Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2006 advent

 varvan-vartam-az-urat.jpg

Az Ige üzenete

SZERKESZTŐI LEVÉL

Simon András

  - Apostolkodás (részlet)

  - Életrajz

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL: Balogh László


URNAFAL FELÁLLÍTÁSA A REFORMÁTUS TEMETŐBEN

Könyvajánló

Internetfigyelő

 

 

 

nyomtatható verzió

 

 

 

 

 

 

Az Ige üzenete

 „Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.”Zsolt.40,1.
       Várni, várakozni. 2006 adventjében várakozunk-e? Várunk-e valamit, hogy történjen velünk, történjen az életünkben? Ha jelen van az életünkben a várakozás, akkor arra vágyunk, azt szeretnénk, hogy valami változzon, valami legyen vagy ne legyen az életünkben ettől az időtől fogva. Az is lehetséges, hogy semmit nem várunk. Keserűségünk, szomorúságunk, terheink, örömeink, önmagunk, a rendszer útját állja annak, hogy várakozzunk. El vagyunk foglalva, nincs időnk várakozni. Ma már csak azok várnak, akik álmodozók vagy ingyenélők? Milyen sokféleképpen gondolkodhatunk a várakozásról!
      Dávid várakozott! Dávid nem valamit várt. Nem azt várta, hogy elmúljon a szomorúsága, a keserűsége, a terhe, hogy megváltozzon a rendszer, nem azt várta, hogy gazdag legyen és akkor majd nyugodtabb lesz az élete. DÁVID AZ URAT VÁRTA! Keresztyén emberként mi mit gondolunk, hogyan éljük meg a várakozást, az adventet? Majd csak elmúlik, mint ahogyan a többi is elmúlt? Nyomaszt ben-nünket, mert annyi a feladatunk, a tennivalónk? Így advent első napjaiban elgondo-lásunkat, meggyőződésünket vigyük Isten elé! Az Ő jelenlétében vizsgáljuk meg a mi várakozásunkat!      Isten szeretne nekünk boldog adventi időt adni, és még boldogabb karácsonyt. Egyszülött Fiával, Jézus Krisztussal szeretne megajándékozni, hogy örök életünk legyen. Dávid szorult helyzetben volt, de mindenek előtt az Úr közelségére vágyott. Megtapasztalta, tudta, hogy ha Isten közelségében van, akkor minden élethelyzet más értelmet. nyer.
      Várván várta az Urat Dávid. Nem csak úgy langyosan: ha jön az Úr, hát jó, ha nem, akkor is lesz majd valahogy. Létkérdése volt, hogy Isten közelségében legyen. Ezért mindent megtett. Mindenekelőtt, ahogyan éppen itt, imádkozott ezért, kereste az Urat, semmi más nem volt ennél fontosabb neki. Isten adja nekünk is az imádság lehetőségét, adja a gyülekezeti közösség által kínált áldások lehetőségét! Adja Szent Igéjét, mely örök életre szóló táplálékunk.
     Ismét megtapasztalta Dávid, hogy ha keresi az Urat, akkor Ő hagyja magát megtalálni, mert nem rejtőzködő, hanem önmagát kijelentő Urunk van, aki úgy szerette ezt a világot, benne a nyomorult embert, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
      Keressük az Urat, hogy ne csalódottan emlékezzünk majd vissza 2006 adventjére és karácsonyára!
                                                            Marti Márta lelkipásztor

Vissza

 

 

 

SZERKESZTŐI LEVÉL

szerkesztoi-level.jpgSzeretettel adjuk közre és ajánljuk a Testvérek figyelmébe "Élővíz" című gyüle­kezeti hírlevelünket.

Többünknek régóta dédelgetett álma volt, hogy elkészüljön egy ilyen lap, amely a lelki és gyakorlati információközlésnek, s reményeink szerint a közösségfor­málásnak eszköze lehet a gyülekezetünkben.

