak. A téli szünidőt mindig nagyon vártam, mert tudtam, hogy a többi unokával együtt lehetünk a nagyszülőknél, a nagypapa befogja a lovakat és szánkózhatunk.

Amikor eljött a vasárnap, ünneplőbe öltöztünk és a falu apraja-nagyja elindult a templomba. A feketeruhás, fényes csizmás emberek a templom előtt álltak ás várták, hogy megjelenjen Szabó Dénes tiszteletes úr. A fejkendős asszonyok ekkor már a templomban ültek. Az előkelőség, a jegyző, a tanító, a presbiterek a szószékkel szemben, a férfiak a baloldalon.

Sajnos, mint gyerek, a háború borzalmait is itt éltem át, mivel a házunk súlyosan megrongálódott a bombázások alatt. Ezután a teljes család a nagyszülőkhöz költözött egy rövid időre. Édesapám az akkori A.E.G.V. (Alföldi Első Gazdasági Vasút) kalauza volt. Mivel a vasúti pálya megrongálódott, ritkán láthattuk, ugyanis a vonat csak Csanádapácáig közlekedett. Ezután édesanyámmal és nővéremmel, aki kilenc évvel volt idősebb nálam, Csanádapácára költöztünk albérletbe, hogy többet lehessünk együtt. Az oroszok bevonulását, ami maradandó emléket hagyott bennem, itt éltem át.

Egy év után ismét a csabai házunkba költözhettünk. Az iskoláimat itt folytathattam. Akkor még úgy kezdtük a tanítást, hogy az osztály a tanóra előtt felállva imádkozott. A hittan a többi tantárgyhoz hasonlóan értékelt tantárgynak számított. A hittanórákat Kóczé tiszteletes úr és Jilek Ili hittanoktató tartotta. Különösen szerettük Ili néni óráit, mert ő mindig egy csudálatos világba tudott „elvinni” bennünket. Szinte átszellemülve jöttünk ki az óráiról. Furcsa érzés volt, amikor egyszer a Fenyvesi igazgató út bejelentette, hogy ezután nem kell imádkozni órakezdés előtt. Hittanóra azért még volt.

Szüleim nem voltak nagy templomba járók, de a nővéremnek és nekem minden vasárnap el kellett menni az istentiszteletre. Nagyon szerettem Koppányi tiszteletes úr prédikációit. A konfirmációs bizonyítványomat is ő írta alá. Ebben az időben már nem jó szemmel nézték azt, ha egy diák templomba jár. Egy alkalommal az iskolafolyosó fogasára akasztott kabátzsebemben felejtett káté eltűnt, csak a csomagolópapírt hagyták a zsebemben. Az igazgatóhoz mentem panaszkodni, aki durván elküldött. Később tudtam csak meg, hogy az ő szokása volt átnézni a kabátzsebeket.

Mindezek ellenére a középiskolába felvettek, amit 1954-ben el is végeztem. Próbáltam bejutni az Iparművészeti Főiskolára, de helyhiányra hivatkozva elutasítottak. A jelentkezési lapomat a Kertészeti Főiskolára küldték, oda viszont én nem akartam menni. Így kerültem a MÁV-hoz, ahova csak protekcióval jutottam be egy akkor induló forgalmi tisztképző tanfolyamra. Ha nehéz volt bejutni, hát annál nehezebb volt kijutni onnan, mert a tanfolyam díját vissza kellett volna fizetnem. Ez egy olyan kötött pálya volt, amit az én romantikus természetem nagyon nehezen viselt.

Végül úgy határoztam, szakmát választok. Így lettem autószerelő. Ez a pálya határozta meg későbbi életemet, lehetőségeimet. Közben elvégeztem egy gépipari technikumot is, ami arra volt jó, hogy a szakmámnál maradva munkahelyet változtassak. 1965-ben garázsvezető lettem a Békéscsabai Konzervgyárnál. Ez már komoly kihívás volt. Isten lépésről lépésre vezetett. Gyermekkor, iskola, munka, sőt az egyik legkritikusabb időszakban, 1956-ban katonának is besoroztak. A forradalom – akkor „ellenforradalom” – miatt csak 1957 márciusában vonultam be Kalocsára 37-es Budapesti Forradalmi Ezredhez. Erről egy külön történetet lehetne írni.

1958-ban megnősültem. Két gyermekem született, akik ma már családosak. A fiam 48 éves, a lányom 38. Mindkettőnek két gyermeke van, tehát négy unokás nagypapa vagyok.

