Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2007. április

2007.04.05

bekesseg-nektek.jpg

Az Ige üzenete

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: Cs. Szabó István

„…NEKEM AZ OLYAN BÖJT TETSZIK…”

ÁPRILISI ÜNNEPI ALKALMAINK

ISMÉT AZ 1%-RÓL

KÖNYVAJÁNLÓ

FONTOS!

 

 

 

Az Ige üzenete

Békesség nektek! ......miért támadt kétség a szívetekben?  (Lk. 24., 36., 38.)

 

Húsvét közelében foglalkoztat a kérdés: Miért lett nagyobb ünnep karácsony, mint húsvét? (Ugyanis kezdetben nem így volt.)

Jobban ráérünk télen ünnepelni, tavasszal meg sok a dolgunk? Vagy a mai embernek egy bensőséges ünnep egy évre bőven elég? Esetleg a születéssel ha­marabb tud mit kezdeni a ma embere, mint a feltámadással? Az erőteljes hang­súlyeltolódást az ünnepekben, ez utóbbiban érzem. Míg a karácsonyból, mint az isteni szeretet ünnepéből, ha elhagyjuk az istenit, akkor mindenki számára elfo­gadható szeretetünnepet lehet csinálni, de ha a húsvétból az Isten halált legyőző hatalmát kihagyjuk és csak az ember halált legyőző ereje marad, akkor azon tény­leg nincs mit ünnepelni.

A keresztyénségnek pedig ez egy olyan alaptanítása, ami nélkül Pál szerint hiábavaló a mi hitünk. Egyházon kívül és belül hemzsegnek a téves elképzelé­sek: majd az utódainkban élünk tovább, vagy majd a következő földi életben. De az Ige másról beszél! Miért kételkedsz, miért akarod kimagyarázni Isten felfog­hatatlan erejét? Persze, hogy a megromlott emberi értelem mindent nem ért. Pl.: Mi a fizikai kapcsolat a megfeszített és a feltámadott test között? De nem ez a lé­nyegi kérdés. Jézus tanítványait egyértelműen felkészíti az eljövendőre: három­szor jelenti be halálát és feltámadását, és a nehéz órákban mégis elfelejtik. A Fel­támadottal való találkozásnál is minden másra gondolnak, csak arra nem, amit Ő mondott...

Pál apostol az elvetett mag képét és az érzéki valamint a lelki test fogalmát használja, amely kapcsán tudjuk, hogy a magból kikelő növény minőségét nem az elvetett mag külseje, hanem a benne lévő örökítő anyag határozza meg. Így a földi testünk megsemmisíthető ugyan, de ez a nem e világra való feltámadásun­kat egyáltalán nem korlátozza. A feltámadás tehát egy olyan alap, amely Isten or­szágában, lelki testben való örök életről szól. Életünkben való fontosságát hadd szemléltesse az, hogy a feltámadás azon kevés dolgok közé tartozott, amiben Jézus és a farizeusok egyet értettek.

A Heidelbergi Káté 57. kérdése így szól:

Micsoda vigasztalásod van a test feltámadásából?

Az, hogy nem csak lelkem megy ez élet után azonnal az ő fejéhez, Krisztus­hoz, de testem is, Krisztus ereje által feltámasztatván lelkemmel ismét egyesül és Krisztus dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.

Marti Miklós

Vissza

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL

cs-szabo-istvan.jpg

1938. november 19-én születtem Gyomán, a gyomai járásban, Békés vármegyében, a Magyar Királyságban. Édesa­pám, Dr. Cs. Szabó Albert állatorvos, református vallású, édesanyám mezőberényi születésű, Braun Magdolna Zsu­zsanna, ágostai evangélikus vallású. Mindkét ágon felmenő­im jómódú parasztgazdák, azaz mezővárosi parasztpolgárok voltak. 1945. szeptember elején kezdtem el kisiskolás évei­met a gyomai Református Elemi Népiskolában, majd az álla­mosítás után az Állami Általános Iskolában Köröstarcsán ill. Gyomán végeztem a VIII. általánossal 1953-ban. Édesapám Köröstarcsán, majd Csárdaszálláson, ill. Gyomán volt közsé­gi állatorvos. Hatan voltunk testvérek. Édesanyám ún. „ház­tartásbeli” jogállású volt; ahogy ma mondanánk: „főállású anya”.