A hírlevelet havi gyakorisággal, minden hónap első vasárnapján szeretnénk meg­jelentetni. A templom bejáratánál, a többi sajtókiadvány között lesz megtalálha­tó, s onnan ingyenesen elvihető.

Lesznek állandó rovataink: az "Ige üzenete" mindig a címlapon fog megjelenni, "Arcok a gyülekezetből" címen személyes bemutatkozó írásokat, riportokat, bi­zonyságtételeket szeretnénk közzétenni, az "Aktualitások" között pedig a Presbi­térium fontos döntéseiről, a gyülekezetben folyó szolgálati ágakról fogunk be­számolni, lelkipásztori üzenetek, könyv- és programajánlatok is itt fognak helyt kapni. A hátoldalon egy-egy vers, idézet mellett a legfontosabb, tartósabban is aktuális hirdetéseket olvashatják, illetve itt lesz megtalálható állandó alkalma­inknak és lelkészeink elérhetőségeinek felsorolása is. Vannak írások, amelyeket nem soroltunk állandó rovatcímek alá, ezekben ugyanis mindig a gyülekezet éle­téhez, aktuális kérdéseihez szeretnénk igazodni, hogy az "Élővíz" valóban élő és életre pezsdítő szolgálattá lehessen.

Azzal a reménységgel bocsátjuk útjára az első, adventi számot, hogy a Testvérek érdeklődéssei, szeretettel fogadják majd; elviszik mindazokhoz, akik a gyüleke­zet közösségében nem tudnak személyesen részt venni, s hogy így valóban az "élővíz folyamai" ömölhetnek majd rajta keresztül otthonokba, életekbe, beteg­ágyakhoz, gyülekezeti tagokhoz, családtagokhoz, ismerősökhöz és barátokhoz.

Dr. Szabó Andrea szerkesztő

Vissza

 

 

 

 

 

 

 

Simon András      

eloviz-logo-szines.jpgA hírlevelünk címlapján szereplő logo SIMON ANDRÁS grafikusművész alko­tása. Marti Miklós lelkipásztor igemagyarázatának segítségével először a grafi­kával, majd egy rövid elmélkedés és bemutatkozás révén magával a művész úrral szeretnénk megismertetni a Testvéreket.

 

 

Apostolkodás (részlet)

szentlelek.jpg      „A Szentlélek ott fú, ahol akar, működését ésszel fölfogni a legcsillogóbb emberi értelmet is térdre kényszerítő, meddő próbálkozás volna. Kár is ezzel kísérletezni. Azt azonban nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy Jézussal való bensőséges kapcsolat nélkül a szavakban csillogó értelem vagy a csendben munkálkodó szeretet sem lehet igazán hatásos. Mert ez a titok nem a szavakban, vagy a tettekben van, hanem a személy átadottságában. Abban a meghatározó felismerésben, hogy minden Jézusért: Őérte, Őbenne és Őáltala történik. Aki a Krisztusért való munkálkodásban túl nagy jelentőséget tulajdonít magának, vagy nélkülözhetetlennek kezdi érezni magát, - az félő, hogy máris mellékösvényre tévedt...

      Ugyanakkor lehet, hogy százakat vezettünk már Istenhez egyszerű keresztény szeretetünkkel, anélkül, hogy tudnánk róla. De gondoljuk csak el: talán jobb is, ha nem tudjuk. Lehet, hogy magunk is megijednénk attól a kegyelemtől, amellyel az Úr rajtunk keresztül vonzotta magához őket

      Az Isten szeretete mélységeket feltáró hatalmas titok, amelynek mindenki részese lehet, aki merész ugrással beléveti magát.”