Visszatérve a konzervgyárhoz: itt nem csak szakmailag kellett helyt állni, hanem emberek irányításával, vezetésével is megbíztak. Közben szakmai oktatást is kellett végeznem – ez további pályámat is meghatározta. 1970-ben úgy döntöttem, hogy a szakmámon belül az oktatásban fogok tovább tevékenykedni. Isten segítségét kértem, hogy döntésemben megerősítést kapjak. A konzervgyárból úgy jöttem el, hogy a közvetlen főnököm közölte, hogy a világszemléletem teljesen idealista. Ezt mondták mindenkire, aki a pártnak nem akart tagja lenni. Alá is íratta velem, és én vállaltam is. 1970-ben a 635-ös szakiskolába felvettek szakoktatónak. Később az autószerelők különváltak és a 611-es iskolához, a mai Trefort Ágoston Szakképző Iskolához csatlakoztak. Az autószerelő képzést egy kormányhatározattal meg akarták szűntetni. Ezért a Kemény Gábor Szakközépiskolába kerültem, majd tizenkét év után ismét vissza a Trefortba. Innen mentem nyugdíjba 1996-ban.

Szeretnék még kitérni az egyházban betöltött hitéleti tevékenységemre, mely közéleti srereplésemmel párhuzamosan zajlott. Az istentiszteleteknek rendszeres látogatója voltam. Ezek az alkalmak, olyan energiával töltöttek fel, ami segített a következő hét kihívásaival való szembenézésben. Szinte vártam a vasárnapokat. Észre sem vettem, hogyaz akkori presbitériumból valaki, valakik felfigyeltek rám. Egy nyári vasárnap, istentisztelet után Szabó Géza tiszteletes úr megszólított, megkérdezte, hogy vállalnék-e presbiteri szolgálatot a gyülekezetben. A következő évben, 1964-ben, akkor 28 évesen presbiternek választottak. Ez a kihívás már másról szólt, mint amit addig ismertem az életemben. Mindez abban az időszakban történt, amikor a vallásos világnézetű embereket nyíltan vagy burkoltan üldözték.

Istennek legyen hála, ma már más időket élünk. Az elmúlt csaknem 44 éves presbiteri szolgálatom alatt olyan sok esemény történt, hogy ez egy másik beszélgetés témája lehetne. Örömmel tölt el, hogy napjainkban egyre több fiatal van közöttünk, akik új szemléletet és új színeket visznek a presbitérium életébe. Ők már bátran felvállalhatják az Istentől kapott és rájuk bízott szolgálatot.

Nagy adománynak tarom Istentől, hogy a gyülekezet életében lejátszódó eseményeknek tanúja és részese lehettem.

„Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” /Máté 10: 32-33./

Búzás László

Vissza

 

 

 

 

 

A BABA-MAMA KÖRRŐL

baba-mama-kor.jpg

Gyülekezetünkben fél éve működik a baba-mama kör Marti Márta tiszteletes asszony vezetésével. Hat anyuka és hat-tíz gyermek alkotja a lelkes csapatot. A gyerek-létszám függ az óvodai, iskolai elfoglaltságtól. Bár a meleg nyári napokon tartottuk meg induló, alakuló és ismerkedős első alkalmainkat, mindenki lelkesen jött, mert űrt tölt be az életünkben egy ilyen esemény.

   Nem csak kimozdulás, egy délelőtti program ez, hanem sokkal több. Az anyaság hétköznapi és egyedi témái, örömei, gondjai, lelki, szellemi és fizikai tapasztalásai, kihívásai mind felmerülnek, az ige fényében. Minden hónap első és harmadik szerdáján fél tízkor találkozunk. Mostanában a gyülekezeti teremben, jó melegben, de voltunk már a játszótéren és a templom hűvösében is. A hangulat, a légkör, a lelkipásztori szolgálat is mind nagyon barátságos, közvetlen és rugalmas. Amíg gyülekezünk, a gyerekek rögtön belevetik magukat a játékba, az anyukák beszélgetnek, hasznos tanácsokat kérnek egymástól, például az éppen adódó nevelési helyzetekre. Ha mindenki megérkezett, tiszteletes asszony felolvas egy bibliai részt, amiről pár magyarázó szót is mond. Ezután elindul egy közös beszélgetés a bibliai anyáról vagy gyermekről, elvonatkoztatva arra, hogyan építhetjük be az igeszakasz tanítását saját életünkbe. Beszélgettünk először gyerekekről, például Káinról, Ábelről, Noé gyermekeiről, Izsákról, majd feleségekről, például: Éváról, Sáráról, Lót feleségéről, Rebekáról. Mindegyikük történetéből tanítást, lelki táplálékot kapunk, ami otthon is velünk marad, továbbadjuk a családnak is. Mindeközben a gyerekek jót játszanak, fél szemünk mindig rajtuk.