Családom az önkényuralmi rendszerben osztályidegen­nek volt minősítve, így aztán hosszas bolyongás után a váci Mezőgazdasági Technikumban folytattam tanulmányaimat. Mint „piszkos kulákfattyú” Békés megye összes középisko­lájából kitiltattam. Vácott – Istennek hála! – nem értelmez­ték olyan vadul az osztályharcot. Itt érettségiztem 1957. júli­usában. Édesapám szerette volna, ha én is állatorvos lennék; azonban az 1956-os forradal­mi napokban nem úgy viselkedtem, mint ahogy a rendszer elvárta volna, s a továbbtanu­lásom meghiúsult. 1958-ban Balassagyarmaton elvégeztem a törzskönyvezési szakisko­lát, innen kerültem a Békés Megyei Törzskönyvezési Felügyelőségre 1958. augusztus 1-én. Ezután még 27 évet dolgoztam az állattenyésztési közigazgatásban. Közben 1958. no­vember és 1960. november között Ercsiben teljesítettem katonai szolgálatot a nehézpon­tonos hídászoknál. 1962-ben megnősültem, 1963-ban született Judit Eszter lányom. 1974-ben másodszor nősültem, Feleségem, Pataki Ilona gyógyszertári asszisztens öt éves Mik­lós fiát, én 11 éves Jutka lányomat „vittem” a házasságba. Ezután született Csilla lányunk 1975-ben és Zsuzsi lányunk 1985-ben. Levelező, ill. egyéni levelező úton végeztem el 1977-ben a szarvasi Mezőgazdasági Főiskolát és lettem öntözéses és meliorációs üzem­mérnök, 1992-ben pedig a Debreceni egyetem Néprajzi Tanszékén szereztem etnográfus oklevelet. 1985. augusztus 16-án a békéscsabai Gabonamúzeum vezetője lettem, s innen küldtek korengedményes nyugdíjba 1994. január 1-én. Azóta nyugdíjas vagyok.

1978-ban Gyomán ismerkedtem meg közelebbről Főtiszteletű Dr. Sipos István theoló­giai magántanárral, néhai boldog emlékezetű, az idő szerinti gyomai református lelki­pásztorral. Az ő kivételes egyénisége, hitvalló református prédikátori személye, a vele való beszélgetések térítettek vissza őseim egyházába. Bizony ennek előtte – mint oly sok nemzedékbeli társamnak – igen laza kötődésem volt egyházamhoz. 1982-ben Gyomán kedves jó István bátyám vette ki tőlünk a házassági eskütételt, s ugyanekkor a szent ke­resztségben részesültek gyermekeink: Judit, Miklós és Csilla. Zsuzsikát már Békéscsa­bán keresztelte néhai nagytiszteletű Szabó Géza lelkipásztor. 1982-ben tagolódtam be a békéscsabai református gyülekezetbe. Szabó Géza nagytiszteletű úrral, kedves jó Géza bátyámmal folytatott sok-sok tartalmas együttlétünk, hitbeli meggyőződéssel teli beszél­getéseink után abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy megválasztottak pótpresbi­ternek, 1985-től pedig rendes presbiternek, s e tisztséget viseltem 1999-ig. 1991-92-ben voltam egyházmegyei világi jegyző, egyházkerületi világi küldött, 1996 és 2002 között pedig egyházmegyei levéltáros, műemléki előadó. 1984 és 1987 között három évet vé­geztem levelező tagozaton a Debreceni Theológiai Akadémián. A kápláni alapvizsgát egészségügyi okokból már nem tudtam letenni.