 

 

Életrajz

     1958-ban születtem Budapesten. Szüleim – akik sok elfoglaltságuk ellenére is meleg otthont teremtettek – korán észrevették rajzkészségemet és hamar szaktanárhoz irányítottak.
simon-andras.jpg      Két és fél éves korom óta rajzolok tudatosan. 1976-ban érettségiztem a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Két sikertelen próbálkozás után megértettem, nincs helyem a Képzőművészeti Főiskolán. Azt gondoltam, ha van tehetségem, akkor diploma nélkül is lehetek grafikus, ha meg nincs, akkor úgyis hiába minden erőlködésem. 1977-től 1979-ig képszerkesztő voltam a Tankönyvkiadónál, majd – áruházi takarítói állásom mellett – külső munkatársként tankönyveket illusztráltam.

      1984-re megérlelődött bennem, hogy ideje tisztázni: mit akarok és mit tudok? Csak mások mondandóját vagyok képes rajzba önteni? Vagy vannak saját gondolataim, érzéseim, amelyeket művészi szinten ki tudok fejezni? Ekkor már két gyermekem volt - ugyanis 1979-ben megnősültem. Nem kockáztathattam, ezért nagyon komolyan Istenhez fohászkodtam, kérve: adjon nekem olyan tehetséget, hogy abból a családomat is eltarthassam. Felajánlottam: mindezzel az Ő dicsőségét szeretném szolgálni. Ettől fogva szabadúszó grafikusként élek – feleségemmel, immár három lányunkkal és egy fiunkkal.

      1991 óta érzek időről időre késztetést arra, hogy mondandómat a vonalakon kívül szavakba is öntsem. Eredendően nem a nyilvánosság, hanem csupán saját magam számára vetettem papírra töprengéseimet, hogy általuk kikristályosodhasson bennem az eltelt évek fájdalma és öröme. Remélem, írásaim az olvasónak inkább örömet okoznak, mintsem fájdalmat.

      Én mindenesetre szeretettel írtam – talán éppen Önnek is

/Simon András/

Vissza

 

 

 

 

ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL
Balogh László, gondnok

      

 

balogh-laci-ba.jpg      Laci bácsi, mióta töltöd be a gondnoki tisztet a gyülekezetünkben?

      1991 óta presbitere, 2001 óta gondnoka vagyok a gyülekezetnek.
Látjuk, hogy rendkívüli aktivitással végzed ezt a szolgálatot…
Amikor 2001-ben, gondnokká választásom előtt az akkori Presbitérium elé tártam a programomat, többek között azt fogalmaztam meg, hogy a Presbitérium és a gondnok feladata a lelkész munkájának kezdeménye-ző, kreatív módon történő segítése. Ez azt jelenti, hogy nem kell megvárni, amíg ő kér valamilyen munkát, szolgálatot; hanem nyitott szemmel kell forgolódni a gyülekezetben, észrevenni a szükségeket, jelezni, és ha módunk van rá, mielőbb orvosolni is azokat. Ebben igyekszem magam is élen járni. Csak így van értelme.

      Mik voltak még a programpontjaid akkoriban?

      Fontosnak éreztem, hogy a közös munkánk során valóban a gyülekezet dolgaival foglalkozzunk, és ne politizálással, vagy egyebekkel; illetve, hogy a presbiterek vegyenek részt a gyülekezet életében, legyenek jelen az istentiszteleteken, biblia-órákon, úrvacsorás alkalmakon, a konfirmációkon, szeretetvendégségeken, pres-biteri továbbképzéseken. Akkor javasoltam megszilárdítani az ügyeletes presbi-teri rendszert is, ami azóta olajozottan működik. Őszinteséget, nyitottságot kér-tem a presbitertársaktól, és azt, hogy a közösen kialakított véleményünket, külö-nösen pedig a megszavazott döntéseinket egységesen képviseljük a gyülekezet és a kívülállók felé. Azt is elmondtam akkor, hogy a magam részéről inkább a kétkezi szolgálat, mint a szavak embere vagyok, igyekszem a gyakorlati feladatok közül minél többet elvégezni, megszervezni, hogy a lelkészeink a lelki munkára koncentrálhassanak.