   Jó érzéssel tölt el, hogy kapcsolatuk az anyukákon keresztül létrejön, talán barátságok is szövődnek majd, ahogy a szülők között is, és jövőbeli hittársaik lesznek egymásnak, még egy jó darabig biztosan a békéscsabai református gyülekezetben.

   Imával zárjuk a találkozást. A klub ugyanolyan rugalmasan oszlik fel, mint ahogy kezdődik, mindenki akkor indul haza, amikor már nagyon sietős: álmos a baba, ebédet kell főzni, de ez most így természetes.

   Minden kismamát és otthon lévő anyukát szeretettel várunk, hívogatunk.

Medvegy Anikó presbiter

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

NYILAS MISI KARÁCSONYA
Avagy mennyi szeretet fér el egy cipősdobozban?

nyilas-misi-karacsonya.jpg

A Református Szeretetszolgálati Iroda ez évben is meghirdette Nyilas Misi Karácsonya elnevezésű programját, melynek keretében rászoruló gyermekeknek tehetjük adományunkkal örömtelibbé a karácsonyi ünneplést. Ajándékainkat (játékokat, téli meleg ruhadarabokat, tisztasági felszereléseket, tanszereket) egy-egy cipősdobozba

csomagolva december 15-ig a Lelkészi Hivatalban adhatjuk le, ahonnan postai úton juttatjuk el ezeket a szeretetszolgálati irodába, ők pedig magyarországi, erdélyi és kárpátaljai gyermekeknek fogják szétosztani azokat. Kérjük, a dobozokra írják rá, hogy hány éves és milyen nemű gyermeknek készítették össze az adott csomagot.

Akinek nincs ideje vagy módja ilyen cipősdoboznyi csomag elkészítésére, pénzadománnyal, postai csekken is támogathatja a programot.

Számlaszám: Magyar Református Szeretetszolgálat 11100104 – 19024031 – 58000009

A csekkre írják rá: Nyilas Misi Karácsonya

Vissza

 

 

 

 

 

ELHUNYT CSIHA KÁLMÁN,
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKE

csiha-kalman.jpg

Életének 79. évében elhunyt Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. Temetése 2007. november 10-én volt Marosvásárhelyen.

Csiha Kálmán 1929. szeptember 17-én született az Érmelléken, Érsemlyénben. Iskoláit Érmihályfalván kezdte, majd Sárospatakon, Debrecenben, Érmihályfalván, Zilahon, Nagyváradon végezte. Az utolsó iskolai éveket otthontalanságban töltötte el, maga kereste kenyerét, miután szüleit 1949-ben kényszerlakhelyre vitték.

Lelkészi képesítést 1954-ben Kolozsváron, az Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben nyert. Aradra nevezik ki segédlelkésznek, ahol megszervezte az Arad-Gáj-i egyházközséget, amelynek első lelkipásztora lett. 1956-ban házasságot kötött Nagy Emese segédlelkésszel.

1957 decemberében egy koncepciós perben 10 évi börtönre ítélték. Hat és fél év után, 1964-ben szabadult az általános amnesztiával. Megjárta Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava, Luciu-Giurgeni, Salcea munkalágereit, hastífusszal Galacot. Nem volt joga kapcsolatot tartani családjával, kislányát 6 éves korában látta először szabadulása után.

Kiszabadulása utáni szolgálati helyei: Gógánváralja, Marosvásárhely, ahol 20 évet szolgált. 1975-ben teológiai doktorátust szerzett a gyakorlati teológia köréből, öt önálló gyülekezetet szervezett. 1990. május 4-én az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választották.

Több visszaemlékezése jelent meg életéről, ezek közül a legismertebb a "Fény a rácsokon", amelyben az 1957 és 1964 között börtönben töltött éveit írta le.          

 F.Zs.

Vissza

 

 

 

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ

W. J. Glashouwer: MIÉRT IZRAEL?

Kiadja a Bridge Mission Society; Fordította: Tar Katalin Ára: 1350 Ft

2007-dec-konyvajanlo.jpg

Tartalom:

1.        Izrael: az Isten elsőszülött fia

2.        Az Izraellel kötött szövetségek

3.        Az első ’amíg’: Amíg eljön a Dávid fia

4.        A második ’amíg’: Amíg a pogányok ideje betelik

5.        A harmadik ’amíg’: Amíg az egyház száma betelik

6.        Az antiszemitizmus gyökere

7.        Izrael földje

8.        Jeruzsálem és a templom

9.        Jöjjön el a te országod

10.    Alija: a zsidóság hazatérésének segítése

11.   Béke

 

Vajon Izrael más, mint a többi nemzet? Különleges hely illeti-e meg a zsidókat a népek között? Mi a helyzet Jeruzsálemmel?