Igen kedves, áldott jó természetű feleségemmel immár több, mint harminckét eszten­deje élünk boldog házasságban, és – kisebb-nagyobb testi kínokkal küszködve ugyan – örvendezhetünk a gondviselő Isten áldásával szép nagy családunknak, hat unokánknak.

„Ez a kegyes Isten nem vet engem is el,
Rólam is hűséges volta gondot visel;
A kincs és dicsőség enyémek nem lettek,
Igazság-vizsgáló lelket adott helyettek;
Adott külső-belső érzékenységeket,
Kezembe lantot, szájamba új éneket.”
                               /RÉ. 249. ének: 8. vers/

SOLI DEO GLORIA!

 

A Centenárium évében különösen is fontos felhívni a Gyülekezet figyelmét arra a nagyon olvasmányos és körültekintően megszerkesztett munkára, amelyben Cs. Szabó István okleveles etnográfus testvérünk a békéscsabai reformátusság történetét feldolgozta és összefoglalta. A könyv „A BÉKÉSCSABAI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE” címen a gyülekezet felkérésére 1993-ban íródott és 1994 májusában jelent meg – korlátozott példányszámban a gyülekezet iratterjesztésében megtekinthető és olvasásra kikölcsönözhető.

Vissza

 

 

 

 

„…NEKEM AZ OLYAN BÖJT TETSZIK…”

Beszélgetés lelkipásztorainkkal, Marti Mártával és Marti Miklóssal a böjt lényegéről és jelentőségéről

bojt.jpg

„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincse­ket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat és össze­törsz minden jármot. Oszd meg a kenyeredet az éhezővel, vidd be a házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.”

/Ézs. 58.: 6.-8./

 

 

Amikor leültünk a böjt jelentőségéről beszélgetni, Marti Márta itt ütötte fel a Bibliát.

Miért pont ezt az igeszakaszt választottad?

Mert a nagyon sok hamis böjt-értelmezés mellett, amelyekkel az emberek között ta­lálkozunk, igaz és meglepő magyarázatát adja ennek a fogalomnak. A világ is ismeri ezt a szót: az emberek általában mint valami reform-konyhai, életvezetési fogalmat használ­ják, és a léböjttől a zöldségböjtig ezernyi formáját kínálják. Azt gondolom, nem lebecsü­lendő dolog, ha egy embernek van elég önfegyelme ahhoz, hogy valami értelmes dolgot tegyen a testi egészségéért. De a keresztyén ember életében a böjti időszak nem arra va­ló, hogy a test túlsúlyát csökkentse, vagy a testét méregtelenítse általa, hanem hogy a lel­két „méregtelenítse”. Az még nagyobb dolog, ha valaki ezért a célért képes tudatosan tenni valamit - a böjt ennek a tudatos cselekvésnek, tudatos és fokozott Istenre figyelés­nek lehet az eszköze.

Marti Miklós megerősíti: Szerintem is ez a legfontosabb. Az egyházi év ritmusának ez a jelentősége: az ünnepek megtörik a hétköznapok egyhangúságát, felemelik a tekin­tetünket Istenre, Isten nagy tetteire, az azt megelőző böjti időszakok pedig felkészítenek bennünket az ünnepre. Mert az ilyen felkészülés nélkül az ünnepek átsuhannak az éle­tünk fölött, értelmüket, jelentőségüket vesztve.

Régi hagyomány az, hogy húsvét előtt az egész közösség böjtöt tart?

Igen, ez óegyházi gyakorlat. Magát a húsvétot a 4. századtól ünnepeljük, és az 5-6. századtól kapcsolódik hozzá a böjt is. Magyar nyelvhasználatban a szó is kifejezi: az ön­megtartóztatás, böjt ideje után az ünneppel jön el a hús magunkhoz vételének az ideje. De nemcsak a húsvéthoz, hanem a karácsonyhoz is kötődik ez a hagyomány. Így is hív­ták régen: karácsony előtt volt a „kisböjt”, húsvét előtt – Jézus negyven napos pusztai küzdelmére emlékezve – a negyven napos „nagyböjt”. Kis- és nagyböjt idején nem volt szabad vigasságokat, lakodalmakat tartani. Bár nem ez volt a kizárólagos jelentése a böjt­nek, de őseink komolyan megtartották az étkezési előírásokat, a húsevés időszakos tilal­mát is. Különösen egy agrártársadalomban, ahol a nagyböjt ideje egyben kemény mező­gazdasági munkálatok kezdete is, ez igencsak emlékeztette az embereket arra: ünnep kö­zeledik, amire készülni kell.