   Öt év elteltével mennyire tartasz ki emellett a program mellett, illetve mennyire látod megvalósulni azt?

      Kitartok természetesen, és örömmel látom, hogy egyre inkább meg is valósul. Nagyon jó, hogy a lelkészeink teret engednek az aktivitásnak, a presbitertársak pedig részt vesznek a szolgálatokban és sok a kezdeményezés is. Azt mondha-tom, minden irányban jó az együttműködés közöttünk.

      Az igazán aktív gyülekezeti szolgálatod a nyugdíjas éveidben kezdődött. Mennyire segít Téged ebben a korábbi polgári foglalkozásod?

      Békéscsabai származású vagyok, 66 éve lakom a családi házunkban. Jártam a Debreceni Református Gimnáziumba, de itthon érettségiztem. Érettségi után fel-vételiztem a Kertészeti Egyetemre, de mivel édesapám magán kisiparos volt, „lét-számfelettiként” elutasítottak. Így az életem más irányt vett: szakmát tanultam. Egy autószervizben dolgoztam 40 évig. Autószerelő voltam, majd számlázó, mű-vezető, műszakvezető, végül a vállalat műszaki vezetőjeként mentem nyugdíjba. Emellett sokáig igazságügyi szakértőként is közreműködtem rendőrségi, és fő-ként bírósági ügyeknél. Rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba, és részben ezt a kiterjedt (bár lassan-lassan megfogyatkozó) kapcsolatrendszert, részben a munkám során szerzett gyakorlati és szervezési készségeket most nagyon jól tudom kamatoztatni.

      Mondanál-e néhány szót a családodról?

      Feleségemet, Gabit, azt hiszem, mindenki ismeri a gyülekezetben, két gyermekünk és két unokánk van. Nagy családból, nagyapai ágon Erdélyből származom. Nagyapám Nagyváradon, édesapám pedig a békéscsabai gyülekezetben ifj. Koppányi Gyula tiszteletes mellett volt presbiter, így a gyülekezeti kötődésnek régi hagyománya van a családunkban. Baráti kapcsolataim nagy része is a gyülekezeti ismeretségekből szerveződött.

     Ez év elejétől a gyülekezet újabb hatéves ciklusra gondnokának választott meg. Gratulálunk ehhez, hiszen az egyhangú újraválasztás nyilván a közösség megelégedettségét és szeretetét tükrözi. Isten adjon erőt és kitartást a további szolgálataidhoz!

Vissza

 

 

 

 

 

URNAFAL FELÁLLÍTÁSA A REFORMÁTUS TEMETŐBEN

      Gondnok Urat a Presbitérium közelmúltban hozott, s azóta nagyrészt meg is valósított döntéséről, a  temetőben történt urnafal-felállításról kérdeztük.
          
Több oka volt annak, hogy ezt a döntést hoztuk. Részben hiánypótló szolgáltatás ez a városban, hiszen a katolikus és az evangélikus temetőben is van ugyan kialakítva urnás temetkezési lehetőség, de ezek nagyrészt telítettek már. Az el-múlt évek során a magas talajvíz miatt az ANTSZ a temetőnkben többször megtiltotta a koporsós temetést és csak urnás temetést engedélyezett. A ravatalozónk is felújításra szorult már, ezért úgy döntöttünk, hogy a kétféle igénynek egy munka-folyamattal teszünk eleget és a ravatalozó falában kétoldalt alakítunk ki urnahe-lyeket.

      Elképzelhető, hogy később, egy nagyobb mértékű temetőfelújítás kapcsán ezek az urnafülkék máshova kerülnek majd át, ennek lehetőségét a szeretteiket ide eltemető családtagokkal szerződésben fogjuk rögzíteni.

      Jelenleg 36 urnahely került kialakításra. A legutóbbi presbiteri gyűlésen ho-zott döntés szerint a urnafülkéket legalább 10 évre kell megváltani, ennek 25.000 Ft az ára. Hosszabb időre is megválthatóak persze, minden további 10 év 25.000 Ft-ba kerül.