A könyv ezekre az izgalmas és aktuális kérdésekre keres választ. Az ismeretterjesztő stílus megkönnyíti a téma megközelítését akár egyéni, akár csoportos Biblia-tanulmányozás keretében. A szerző kutatja a Biblia tanítását a Közel-Kelet viszonyaira, a palesztinok szerepére és az iszlám helyzetére vonatkozóan, és ennek fényében teszi fel a kérdést, hogy mindez mit jelent az egyház számára.

Willem J. Glahouwer tiszteletes jelenleg a Keresztények Izraelért nevű nemzetközi szervezet elnökeként tevékenykedik, emellett a Holland Református Egyház felszentelt lelkésze, korábban pedig ügyvezető igazgatóként dolgozott a Holland Evangéliumi Műsorszolgáltató Társaság televíziós osztályának élén.

„Az Izraelhez való személyes kötődésem akkor kezdődött, amikor egy idősebb testvér egyszer azt mondta nekem:

-          Tudod, sok keresztyén van, aki a halott zsidókat szereti.

-          Tessék? – kérdeztem értetlenül. Akkor elmagyarázta:

-          Igen, a letűnt korok zsidóit: Mózest, Józsuét, Ézsaiást, Jeremiást, Dávidod, Pált, Pétert, Jánost és a többieket. A Biblia zsidóit. Azokat a zsidókat, akik már rég nincsenek közöttünk. És olyan keresztények is vannak, akik azokat a zsidókat szeretik, akik még nem születtek meg: azt a zsidó generációt, amelyik a prófétai jövőben fog élni, amikor Izrael lesz a világ központja, és Jeruzsálem lesz az a város, ahonnan a békesség kiárad a földre. Majd szenvedélyes hangon így folytatta: - De vajon ki áll a zsidók pártjára a mi napjainkban? Ki fogja őket Jézus nevében szeretni? Ki fog melléjük állni magányos harcukban, amelyben az egész világ ellenük fordul?”                                                        

 Tar Krisztián

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

ADVENTI KÖNYVKÍNÁLAT

2007-dec-parakletosz.jpg

A Parakletos Kiadó minden húsvét és karácsony előtt különleges gonddal összeválogatott könyvcsomagot küld gyülekezetünknek. A csomag most is tartalmaz újdonságokat és régebbi, népszerű kiadványokat is a mesekönyvektől, kifestőktől kezdve az életrajzi műveken és regényeken, versesköteteken át a Biblia-tanulmányokig. A legújabb csomag megérkezett, tartalma megtekinthető és megvásárolható a gyülekezeti teremben. Szeretettel várjuk az igényes olvasnivalót vagy éppen ajándékot kereső Testvéreket.         

  T.K.

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZERKESZTŐI LEVÉL

2007-dec-felirat1.jpg

Egy évvel ezelőtt, a szokásos novemberi gyülekezeti hírlevél elkészítése kapcsán merült fel bennünk a gondolat, hogy rendszeres kiadvánnyal kellene gazdagítani a gyülekezet életét. A gondolatot hamar megszerettük, napokon belül elkészült a presbiterek elé tárt bemutatkozó szám, majd adventben az első nyilvános példány is megjelent a templomajtóban.

eloviz-logo-fekete-feher.jpg

Mikor a címet kerestük, az én javaslatom az volt, legyen a neve: „Immanuel”. Azt jelenti: velünk az Isten. Tiszteletes úr azonban azt mondta, legyen inkább a neve: „Élővíz-csatorna partján oázis”… (Mert valami ilyennek szeretné látni a gyülekezetünket.) Ez gyönyörű gondolat, célnak is jó, csak címnek hosszú egy kicsit. Akkor legyen a cím: „Oázis”? Az nem elég biblikus. Másnap jött az ötlet: vágjuk le a gondolat másik végét és legyen a tervezett kis újság neve: „ÉLŐVÍZ”. Így lett az Élővíz Élővízzé…Jn 7,38!

S hogy azzá lett-e valóban, aminek szántuk, terveztük? Ennek a kérdésnek a megválaszolásában a Testvérek is segítségünkre lehetnek. Minden véleményt, ötletet, javaslatot szeretettel várunk. S ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak a munkáját, imádságát, szeretetét, akik az újság elkészítésében közreműködtek, akik arcukat, nevüket adták hozzá, akik olvassák, másokhoz elviszik és szívükben hordozzák.    

 Szerkesztőség

Vissza