Ti böjttel készülődtök a húsvétra?

Igen, bár a mi életünkben ez nem az étkezési szokások megváltozását jelenti. Nem is ez a lényeg. Ha az ember böjtöt akar tartani, vizsgálja meg, mi az, ami a szükségesnél jobban leköti a figyelmét, az idejét, az energiáját, és arról mondjon le.

A mi életünk leggyümölcsözőbb böjti időszaka az volt, amikor 2001. tavaszán kivit­tük a TV-t a lakásból. Előtte sokat vitáztunk a gyerekekkel: én a híradót akartam nézni, és azt akartam, hogy ők csendben legyenek – ők persze egészen mást akartak. Kivittük hát a TV-t és egyre növekvő hálával tapasztalhattuk, mennyivel nyugodtabbak lettek az estéink. Annyi áldást vett a családunk ezáltal, hogy őszig vissza se hoztuk a készüléket. A szeptember 11-i események alatt végül a kíváncsiságunk győzött, de ez a hosszúra nyúlt böjt nagyon gazdag időszak volt és szívesen emlékszünk rá. Idén is TV nélkül tölt­jük a nagyhetet – bár most nem visszük ki a TV-t, csak a csatlakozót húzzuk kis falból… Helyette több időt töltünk a gyermekeinkkel közös imádságban. Ez persze jóval „mun­kásabb” így, de megéri.

Ez egyébként nem időhöz kötött jelenség. Mindig megéri lemondani valami – egyéb­ként az életünk részét képező – dologról, ha ebből a lemondásból mi magunk, vagy kör­nyezetünk lelki értelemben profitálhat valamit – egészíti ki Márta.

A böjt mindenképpen lemondást jelent?

A böjt fogalmához mindig szervesen hozzátartozik a lemondás. Két dolgot azonban fontosnak tartok megjegyezni ezzel kapcsolatban. Egyrészt: nem minden lemondás böjt a szó biblikus értelmében. Az a lemondás, amit nem övez imádság, és aminek a célja nem az Istenre figyelés: az lehet nagyon szép emberi gesztus, önfeláldozás, lehet céltalan önsanyargatás vagy az ember jól felfogott érdeke, de ezek egyike sem böjt.

Másrészt: a böjthöz a lemondás fogalma kapcsolódik, nem az aszkétizmusé vagy a megfosztottságé. A mi 2001-es nagyböjtünk is példázza ezt: az egy boldog időszak volt. Az Ézsaiási ige is komoly ígéreteket fűz a böjthöz.

Sugallja azt is, hogy böjt idején vagy – inkább így mondanám – böjt közben – nyitot­tabbak, érzékenyebbek, talán odaadóbbak is vagyunk, mint egyébként. A böjt formál, érlel bennünket, megtanít nemet mondani és kordában tartani vágyainkat.

Teológus koromban sokat vitáztunk kollégiumi társaimmal azon, van-e helye a böjt­nek a mai kegyességben. Jézus ugyanis elutasítja a farizeusok kultikus, formális böjtölé­sét, de nem utasítja el Keresztelő Jánosnak és tanítványainak a böjtös életformáját – ugyanakkor nem tartja azt indokoltnak saját tanítványi körére vonatkozóan, amíg Ő ve­lük van. Hát kérdés, hogy a Vőlegény velünk van-e? Ha egy hívő ember azt éli meg, hogy elveszítette a Vőlegény közelségét, akkor valószínűleg helye van az életében a böjt­nek.