Az urnafal felállításával egyidejűleg a jobb megközelíthetőség kedvéért kavi-csos ösvényt is vezettünk a ravatalozóhoz, illetve a temető bejáratánál elhelyeztük a templom elől korábban leszerelt hirdetőtáblát, mely a temető rendjével kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza.

Balogh László

Vissza

 

 

 

2006-12-konyvajanlo.jpgKönyvajánló

Szikszai György: Keresztyéni
tanítások
és imádságok

 Óh csodálatos szeretetű, végtelen jóságú és könyörületességű Isten! Álmélkodással csodálom, és leborulva imádom az emberek iránti szeretete-det és  kegyességedet, amit szent Fiadnak e világra való elbocsátásában cso-dálatosan megmutattál… Óh Istennek örökkévaló Fia … elhagytad értünk dicsőséged helyét, az eget, leszállottál a nyavalyás emberek közé a földre, el-fedezted isteni dicsőségedet… szolgai formát vettél magadra, és sok szenvedés után letetted életedet.”  (részlet az Adventi imádságból).

      Szikszai György Keresztyéni Tanítások és Imádságok c. könyvében 74 különbö-ő élethelyzethez olvashatunk bölcs tanítást és száznál is több gyönyörű imádságot.

      „Két különösen nemes célja van életünknek. Egyik, hogy Isten dicsőíttessék általunk, a másik, hogy embertársainknak használjunk. Mit ér ez az élet, ha nem ezeknek a cé-loknak a szolgálatára fordítjuk?” (Elöljáró beszéd a keresztyén olvasóhoz)

      A „magánosságban munkálkodó prédikátor” 1738-ban született Békés város-ában. 1765-ben Makón kezdi el lelkészi szolgálatát. Ahogy minden tevékenységé-ben tette, prédikációiban sem volt megalkuvó és az igazságot kertelés nélkül ki-mondta.

      Reformáló, tisztogató törekvései sokaknak nem tetszettek. 1783 májusában né-hány ember rátört a parókián Szikszaira, és megfenyegették, hogy ha el nem költö-zik, erőnek erejével kihordják. Feleségével és nyolc gyermekével elmenekült, majd három és fél évig tartó magánosságában írta meg könyvét.

      „Az imádkozás a legelső feladatod keresztyén ember, mivel anélkül egyéb felada-taidban méltóképpen el nem járhatsz. Azért nincsen egyetlen keresztyén feladat sem, amelyre több ok serkentene és kötelezne, mint az imádkozás.”

(Első rész: A keresztyén embernek imádkozni kell)

      A Keresztyéni Tanítások és Imádságok, a Biblia, az énekeskönyv és a hitvallásos irataink után magyar református népünk körében a legelterjedtebb vallásos irat, csaknem a századik kiadása jelent meg.

/Tar Krisztián/

/Az iskolás gyermekek megáldásakor is ebből a könyvből vétetett az imádság./

Vissza

 

 

 

Internetfigyelő

internetfigyelo.jpgSimon András grafikus művészről így ír Dr. Sinóros-Szabó Katalin művészettörténész a művész honlapján: http://www.simongaleria.hu/

      „Néhány vonallal képes olyan gondolatokra, érzésekre rávilágítani, amelyek létezéséről nem is tudunk, vagy csak nagyritkán tűnnek elő lelkünk rejtekéből.”

A honlapon megtalálható a művész életrajza, grafikái kategóriákba rendezve (Áldás-tól az Örök küzdelem, Kísértés-ig), ahol minden grafika megrendelhető akár Interneten is. Személyesen is megtekinthetőek a művek a Műterem – Galériában; 1012 Budapest, Várfok utca 12. II. em. 8., Tel: 06 1/ 214-4619., 06 70/ 211 5904

Vissza

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.