Előfordult-e már Veletek, hogy lelkészként azt tanácsoltátok valakinek egy fel­merülő probléma kapcsán, hogy tartson böjtöt?

Lelkészként álltunk már úgy nehéz kérdéssel szemben, hogy azt láttuk: ehhez csak imádsággal és böjtöléssel szabad közelíteni… De hogy probléma-megoldásra javasol­tunk volna böjtöt, ilyenre nem emlékszem, és azt hiszem, ezzel csínján is kell bánni. Ha nem elég érett az ember, könnyen félreértések adódhatnak. Istentől ugyanis semmit nem lehet erőszakkal kicsikarni, még olyan szelíd erőszakkal sem, amivé a böjt válhat a ke­zünkben. Az összes pogány kultúra is ismeri a böjt gyakorlatát, és pogánnyá válik a mi böjtünk is, ha azt érdemszerzésre vagy fizetőeszközként akarjuk használni.

A Biblia példái alapján úgy vélem, a böjt nem annyira a problémamegoldásnak, mint inkább a felkészülésnek az eszköze. Az Ószövetségben királyokról, hadvezérekről olvas­suk, hogy nagy hadjáratok előtt böjtöt hirdettek. Jézus a messiási küldetésének megkez­dése előtt böjtöl a pusztában, az őskeresztyének pedig az apostolok kibocsátása előtt. Az élet nagy eseményei, nagy döntései előtt helye van a böjtnek.

Mindezeket szem előtt tartva, bátorítjátok-e a gyülekezetet arra, hogy böjtöt gyakoroljon?

Mindenképpen bátorítunk mindenkit arra, hogy éljen a böjt lehetőségével, akár a húsvét ünnepére, akár személyes életének nagy eseményeire készülődve – kiemelve, hogy a böjt hangsúlyozottan eszköz és nem cél az úton. De a böjttel megtámogatott imádság mindenképp minket erősít.

Vissza

 

 

 

 

 

ÁPRILISI ÜNNEPI ALKALMAINK

Április 2-5.     Nagyheti bűnbánati istentisztelet 18 h-kor a gyülekezeti teremben

Április 6.        10 h-kor nagypénteki istentisztelet

18 h-kor passióolvasás

Április 8.        10 h-kor húsvéti úrvacsorás istentisztelet

Április 9.       10 h-kor istentisztelet, melyen Gergely Tamás legátus, a Debreceni Re­formátus Teológiai Akadémia V. éves hallgatója szolgál igével

Április 15.       10 h-kor ünnepi istentisztelet, melynek keretében megemlékezünk ar­ról, hogy 60 évvel ezelőtt, 1947. áprilisában indították el az első vago­nokat a hazájukból elüldözött felvidéki magyarokkal.

                        Igét hirdet Erdélyi Pál, vágfarkasdi református lelkipásztor

                        Istentisztelet után szeretetvendégség keretében találkozhatnak, be­szélgethetnek egymással a kitelepítés átélői, illetve leszármazottaik

Április 15-ig   tekinthető meg az egyházi textíliákból, fazekasmunkákból készült kiállítás

Április 22.       15 h-kor a gyermekrajz-kiállítás megnyitása.

                        A megnyitón előadást tart Koszecz Sándor, az Életfa Kulturális Alapít­vány kuratóriumának elnöke, néprajzkutató, népmesegyűjtő.

Vissza

 

 

 

 

ISMÉT AZ 1%-RÓL

Az év elején a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége levelet intézett valamennyi lelkipásztorához, melyben kérte, hogy tájékoztassák gyülekezeteiket a sze­mélyi jövedelemadó 2x1 %-áról szóló rendelkezés jelentőségéről. Az egyszázalékos fela­jánlás anyagi tehertételt nem jelent az adózónak, hiszen a kötelezően már befizetett adó­ja 1%-ának felhasználásáról rendelkezik, ezért ez nem adakozás, hanem egy bizalmi gesztus, állásfoglalás. Mégis, mivel az adózóknak jelenleg alig fele él rendelkezési jogá­val, évente 4-5 milliárd forint marad az állami költségvetésben, pedig ezek a felajánlások teszik lehetővé, hogy a közegyház be tudja fizetni a lelkipásztorok után az éves TB-járu­lékot, közvetlenül tehermentesítve ezáltal az egyházközségeket. A második 1%-kal civil szervezeteket, alapítványokat támogathatunk. A Magyarországi Református Egyház tech­nikai száma: 0066, gyülekezetünk alapítványának (A Reformációért Alapítvány) adószá­ma: 18376706-1-04. Minden évben sok felajánlás vész el a nyilatkozatok pontatlan kitölté­se miatt, ezért kérjük, ha bárkinek kérdése van ezzel kapcsolatban, forduljon bizalom­mal a gyülekezet lelkipásztoraihoz vagy presbitereihez!

Vissza

 

 

 

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Paul White: A buyufa alatt   (Evangéliumi Kiadó; 600 Ft)

2007-apr-konyvajanlo.jpg

<< Kelet-Afrika széles pusztaságán van a tanganyikai dzsungeldoktor kórháza. Daudi, a kórház gyógyszerésze éppen a gyomorbetegek orvosságát keveri… A gyógyszertár ajtajának árnyékában ülnek a lábadozó betegek és beszél­getnek.

„Én nagyon félek az oroszlántól” – mondja az egyik. Fe­jén és lábán vastag kötés van. Enyhén megborzong.

Egy hosszú, sovány fiú köhög és aztán lassan így szól: „Ha csak rágondolok Nzokára, a kígyóra, már libabőrös le­szek!”.

Az egyik maláriás férfi fáradt hangon teszi hozzá: „Hát még Kifaru, a rinocérosz! Még a föld is megrendül a lábai alatt, mikor szarvával vadul…” – nem tudja folytatni, ismét hidegrázása van; hangosan vacognak a fogai.

Daudi valami fehér port mér és az üvegbe szórja. „Az ál­latok valóban igen vadak és veszedelmesek” - szól megnye­rő hangján. „Ilyen Mubu, a moszkitó, Papazi, a kullancs és Hazi, a légy is. Parányi állatok ugyan, de ezerszer több em­bert ölnek meg évente, mint a dzsungel összes nagy ragado­zói együttesen. De van valami, ami még sokkal veszedelmesebb és mindig halálos…” Látható borzongás futott végig a hallgatóságon… „Különféle módon beszélek majd nek­tek erről a halálos veszedelemről… Figyeljetek!” >>

Az izgalmas előszó után rövid, meghökkentő, sőt megrázó állattörténetek, fabulák következnek Daudi előadásában. A hallgatósága egyre jobban megérti ezeken keresztül a Biblia alapvető üzeneteit, annak halálos komolyságát.

A könyv folytatása is megjelent a közelmúltban „Dzsungeldoktor az oroszlánok csa­pásán” címmel, melyben az író a dzsungelben szerzett személyes missziós élményeit me­séli el.

A könyveket iskoláskorú gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánljuk.

Vissza

 

 

 

 

 

FONTOS!

Gyülekezeti termünk nagyon szép, cse­resznyeszínű, fából készült szószékkel gazdagodott, melynek ötletét Balogh László Gondnok Úr a hajdúszoboszlói nyugdíjas lelkészotthonban járva merí­tette, elkészítője pedig Vincze Gábor asztalosmester volt.

Köszönet a kigondolónak, a kivitelező­nek, Isten tegye ezt a szószéket az élő Ige hirdetésének színhelyévé!

_____________________

Néhány hónap elteltével valószínűleg megfogalmazódott már a kedves Testvé­rekben többféle vélemény, javaslat az „Élővíz” c. hírlevelünkkel kapcsolatban.

Észrevételeiket, olvasói leveleiket szere­tettel várjuk az elovizszerk@freemail.hu internetes címen vagy a templom bejára­tánál elhelyezett emblémás dobozban.

Vissza